Milyen egy bántalmazó kapcsolat és miért ilyen nehéz belőle kilépni?

Az előző írásomban bemutattam, mely viselkedések minősülnek bántalmazásnak és milyen osztályozás szerint vizsgálhatjuk őket, illetve milyen a kiegyensúlyozott, kölcsönös tiszteleten alapuló partnerkapcsolat.

Most azt járom körbe, HOGY IS ZAJLIK EGY BÁNTALMAZÓ KAPCSOLAT, és hogyan lehet, hogy annyira nehéz belőle kilépni?

Sokan nem értik, ha valaki szenved egy kapcsolatban, csúnyán beszélnek vele, ráadásul még meg is verik, akkor minek marad? Miért nem hagyja ott egyből az egészet? Ilyenkor gyakran az is felmerül sokunkban, ha ez velünk történne, tuti nem várnánk, hanem iszkolnánk azonnal.

Nézzük meg, MITŐL IS OLYAN NEHÉZ ÉS VESZÉLYES A BÁNTALMAZÓ KAPCSOLATBÓL VALÓ KILÉPÉS.

Kezdjük a gyerekkorral.

Mit is tanul sok nő gyermekkorában a férfi-női szerepekről? A statisztikák azt mutatják, hogy minden ötödik nő olyan családban nő fel, ahol a férfi bántalmazza a nőt. (Fontos megjegyezni, hogy a bántalmazással kapcsolatban , hatalmas a látencia. A nagyon elszigetelt és súlyosan bántalmazott nőkhöz és családjukhoz sajnos nem is lehet hozzáférni, így sok erőszaktól sújtott család és partnerkapcsolat rejtve marad.) Tehát az a kislány, aki bántalmazó apa mellett cseperedik fel, azt a mintát látja, hogy anya passzív és fél, mindig ő alkalmazkodik, míg apa határ nélkül bármit megtehet.

A nők szocializációjára még ma is jellemző, hogy azt nevelik beléjük, legyél jó anya, feleség és hogy a férfit úgy lehet megtartani, ha türelmesek és elfogadóak vagyunk velünk. Az elfogadás és megértés valóban fontos is, egészen addig, amíg kölcsönös és nincs bántalmazás a kapcsolatban. Sok családban azonban még ma is a férfi az ÚR, ő kezeli kizárólag a pénzügyeket, az ő döntése szent. Talán az olvasónak is ismerős a mondat: “most nem szabad apuhoz szólni, mert nagyon ideges” .

A bántalmazó kapcsolatok dinamikája

Lenore Walker pszichológus rengeteget foglalkozott a bántalmazó kapcsolatok működésével és megfigyelései alapján bevezette az “erőszak ciklusának” fogalmát

Mit is jelent ez?

Az erőszakos kapcsolatok történéseit alapvetően három, jól elkülöníthető szakaszra tudjuk osztani, amelyek ciklikusan ismétlődnek.

• feszültség felgyülemlésének szakasza
• erőszakkitörés
• “mézeshetek” szakasz

Az első szakasz, vagyis a feszültség felgyülemlésének szakasz jellemzője, hogy a férfi, a partnere minden viselkedésében és megnyilvánulásában hibát keres, beleköt, napról-napra növekszik a konfliktusok száma. Ebben az időszakban a nő azt érzi, mintha egy aknamezőn járna lábujjhegyen, de így is gyakran robbanás közelben van. A nők igyekeznek megfelelni a lehetetlennek, közben a férfi feszültsége csak fokozódik, szóban bántalmazza is párját.

A második szakasz az erőszakkitörés szakasza. A férfi által alkalmazott feszültségoldás a kiabálástól a verésen át, a gyerekek előtt történő megerőszakolásig terjedhet. Amikor a kitörés megtörtént, a férfiban lévő feszültség oldódik, és gyakran elnézést kér, bocsánatért esedezik és mélységesen bánja a történteket. Viselkedése 180 fokos fordulatot vesz, ajándékokkal lepi meg a nőt, biztosítja őt szeretetéről. Ebben a szakaszban történik a nő visszacsábítása, ellenállásnak megtörése, a férfi mindent megígér, biztosítja párját, hogy ez soha többé nem fog megtörténni.

Sajnos a folyamat ismét az első szakasszal folytatódik, a feszültség ismét felgyülemlik a férfiben, ismét mindenben hibát keres és talál is. A kapcsolat dinamikája így folytatódik tovább.

Azontúl, hogy a bántalmazó partnerkapcsolat ciklikus, a másik fontos jellemzője, hogy a megjelenő erőszak egyre gyakoribb és egyre súlyosabb lesz.

Fontos megjegyezni, hogy nem minden bántalmazó kapcsolat írható le kizárólagosan ezzel a modellel. Az érzelmi és a gazdasági erőszakot napi szinten is alkalmazhatja a bántalmazó, ami ilyen szempontból nem követi ezt a jellegű ciklikusságot.

A következőkben felsorolom, mi is tartja benne a nőket egy ilyen kiszolgáltatott viszonyban:

• ANYAGI FÜGGŐSÉG “ hogyan tudnék egyedül boldogulni, mikor évek óta nem dolgoztam?”
• A GYEREKEK: „Egy gyereknek apára is van szüksége.”
• FÉLELEM AZ EGYEDÜLLÉTTŐL: “ mindent a férjem intéz nálunk, egyedül már nem is tudnék boldogulni. A férjem szerint alkalmatlan vagyok az önálló életre”
• SZERELEM: „Szeretem a férjemet, hiszen azért mentem hozzá. Amikor nem erőszakos, akkor nagyon jó ember.”
• HŰSÉG: “ nem tehet róla, hogy ilyen, biztos valamilyen betegsége van “
• SAJNÁLAT: „Sokkal gyengébb, mint én, szüksége van rám. Nélkülem nem tudna élni.”
• IDENTITÁS: „Képtelen vagyok úgy élni, hogy nincs mellettem férfi. Félembernek érzem magam. Mi értelme egyedül az életnek?”
• TAGADÁS: „ki lehet bírni, vannak jobb időszakaink, nem is olyan vészes az egész, mint ahogy tűnik.”
• KÖTELESSÉGTUDAT, VALLÁS: „Amikor hozzámentem, fogadalmat tettem, hogy mellette maradok, amíg a halál el nem választ.”
• SZTEREOTIP NEMI SZEREPEK: „Ez minden nő sorsa, a feleség dolga összetartani a családot.”
• FÉLELEM A FÉRFI ÖNGYILKOSSÁGÁTÓL: „Azt mondta, megöli magát, ha elhagyom.”
• BŰNTUDAT: „Az én hibám és felelősségem, hogy itt tart a kapcsolatunk és ezt a férjem is megerősíti. Az én feladatom így az is, hogy újra jól működjön.”
• ALACSONY ÖNÉRTÉKELÉS: „Úgyse találnék jobbat.” „A kevés szeretet is jobb, mint a semmi.”
• SZÉGYEN, ZAVAR, MEGALÁZOTTSÁG: „Nem akarom, hogy bárki megtudja, miket csinál velem.”
• BIZAKODÁS: „Majdcsak megváltozik, leszokik az ivásról, és akkor minden jobbra fordul.” ( nem csak alkohol hatása alatt törtnénik bántalmazás )
• FÉLELEM és rettegés A FÉRFI BOSSZÚJÁTÓL: „Megfenyegetett, hogy bárhová megyek, megtalál, és megöl a gyerekekkel együtt.”
• TANULT TEHETETLENSÉG, BÉNULTSÁG: „Nem tudok mit csinálni.” “ úgy érzem nem én irányítom az életem”

A „tanult tehetetlenség” a pszichológiában az a mentális állapot, mely során az egyén az egymást követő kiszámíthatatlan negatív ingerek hatására feladja, hogy azokat megpróbálja elhárítani, még akkor is ha elkerülhetőek lennének, mert arra a meggyőződésre jut, hogy nem képes ezeket a negatív ingereket befolyásolni. A másik fontos háttérinformáció a bántalmazott emberek viselkedésének megértéséhez a Stockholm-szindróma vagy más néven traumás kötődés. Ilyenkor azt látjuk, hogy az áldozat teljesen azonosul a fogvatartó nézőpontjával. A fogvatartó hatalma és az általa kialakított mesterséges elszigeteltség miatt a foglyok elhiszik, hogy fogvatartójuk alapvetően jó/mindenható, és ezért nekik nincs okuk/esélyük a menekülésre. Ezek az emberek még a nyilvánvaló menekülési lehetőségeket sem próbálják kihasználni.

A bántalmazott nők, akik naponta élik meg a félelmet, szorongást, reményt és bizonytalanságot, szintén egyfajta erős érzelmi kötődést mutatnak partnerük felé. Zavartak, kimerültek lesznek, és nincs energiájuk ahhoz, hogy változtassanak a helyzetükön. Ami nem is csoda, hisz, ha valaki állandó félelemben és rettegésben él, illetve azt tapasztalja meg, hogy tőle függetlenül zajlanak az események és semmibe nincs beleszólása, egy idő után elveszíti a kontrollt és az állandó stressztől teljesen kimerül mind mentálisan, mind fizikálisan.

Sokszor az tartja vissza a bántalmazottakat, hogy elszigetelődtek, már nincs kitől segítséget kérni. Sajnos sok szakember is tévesen ismeri fel a jeleket és maradásra buzdítja a nőt, ami szintén csalódást és reményvesztettséget okoz az érintetteknek.

Ha a környezetünkben valaki érintett, akkor érdemes meghallgatni, elismerni az érzéseit, tapasztalatait. Fontos támogatni őt és erősíteni abban, hogy az erőszak semmi esetben nem elfogadható az érzései jogosan, helyénvalóak. Tudatosítsuk benne, hogy képes segítséget kérni és hogy a segítségkérésnek van is értelme. Tartsuk tiszteletben a döntéseit, fogadjuk el a saját ritmusát. Hangsúlyozzuk, hogy van kiút.