Mit gondolnak, vajon hányan vannak azok, akiknek két leárazás között, a legolcsóbb darabokat hajszolva, akár csak egy pillanatra is eszébe jutnak azok, akik a ruhákat készítik? Azok a milliók, akik a fejlődő országok egyik ruhagyárában, éhbérért, embertelen körülmények között, olykor 16 órán keresztül mást sem csinálnak, csak ruhákat?
Szerintünk nem sokan.
Épp ezért nagyon fontos az a német kezdeményezés, amire április 24-én, a divatforradalom napján került sor Berlinben. A készítők a 2013-as bangladesi gyáromlásban odaveszett, 1129 munkásnak szerettek volna emléket állítani, amikor az Alexanderplatz közepén elhelyeztek egy kéteurós pólóautomatát.
Azoktól, akiket elcsábított a póló olcsó ára, és bedobták az érmét, és megnézték a megdöbbentő kisfilmet a ruhagyári dolgozók életéről, újra megkérdezték, ragaszkodnak-e a vásárláshoz vagy inkább adományoznának? A kisfilm hatására tízből kilencen lemondtak a pólóról, és felajánlották a pénzt jótékony célra.
