Ezen a héten az alkoholizmusról, a vallások alkoholfogyasztáshoz való hozzáállásáról, valamint az alkoholistákkal való törődésről kérdeztük meg a világvallások képviselőit két korábbi cikkünk (250 milliárd forintot piálunk el évente, „Megásatták vele a sírját és befektették minden nap 20 percre”) apropóján.
A konkrét kérdésünk így hangzott:
Hogyan tud segíteni az Ön vallása az alkoholistákon, a függőségi problémákkal küzdő embereken?
(Válaszok a válaszadók nevének betűrendje szerint.)
Fodor Kata
Vaisnava (Krisna hívő) teológus
Elsősorban preventív módon tudunk segíteni a függőségi problémákkal küzdőknek. Már kialakult függőség esetén lelki támasz és elterelés lehet a vallásos, tisztább életmód.
Az alkohol és más szerek fogyasztása azért nem ajánlott, mivel beszennyezi a testet és a tudatot. Függőséggel küzdő személyeknél viszont képtelenség megtiltani ezek fogyasztását, más alternatíva szükséges. Ha részt veszünk egy templomi programon, énekeljük a Haré Krisna mahámantrát, imádkozunk, emlékezünk, akkor betöltünk a lelkünkben egy űrt. Ez az űr Istennel való kapcsolatunk elfeledéséből alakul ki, s az anyagi világban mindannyian érezhetjük. Elfeledtük, hogy örök lelkek vagyunk, s Krisna közvetlen barátai. A vallásgyakorlás folyamata lelki ízeket nyújt, nem pillanatnyi boldogságérzést, hanem egy nyugodt elégedettséget. Ha megszűnik a lelki éhség, akkor sokkal könnyebb az anyagi ragaszkodásoktól (drogok, húsevés, kéjvágy) megszabadulni. Lehetséges az is, hogy valaki a hétköznapi problémák miatt aggódik, ám megértve az anyagi világ természetét, ezek a terhek is elviselhetőbbé válnak.
A társaság fontossága: A gyakorlás közösségben történik, és nem mindegy, hogy miből merítünk élményeket, hol éljük meg a közösség erejét. Ha a templomi programokon örömök érnek és kialakul egy pozitív szociális közeg, akkor alkohol nélkül is jól fogjuk érezni magunkat. Így elkerülhető a függőség. A Krisna-tudatos tevékenységek ráadásul igen változatosak, bárkit lefoglalnak. Nagyon súlyos fizikai függés esetén azonban orvos-pszichiáter bevonása lehet szükséges a kezdeti stádium megtámogatására.
A vallás lelki és mentálhigiénés alapokat nyújt, olyan kedvező közeget és konstruktív életmódot kínál, ami értelmetlenné teszi az önpusztítást. Az alkohol nem csak egészségtelen, az évek során komoly vagyonokat húzhatunk le a csatornába ebben a formában. Fizetni valamiért, ami káros az egészségre, ez a valódi öngól!
Fotók: Thinkstock
Mézes Zsolt László
Evangélikus lelkész
Igazából a vallás nem tud segíteni.
Egyetlen vallás sem tud segíteni, mert nem a vallás segít, hanem Isten.
A vallás egy út, utazás Isten felé, életem értelme és helye felé, életem rendjének megtalálása felé. Ha ez megvan, akkor az a tény, az a tapasztalat – az Istentapasztalat – tud segíteni, és nem a hozzá vezető út. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy Isten a vallás révén, a törekvőben olyan erőket tud megnyitni, amelyek segíthetik a függőségi problémák legyőzését. De azt mindig az embernek kell akarnia, és törekednie rá. Ezt a megközelítést alkalmazzák azok az intézmények, amelyek ilyen céllal jönnek létre, példamutató jelleggel református testvéregyházunkban a ráckeresztúri drogterápiás otthon, ahol az Isten igéjének az ereje, a keresztény életpélda követése adhat erőt az oda bekerülőknek. Nem könnyű az út, mert ezek a problémák – droghasználat, alkoholizmus, szerencsejáték függőség stb. – a lélek legmélyéig szivárognak le és nagyon beleisszák magukat a személyiségbe. Sokszor ez tűnik az egyetlen mentsvárnak és menedéknek a világ súlya, a problémákkal való szembenézés elől.
Ezek az emberek, akiket alkohol, vagy drogproblémák érintenek többnyire nehezen vagy egyáltalán nem tudják azt a szeretethiányt kezelni, amellyel életükben találkoztak.
Evangélikus Egyházunknak van egy különleges dramatikus eszköze, amelyet saját lelkészségünk fejleszt, és többször kipróbáltuk már ilyen szeretet-ínséges sorsú emberek között: a láthatatlan színház műfaja (www.jelenletmuhely.hu), amely egy olyan élménytapasztalatot ad, hogy nem vagyunk egyedül. Nincs egyedül az, akit ilyen problémákkal küzd. Ez megindíthat, elindíthat az akarati úton. És a tudat, hogy akit az Úr szeret, azt megpróbálja, további erőt adhat e függőségek legyőzésére, a gyengeségből erővé való átalakításra.
Radnóti Zoltán
Rabbi
Túl egyszerű válasz volna azt leírnom, hogy felvilágosítással, hogy elmondom minden hozzám fordulóknak, a médiumoknak, vagy az újságokban, hogy ha valaki a bort – mértékkel – szent célra használja, az – lehet – dicséretes dolog.
Ám a túlzott alkoholizmus, bizonyítottan az ember egészségét veszélyezteti, és ítélőképességét ássa alá, éppen ezért tilalmas.
Sőt, ha valaki már eléri az alkoholizmus szintjét, az megvetendővé válik, amivel mind saját maga, mind a családja életét kockára teszi.
Azért nehéz, mert ritkán fordulnak hozzánk alkoholisták, inkább a lelkészeknek kell elmenniük olyan intézetekbe, ahol ezeket a beteg embereket gyógyítják.
Bár érdekesség, és a mértékletességre szoktat, hogy a zsidó hagyományban, – a Jeruzsálemi Szentélyben – a bor az áldozati kultusz része volt.
Napjainkban, amikor már nem áll a Szentély, a borra akkor is áldást mondunk szombaton és ünnepeinken; így a bor zsidó esküvő szerves része lett. Sőt tovább menve és a pészáhi (húsvéti) széder estén kötelező négy pohár bort meginni, mert ez szimbolizálja a jólétet és a szabadságot. Ám hangsúlyozni kell, hogy négy pohárral kell inni és nem tizennéggyel.
A mértékletesség a rabbik egyik legfontosabb tanítása.
A Tóra – Mózes öt könyve – súlyos példákon keresztül mutatja be a mértéktelen alkoholfogyasztás káros hatását. Noé volt az, aki az özönvíz után szőlőt termesztett, bort készített majd lerészegedett. Ennek igen súlyos következményei lettek, a Talmud szerint a saját fia kasztrálta az édesapját, hogy ne legyen több nép a világban. Majd előttünk van Lót példája, aki annyira elitta az eszét, hogy saját lányaitól született két unokája.
Későbbiekben a Tóra halállal fenyegeti a Szentélyben szolgáló részeg papokat, ám a dorgálás nem sokat segít.
Szeretném ideidézni Jesája próféta szavait (Jesája 28: 1-7-8) a szomorú valóságról és a részegeskedő hatalmasokról:
„Jaj a büszke koszorúnak, amit Efrájim részegei viselnek…, akik bortól mámorosak…, tántorognak a bortól, támolyognak az italtól, papok és próféták tántorognak az italtól, megzavarodtak a bortól. Támolyognak az ital miatt, tántorognak, amikor látomásuk van, ingadoznak, amikor döntést hoznak. Minden asztal tele van undok hányással, nincs sehol egy tiszta hely.”
Összefoglalva a vallásjog általános alapelvként hangsúlyozza, hogy tilos az embernek bármi olyasmit megtennie, ami egészségére nézve ártalmas; olyasmit enni vagy inni, amitől beteg lehet. Az embernek tilos önmagában ártalmat tenni, pl. szigorúan tilos öngyilkosnak lenni.
Dr. Shubail Mohamed Eisa
Muszlim hitoktató
Az iszlám megtiltott mindent, ami káros az emberre, a családra vagy a társadalomra nézve. Ugyanakkor megengedett mindent, ami jó és hasznos az emberek számára. Ha Isten valamitől eltiltotta az embereket, akkor valami jobbal kárpótolta őket. „Akik követik a küldöttet, az írástudatlan prófétát, akit megírva találnak őnáluk a Tórában és az Evangéliumban, aki felszólítja őket a helyénvalóra, megtiltja nekik az elvetendőt, és megengedi nekik a jó dolgokat és megtiltja nekik a rosszakat, és leveszi róluk a terheiket és a bilincseket, amelyek rajtuk voltak.” (Korán 7:157)
Az iszlám nagyon óvatosan és fokozatosan tiltotta meg az alkohol fogyasztását, ugyanakkor határozottan azt mondta: „amiből a sok részegít, abból a kevés fogyasztása is tilos”. Az alkohol megtiltásával párhuzamosan nevelte a hitet követőinek szívében, ezért amikor eljött az alkoholivás végleges és teljes tilalma az emberek minden további nélkül engedelmeskedtek és a földre öntötték a poharukban maradt borukat, illetve kiöntötték az összes alkoholt.
Tehát a hit nevelésén és az istenfélelmen alapul az iszlám kezelési stratégiája. Az iszlám tanításai újra és újra emlékeztetnek az alkohol tilalmára, egyrészt emlékeztetik a hívőket arra, hogy milyen nagy bűn alkoholt inni, másrészt rávilágítanak az alkohol rossz hatásaira az egyénre és a társadalomra egyaránt. Az iszlám büntetést is szabott az alkoholivóknak az evilágon és a túlvilágon, de nyitva hagyta neki a megbánás kapuját. Mohamed Próféta (béke legyen vele) azt mondta: „Aki bort ivott és megrészegült, annak nem fogadtatik el az imája 40 napig, és ha úgy hal meg, akkor a Pokolba megy, de ha megbánja a tettét, akkor Allah kiengesztelődik iránta. Ha újból ivott és megrészegül, akkor az imája 40 napig nem fogadtatik el, és ha úgy hal meg, akkor a Pokolba megy, de ha megbánja a tettét, akkor Allah kiengesztelődik iránta.”
Végh József
Buddhista tanító
Buddha tanítása megmutatta a szenvedések természetét. A legfőbb okoknak a tudatlanságot, a haragot, a vággyal együtt járó ragaszkodást jelölte meg. Ezek együtt olyan béklyókat alkotnak, amelyek a szenvedések köreiben tartanak fogva bennünket. Ma ezeket többnyire függőségeknek hívjuk, és anyagi szinten, kívül keressük rájuk a megoldást. Buddha rámutatott, hogy amíg belül nem találtuk meg a probléma gyökerét, amíg mi magunk nem döntünk úgy, hogy meg akarjuk szüntetni ezt az állapotot, addig nem tudunk tőle megszabadulni, újból és újból megteremtjük a feltételeit. Ha belül már nincsenek meg a feltételei, és elhatároztuk, hogy el akarjuk vágni kötelékeinket, még akkor ott vannak a rajtunk kívül eső feltételek. A külső okokkal is kell kezdenünk valamit. Ebben soha sem vagyunk egyedül, együtt kell másokkal is működnünk. Amíg a többiek nem jutnak el velünk együtt erre a pontra, addig végleges megoldás nem születhet.
Ahogyan Buddha tanítása egyre több emberhez eljutott, a hagyomány továbbadói egyre több tapasztalatot gyűjtöttek, és egyre változatosabb módszereket alkalmaztak ezekre a problémákra. A korai passzív lehetőségek mellett megjelentek az aktív, a hétköznapi élet tevékenységeivel együtt is elkezdhető gyakorlatok. Ezek lényege, hogy az ember nem tudja csak úgy elpusztítani azt, amitől függ, hiszen kölcsönös egymásra utaltságban élünk vele. El kell fogadnunk és megbarátkozni vele. Amíg nem tudjuk elfogadni, addig nem tudjuk megismerni, nem tudunk vele együtt élni. Pontosabban addig helyette a róla alkotott elképzeléseinkkel foglalkozunk. Így voltaképpen mi teremtjük ezeket a kötelékeket.
Délkelet-Ázsiában a szerzetesi élethez hasonló függőségektől megszabadító programok vannak. Ezek hatásfoka 95 % körül van, mert ott az önkéntesek pontosan tudják, mivel jár ez az életmód.
