Indonéziában, a világ negyedik legnépesebb államában él a legnagyobb muszlim közösség. A délkelet-ázsiai országban azonban maradt hely az olyan ősi rituáléknak is, mint amilyen például az Szex hegyé.
Minden harmincötödik napban, a társadalom legkülönbözőbb rétegeiből származó zarándokok ezrei kelnek útra a hegytető felé, mert meggyőződésük, hogy egy szent hely van odafent, ahol szerencsét és sikeres jövőt hozhat egy kiadós házasságtörés.
Bár a résztvevők általában nem látják szívesen a turistákat és pláne az újságírókat, Patrick Abbouddal most mégis kivételt tettek – írja a news.com.au.
kép: Youtube
Az iszlám törvényeinek ellentmondó tradíció a XVI. századig nyúlik vissza, vagyis már bőven a mohamedán hit elterjedése után keletkezett. A legenda szerint egy ifjú herceg, Pangeran Samodro és a mostohaanyja egymásba szerettek, és amikor a viszonyuk kiderült elszöktek a palotából. A szerelmesek a Kemukus hegyre menekültek, de üldözőik a nyomukra bukkantak, és lemészárolták őket, amikor éppen szeretkeztek. Holttesteiket ott a helyszínen temették el. A zarándokok szerint szerencsét és vagyont hoz a szent helyen folytatott szex, ám a dologban van egy csavar – mutat rá Abboud.
Ahhoz, hogy a „varázslat” működjön, semmiképpen sem szabad házastárssal lefeküdni, és az aktust 35 naponként, legalább hétszer meg kell ismételni. A rituálé hívei között a legtöbben földművesek, és munkások vannak, és mindannyian istenfélő muszlimok. A zarándoklat nem csak a szexről szól. A résztvevők először megmosakszanak egy szent forrásban, majd közösen imádkoznak, és csak az után keresnek párt maguknak.
kép: Youtube
A Szex hegy sokak számára kiváló üzleti lehetőség. Bárok, karaoke kocsmák, afrodiziákum boltok, és természetesen apró szobákból álló motelek sora áll a tetőn. Mivel rengeteg magányos férfi érkezik a rituáléra, a szent hegyen virágzik a prostitúció. A hatóságok pedig szemet hunynak az egyébként törvénytelen szolgáltatás fölött, mivel az állam a zarándokoktól belépőjegyet szed, az üzlettulajdonosoktól pedig bérleti díjat. Elemi érdeke tehát, hogy minél többen legyenek.
A végeredmény sokszor az, hogy a zarándokok a hatalmas szerencse helyett, valamilyen nemi betegséggel térnek haza, a legtöbben ugyanis nem hajlandók óvszert használni. Paradoxonok sora az egész, nem csoda, hogy a világon sehol máshol nincs hasonló muszlim hagyomány, de Indonéziában is csak ezen az egy helyen.
