Lénárd Mira és családjának kálváriája bő egy éve kezdődött. Albérletüket nem tudták fizetni, így beköltöztek 10 ezer forintért egy zuglói garázsba. Fél évig éltek ott. Egy hajléktalanokat segítő helyi alapítvány segítségével tavaly októberben kaptak egy albérletet, de a szervezet is csak idén májusig tudta fizetni a bérleti díjat. Mira ekkor nem tudott hová menni, ezért a cuccaiknak kibérelte a társasház egyik garázsát, ők pedig átmenetileg beköltöztek egy szomszédjuk 30 négyzetméteres albérletébe, de a barátjukkal együtt is csak júniusig tudták fizetni. Mira megpályázott önkormányzati lakásokat mindhármuknak, kettőjük kérelmét visszautasították, a harmadikról még nincs döntés.
Átmenetileg nem látott más megoldást, beköltöztek a garázsba, amelyet csak tárolásra bérelt. Amikor kiderült, hogy nem a szerződésnek megfelelően használja a bérleményt, szerződést bontottak vele. Június 30-ig ki kellett volna költöznie. Kért három nap haladékot, de azután sem volt hova menni. A közös képviselő rendőrt hívott, végül nem lakoltatták ki őket. A jogi procedúra miatt kaptak még egy kis időt. De bármelyik nap megjelenhetnek a hatóság emberei, hogy kiköltöztessék őket.
Miráék az édesanyja nyugdíjából, paranoiás skizofrén fia leszázalékolásából, illetve alkalmi munkából, üveggyűjtésből élnek.
A ház két lakója is türelmetlenül várja a megoldást. Egyikük csak kamerán kívül nyilatkozott. Azt mondta, nincs ugyan olyan baj Miráékkal, hogy koszosak vagy zajosak lennének, csak egyszerűen „sokkoló látni, hogy emberek egy garázsban élnek.” Egy másik lakó más problémákról is beszél, ráadásul bérbe vette a garázst júliustól, amit nem tud használni.
