Kiskert, nagy kert, hátsó udvar – nem a méret a lényeg. A legjobb kert, ahol az ember jól érzi magát minden időben. Ha van egy talpalatnyi zöld felület, amit megművelhetünk, az már a mi kertünk. És mindenkié, aki látja, használja, élvezi.
Előbb az ötletelés, aztán ültetünk!
Most költöztünk be? Évek óta parlagon hever? Túlnőtt rajtunk? Elgyomosodott? Ha elszántuk magunkat a változásra, akkor már csak tervezés, szervezés és számolás kell, mielőtt belevágnánk az ásót a földbe. A tervezés fontosságát nem lehet túlbecsülni. Még jobb, ha ebből nem hagyjuk ki a család többi tagját sem, nekik is biztosan vannak elképzeléseik, vad és praktikus ötleteik: hinta, ruhaszárító, kutya kennel, kosárpalánk, mesterséges szánkódomb, rózsalabirintus, zen kavicsmedence.
De gyűjthetünk ötleteket könyvekből, az internetről, amit egy gyakorlott kertésszel vagy kerttervezővel átrostálhatunk és letisztázhatjuk megvalósítható koncepcióvá. Lássuk a dolgok menetét step- by- step.
Képek forrása: Thinkstock
1. lépés: Határozzuk meg szóban, hogy mit szeretnénk. Hasznos legyen a kert vagy látványos? Buja vagy levegős? Formális vagy romantikus? Vegyük számba a meglévő adottságokat: fák, cserjék, gyep, ágyások, vízelvezetés, fekvés, terepviszonyok, benapozás, a talaj minősége. Mit szeretünk, mivel vagyunk elégedetlenek? Képzeljük el, hogyan fogjuk használni: az ablakon át csodáljuk csak, vagy kint gyomlálunk, ha esik, ha fúj?
2. lépés: Mérjük le pontosan a kertesíteni kívánt területet és vázoljuk fel arányosan kockás papíron, jelölve a ház kijáratait és az állandó objektumokat (kút, szerszámos, garázs, medence). Vegyük figyelembe a szomszédos kertek adottságait és hatását a mi kertünkre: árnyékot adó fákat, bokrokat, kerítéseket.
3. lépés: Nézzük meg, hol vannak a kijáratok, a benapozott és árnyékos részek, mennyire kötöttek vagy szabadok, átláthatók vagy zártak a határvonalak. Listázzuk, majd vázoljuk fel a várható tevékenységek zónáit. Sakkozzunk a zónákkal egymás javára vagy rovására.
4. lépés: Kössük össze és határoljuk el a zónákat. Most jöhetnek a szilárd vagy puha burkolatú járdák, tipegők, ösvények és sövények, szobrok, kordonok, térdfalak és támfalak.
5. lépés: Dolgozzuk ki részletesen az új részeket. Milyen legyen a grillező, a kerti pad, a hinta, vagy a permakultúrás kiskert alaprajza? Változik-e a talajszint? Gazdálkodjunk okosan a földdel, mert sokba kerül mozgatni, deponálni és pótolni – a kitermelt földet igyekezzünk másutt felhasználni feltöltésre, szint kiegyenlítésre.
6. lépés: A felülnézeti tervezés után nézzük meg a kertünk függőleges lehetőségeit.
7. lépés: Jöhetnek végre a növények. Kezdjük a füvesített területtel, a virág- és veteményes ágyásokkal. A fákat méret szerint helyezzük el: a nagy lombú, árnyékot adó fákat érdemes a kert végébe, a kisebb lombú, dekoratív fajokat a ház közelébe ültetni. Ellenőrizzük a levegőben esetleg átfutó vezetékeket is.
8. lépés: A nagyobb funkcionális felületek felől haladjuk az összetett kerti elemek felé: most jöhetnek a sövények, cserjék, támfalak, járdamenti szegélyek, zónákat elválasztó és összekötő ágyások.
9. lépés: Most, hogy kirajzolódott kertünk képe, tervezzük meg az infrastruktúrát: az elektromos kiállások pontos helyét a kerti világításhoz, illetve a kerti szerszámok – sövény- és fűnyíró – működtetéséhez. Figyeljünk a biztonságos földalatti vezetékezésre! Ugyanígy tervezzük meg a vízvételi pontokat és az esetleges automata vagy kézi locsolórendszert.
10. lépés: Ha véglegesnek tekintjük a tervet, készítsünk részletes költségvetést. Kérjünk árajánlatokat, látogassunk el kertészeti árudákba, nézzük meg, mit tudunk kedvezményesen beszerezni. Bátran számítsunk barátokra, szomszédokra, akiktől ingyen beszerezhetünk egy-egy túlnőtt sásliliomot, tőosztott évelőt, cserjét, vagy egynyári magokat. Szükség szerint korrigáljunk a tervet, helyettesítsük a nem beszerezhető vagy túl drága fajtákat.
„Kertet építeni és ápolni tökéletes stresszűző szabadidő program és közösségi tevékenység” – buzdít Tóth Ádám kertguru, és persze ha elakadnánk félúton, ne habozzunk segítséget vagy tanácsot kérni szakembertől.
