Székesfehérváron születtem 1977. december 9-én. Kisgyermekkoromban Martonvásáron éltem szüleimmel és bátyámmal. Budapestre költözésünk után több helyen is laktunk, gyakran költöztünk, így több iskolába is jártam, számos barátot szereztem. Gyerekkorom nyarait legfőképp Csobánkán, a Pilisben töltöttem a nagyszüleimmel, valamint a Balkánon kempingeztünk szüleimmel.
Kiskamasz koromig a vallás és a zsidó identitás szinte egyáltalán nem játszott szerepet az életemben, körülbelül 11 éves lehettem, amikor Raj Tamás rabbihoz elmentem Páva utcai zsinagógába Talmud-Tórára héberül írni-olvasni tanulni. Majd jött a rendszerváltás és az események felettébb felgyorsultak: 1990-ben átmentem az akkoriban működő zsidó iskolák közül abba, amelyiket legvallásosabbként tartottak számon. Itt igen sok vallási tanítást kaptam és sok vallással kapcsolatos élményben volt részem. Tagja voltam a Bnei Akiva – Akiva Gyermekei ifjúsági szervezetnek, aminek köszönhetően Bar Micvám nem csak zsinagógában, hanem Jeruzsálemben, a Siratófalnál is megrendezésre került. Két évvel később, 1992-ben szüleimmel kitelepültünk Izraelbe, ahová hamar beilleszkedtem, és nagyon sok barátra leltem, főleg a világi, magyar zsidók alapította Netanya fiataljai között. Ezért is volt nehéz – még a sok költözéshez hozzászokott énemnek is –, amikor egy év után mégis visszaköltöztünk Magyarországra.
Ezután az Anna Frank Zsidó Gimnáziumba jártam, közben egy évet az USA-ban, Seattle-ben tanultam cserediákként. Ott, bár nem zsidó családnál laktam, hétvégenként és ünnepnapokon – amiből mint tudjuk nincs kevés – rendszeresen eljártam a helyi, nagyon jól működő közösségbe. A közösség nagyon vegyes volt: kínai, thaiföldi betértek, orosz zsidó bevándorlók, perui örökbe fogadott gyermekek, munkások és professzorok képezték többek között a közösség tagjait. A velük töltött idő, az ott megszerzett élmények nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a pályaválasztásnál a rabbiképzőt válasszam.
Egy év elteltével, 19–20 évesen azonban, nem érezve elegendő elhivatottságot arra, hogy megküzdjek a megtapasztalt ideológiai széttagoltsággal, valamint a körülöttem lévő emberek többségénél tapasztalt közönnyel, amely a vallás felé irányult – félbehagytam rabbiképzős tanulmányaimat.
Kilenc év vendéglátásban és idegenforgalomban eltöltött év után, már tapasztaltabb fejjel, 2007 februárjában visszatértem a rabbiképzőbe, hogy folytassam tanulmányaimat és létrehozhassam a Tikkun Olám Magyarország Közhasznú Alapitványt, amelynek az oktatás, szociális segítségnyújtás a fő profilja.
Jelenleg tanulmányaim mellett a Dél-Pesti Körzet vallási vezetője vagyok, valamint a Bét Sálom Zsinagógában segítem Radnóti Zoltán rabbi tevékenységét. A saját alapítványomon kívül még a Lativ Alapítványban is rendszeresen segédkezem.
2011-ben kötöttem házasságot, jelenleg Újpesten élünk feleségemmel.
