Égető és sokakat foglalkoztató kérdésre keresi a választ a mikvannak blog szerzője, Thróbert. A férfi, akinek a közelmúltban született meg első gyermeke első kézből tapasztalja azokat a változásokat, melyen nőként, férfiként és családként keresztülmennek a baba érkezését követően.
Thróbert szerint nem szükségszerű, hogy az első baba érkezése után a kismamából egy hétfejű, tűzokádó sárkány váljon, ehhez azonban fontos, hogy az idővel rutinná váló gondoskodási feladatok mellett a szülők szánjanak időt a felmerülő lelki feladatok elvégzésére: ezek közül az egyik a nő önbecsülésének „karbantartása”.
A szerző ezt írja:
“Az anya az, aki új, ingerszegény és monoton ingerekkel körülvett környezetben tölt el hónapokat. Ő az, aki nem találkozik emberekkel és kevés olyan visszajelzést kap, amelyből saját önbecsülését megfelelően szinten tudná tartani. Adott az is, hogy a kismama – főleg az első hónapok során – végtelenül fáradt: a fáradtság pedig eleve beárnyékolja valakinek a kedvét, sötétebben lát dolgokat. Ez az állapot nagyon is ki tudja kezdeni a szülő anyák lelki világát, főleg az önbecsülésüket.
És ha a nő önbecsülése nincs rendben, akkor előbb-utóbb, de inkább előbb, tudom, hogy a férfi önbecsülése is el fog romlani, aminek katasztrofális következményei vannak. Főleg akkor van katasztrofális következménye, ha a felek máshol kezdik keresni az olyan “tényezőket”, mellyel vissza próbálják tornázni önbecsülésüket.
Szerintem rengetegen esnek ebbe a hibába, hogy nincsenek tudatában annak, hogy a kismama önbecsülésének csökkenése szinte törvényszerű az (első) baba érkezésekor.”
