Charlie Wilson 45 éven keresztül igazi alfahím volt: pénzügyi tanácsadóként reggeltől estig dolgozott, vezette saját kocsmáját, nevelte a gyerekeit. Igaz, volt egy kis túlsúlya, de nem dohányzott, és lehetőség szerint próbált egészségesen táplálkozni is.
2008. június 12-én pont ugyanazokkal a gondolatokkal feküdt le, mint előtte mindig, ám a másnap reggele már teljesen máshogy alakult. A 45 éves férfi hirtelen szédülni kezdett, nem érezte jól magát és értelmetlen szavakat motyogott. A felesége értesítette a mentőket, akik azonnal kórházba vitték a férfit, mert stroke-ot kapott.
Miután megműtötték és Charlie magához tért, beengedték hozzá a feleségét, Jackie-t. Csakhogy a férfi nem ismerte meg. Az orvosok kezdetben egyáltalán nem aggódtak, a stroke egyik gyakori velejárója az időleges memóriavesztés, a súlyossága és a tartóssága pedig attól függ, hogy mennyire károsodtak az érintett agyterületek. Csakhogy Charlie-nak az egész élete esett ki, azt sem tudta, kicsoda ő.
A szakemberek egy ideig biztatták a férfit és családját, hogy az amnézia csak átmeneti, ám az agysejtjei a terápia, a fényképalbumok és a kirándulások hatására sem tértek magukhoz. Charlie végül úgy döntött, új életet kezd, és nem bánkódik az elvesztett emlékei miatt.
A férfi új életét azzal kezdte, hogy megismerte a családját: újra beleszeretett a feleségébe és rengeteg időt töltött két kislányával. A betegsége zárkózottá tette, ezért ritkábban járt társaságba és kevesebbet iszik, mint előtte. Charlie ezután önkéntesként munkát vállalt egy helyi jótékonysági szervezetnél, ami agysérülteknek segít visszaállni a mindennapokba. Később pedig az Aberdeen Egyetemen kapott állandó munkát, mint kutatási koordinátor.
