Alapvetően minden hús fehérjéből és zsírból tevődik össze. A vadhúsoknál ez az arány kb. 80% fehérje és 20% zsír (csak összehasonlításképpen: egy zsírosabb bárányhúsnál például ez az arány éppen fordított). A sovány fehérje stimulálja az anyagcserét, laktató, termikus hatása kétszer nagyobb, mint a szénhidrátoknak és a zsíroknak, vagyis fogyasztása az egyik legjobb módja a túlsúly elleni védekezésnek.
Gazdag íz- és tápanyag
A vadhúsokat rendkívül gazdag ízanyaguk, és kedvező tápanyag-összetételük ideális étekké teszik. Beszerezhetőségük korlátozottabb, mint a tenyésztett állatoké, de nagyobb piacokon árusítják, illetve erre specializálódott cégeknél interneten keresztül is rendelhetők. Elkészítésükről általában kevesebbet tudunk, mint a gyakrabban használatos egyéb húsokról. Persze, ha valaki rendszeresen vadászik, annak az asztalára gyakran kerül valamilyen vadhúsból készült finomság.
A világ minden táján vadásznak és árusítanak vadhúst, térségtől függően ez lehet kenguru, krokodil, strucc, buffalo, antilop, sündisznó, emu, jávorszarvas, vadgalamb vagy akár teknősbéka is. Számunkra lehet, hogy furcsán hangzik, de más vidékeken az itt felsoroltak ehető vadhúsnak számítanak, és magas irántuk a kereslet. Magyarországon a legkeresettebb vadhúsok a szarvas, az őz, a vaddisznó, a fácán és a vadnyúl.
Alacsony zsírtartalom
Mivel a vadállatok változatos növényi táplálékot fogyasztanak, sokat mozognak, és egész életüket a szabadban töltik, húsuk alacsonyabb zsírtartalmú, rostosabb és keményebb, mint a tenyésztett háziállatoké. Ezért a megfelelően omlós végeredmény elérése érdekében alapos előkészítést igényelnek.
Ha szeretné tudni, hogy készíthet finom vadhúst, kattintson ide.
Forrás:
Tények és tévhitek a vadhúsokról (Házipatika)
