Duzzogva megvívjuk utolsó csatánkat a csirkepörköltön terpeszkedő, lángos nagyságú vér egy darabjáért, aztán kiülünk
az eperfa alá az élet nagy dolgairól elmélkedni, ezek szerint már ciki csöpögtetni a homokozóban is. Új prédát kell találnunk, gyorsan, és lehetőleg olyat, amit nem kell megosztanunk mással, ami örök szerelem lesz, te az enyém, én a tiéd, holtomiglan, ásó, kapa nagyharang. Zsigeri húsevők így jutnak el a belsőségekig, extrém esetekben egyenesen odáig, hogy lilára fagyott ujjakkal, türelmetlenül topogva várakozzanak a csípős, januári szélben ütött-kopott
kistányérral a kezükben. Disznóvágáskor, a velőrért remegve, hogy kicsit később, rosszalló pillantásoktól övezve, mint kóbor kutya a véletlenül megszerzett koncot, sunyin elvonuljunk, kisüssük magunknak reggelire magunknak és felfaljuk frissfehér kenyérrel. Az egészet.
A hentesnél általában sertésvelő van, az egyik legromlékonyabb belsőség, egyáltalán nem tárolható. Mielőtt felhasználjuk, áztassuk be langyos vízbe és hártyázzuk le. A friss velőről könnyen le tudjuk húzni a hártyát, vesét tisztítani sokkal melósabb. Ha ez megvan agyunk konyhakész. A legegyszerűbb, ami tehetünk vele, megsütjük, hagymával, tojással. Rántsuk ki, úgyis mindent kirántunk, majd pont ezt nem, mi? Nem kell tőle félni, egyáltalán nem esik szét olyan könnyen, mint amilyen folyósnak néz ki. A legjobb, ami történhet vele, hogy vesevelőt készítünk belőle, ehhez nemcsak szeretni kell a belsőséget, de meg kell kínlódni a vesével is. Negyven deka velőhöz számolhatunk ugyanannyi vesét. A vesét áztassuk be egy-két órára, aztán fogjunk egy kést és tegyünk be valami nyugtató zenét a lejátszóba. A vesét vágjuk ketté és a fehér részeket teljesen vágjuk ki belőle. Igen, körülbelül a fele megy a kukába, de ez ilyen. Egy fej felkockázott hagymát szalonnazsíron üvegesre sütünk, rádobjuk a megtisztított, átmosott vesét, sózzuk, borsozzuk, öntünk alá pici vizet és puhára pároljuk. Mikor a vese megpuhult, hozzáadjuk a feldarabolt velőt, a James Bond szabályt betartva: rázzuk, nem keverjük. Mikor a velő megszilárdul, kész. Főtt krumpli, savanyúság, laza fröccs, elégedett böfögés,
nem is olyan rossz felnőttnek lenni, kinek hiányzik ezek után a csirkemáj?
