A Peak kilátót hétmillió turista látogatja évente. Különleges vonzereje, hogy páratlan kilátást nyújt Hongkongra és a kikötőkre. Eddig is láttunk már mesés panorámát a fényjátékos bejegyzésemben, a Peakről nézve azonban megváltozik a leányzó fekvése, ugyanis minden ami Hongkong, csak innen látható.
A terület teljesen alkalmazkodott a turistákhoz, buszpályaudvar, kisvasút és gyalogösvények állnak a kilátásban gyönyörködni vágyók rendelkezésére. Egy bevásárlóközpont (Peak Tower)és egy galéria (Peak Gallery) található a kilátó mellett, előbbiből indul a Peak Tram, a kisvasút, ami Hongkong és a Central között jár, utóbbiban található a buszpályaudvar. Ahhoz képest , hogy milyen remek a panoráma, viszonylag közel van a centrálhoz, cirka 30 perc alatt el lehet érni a csúcsot tömegközlekedéssel. Van egy kellemes gyalogos ösvény is, az Old Peak Road, ami egy 13 km-es túra a centrálig. A táj gyönyörű és az út elhalad a Zoológiai Botanikus Kert mellett. Mi eltévedtünk, visszafordoltunk, de erről később…
Mint minden fantasztikus helyen, ahol eddig jártam, itt is volt esküvői fotózás. Azt, hogy a bejárat mellett miért kellett fotózkodniuk, el sem tudom képzelni, de remélem, hogy a nap végére, azért eljutottak a kilátó tetejéig. (Csak mellékesen jegyzem meg, hogy oda kizárólag Octopusszal lehet felmenni.)
Az éjszakai panoráma mesés. A fotók hamarosan megtekinthetők a Facebookon!
Volt egy üzenet küldő szerelmetes szív is a Peak Tower tetején. Fogalmam sincs, hogy mikor tették oda, vagy hogy pontosan mi a célja, annyi azonban bizonyos, hogy minden este beviszik, mert egyik szíven sem volt elázva..
A kilátón töltött mesés, ám a tűző nap és forróság miatt halálos húsz perc után (bármeddig maradhatsz, de úgy sem fogsz) gondoltunk egyet, és elhatároztuk, hogy lesétálunk az Old Peak Road-on. Természetesen egy párhuzamos útra tévedtünk, ami lassan, de biztosan éppen az ellenkező irányba kanyarodott. Lassan be kellett látnunk, hogy ha sötétedés előtt ki akarunk jutni a dzsungelből, a kudrac dacára vissza kell fordulnunk. Ez egyébként nem volt annyira meglepő fordulat, nyilvánvaló volt, hogy előbb utóbb el fogunk tévedni valahol, és a ‘ha már lúd’ alapon, miért ne éppen itt? Ezután viszonylag felgyorsultak az események: Visszaséta, majd fogadalom, hogy ha törik, ha szakad lesétálok ezen a .. hegyen. Az eltévelyedés közben készült képek azért magukért beszélnek.
…tehát nem ez a helyes irány!
A lefelé út mindig izgalmas egy emeletes busz felső elő sorából, pláne, ha a söfőr némiképp hajaz Emerson Fittipaldira.
