A kocsma,
vegyesbolt borbély háromszögben bonyolódott hajdan a falvak és
városok szociális élete, a 21. századi Budapesten azonban már a
Parlament, a Bank Center és a
Pesti Borbélyműhely adják a háromszög csúcsait. Névre szóló
borzszőr pamacs, saját penge és a legfrissebb pletykák járnak a
törzsvendégeknek, ahol a borotválkozás rituálévá, frissítő
szeánsszá és fontos hírek lelőhelyévé válik. Először
betekerik forró törölközőbe az ügyfél arcát, aztán a
borbélymester értő kezekkel körkörös mozdulatokkal felviszi a
borotvaszappant az arcra, előkapja az éles kést, nekilát a finom
műveletnek, végül lekezeli az arcbőrt néhány nyugtató
kozmetikummal. A vendég közben kézbe kapja a napi sajtót (esetleg
tőzsdei pozíciót zár táblagépén), erős feketét kortyolgat,
megtisztítják bőrcipőjét, a végén egy aranykezű kozmetikus
lány pedig frissítő arcmasszázst ad. Hibátlan kezdete a napnak.
Üzletfelek
reggeli randevújára is tökéletes a hely – persze a borotválás
ilyenkor némileg hosszabb ideig tart. Gödöny István borbélymester
szerint a székben egyébként is mindenkinek megered a nyelve.
Példaként egyik vendégét említette, aki első alkalommal némán,
pisszenés nélkül adta át magát a mintegy 20 perces rituálénak
– ilyen éles penge mellett ez nem is csoda -, második alkalommal
viszont már dőlt belőle a szó, ezért a művelet hossza 50 percre
nőtt. A borbélymester szerint egyébként jó nézni, hogy mennyire
megnő a vendégek önbizalma a borotválás és az azt követő
kezelés után.
Az ötlet onnan jött, hogy a belvárosi szépségszalon szerette volna magának
megnyerni a férfiakat is, de másképpen akartak közelíteni
hozzájuk. A mintát az Egyesült Államok és néhány
nyugat-európai nagyváros aránylag friss trendje adta: már csaknem
teljesen kimúlt a borbélyszakma, de nemrégiben újra divatba jött,
és sorra nyílnak a szalonok. Érdekes fejlemény a metroszexuális
forradalom tetőpontján: egyszerre illik abba trendbe, hogy a
férfiak is egyre többet foglalkoznak szépségápolással és úgy
általában a megjelenésükkel, de azokat is megnyerhetik ezzel,
akik amúgy ódzkodnak a kozmetikusoktól és a krémektől, mivel
veszélyeztetve éreznék férfiasságukat. Egy gyilkosan éles
késsel borotválkozni viszont rettentően menő, férfias látvány.
Okos ötlet.
Az uniós csatlakozással egyébként már jogszabályi akadálya sincs annak, hogy a borbélyszakma újra virágozzék. Ahogy ugyanis az ötlet megálmodójától, Deák Zoltántól megtudtuk, valamikor a ’60-as években higiéniai okokból betiltották Magyarországon a szakmát, mivel mindenkit ugyanazzal a pengével borotváltak. Ez természetesen ma már nincs így, nyugtatott meg minket a borbélyműhely vezetője.
Persze csak kevesen fogják minden napjukat itt kezdeni, már csak az árképzés miatt is. Ez, és a tény, hogy a műhely a Parlament közelében, a banknegyedben van, jelzi azért, hogy a borbélyszakma 21. századi újraértelmezése nem egészen azt kelti újra életre, mint amit a hivatás egy évszázaddal korábban jelentett. Annál egy kicsit többet. A rohanásban ennyi időt szentelni egy ilyen hétköznapi tevékenységnek már önmagában is luxus, mégis a körülmények teszik igazán azzá.
Nem lepődnénk meg, ha a
politikai és a gazdasági elit itt adna egymásnak randevút, ezzel
beteljesítené azt a jóslatot, amit pár éve egy Corvinus
Egyetemen megrendezett marketinges konferencián hallottam: eszerint
Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban az A+ státuszú
férfiak (vagyis a legbefolyásosabb és legvagyonosabb réteg)
csaknem 90 százaléka jár kozmetikushoz. Az előadó akkor
biztosította arról a hallgatóságot, hogy ez hamarosan
Magyarországon is így lesz.
