A nőstény hüllők többsége – biztosítandó a megfelelő utódlást – minden egyes „fészekaljat” több hím közreműködésével hívja életre. Nem így a mérgeskígyó-félék családjába tartozó tengerikígyó-félék – olvasható a New Scientist tudományos hírportálon. Vimoksalehi Lukoschek, a queenslandi James Cook Egyetem genetikusa vonóhálók miatt elpusztult 12 vemhes tengerikígyót vizsgált meg, amelyek hat fajhoz tartoztak. A kutató egyaránt vett genetikai mintát a kígyóktól és meg nem született utódaiktól, hogy kiderítse, egy-egy „fészekaljnak” hány apja volt. Legnagyobb meglepetésére minden esetben a csemeték csupán egyetlen apától származtak.
„Elképesztő a különbség más hüllőfajokhoz képest” – hangsúlyozta Richard King, az Észak-Illinois-i Egyetem professzora, hozzátéve, hogy még nem igazán ismertek a hüllők „többes” és „monogám” apaságának előnyei és hátrányai. Tobias Uller, az Oxfordi Egyetem kutatója viszont arra mutat rá, hogy ilyen kis minta alapján nem szabad messzemenő következtetéseket levonni. Mint Vimoksalehi Lukoschek megjegyezte, ötlete sincs, hogy a nőstény tengerikígyók miért ilyen „válogatósak”.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
