Az idei Smartmobile konferencia témája éppen az volt, hogy jövőképet adjon egy olyan iparág szereplőinek, amely mindennél dinamikusabban növekszik, ám bevételeket leginkább csak remélni tud. Sok-sok adaton és „mindent vivő” grafikonon keresztül, amely azt volt hivatva bebizonyítani, hogy milyen hamar milyen sokan fognak mobilon internetezni. Kiderült közben, hiába van az AppStore-ban sok-sok millió alkalmazás, mindössze 10 százalékukért hajlandók fizetni. Ezek többsége is játék, amivel önmagában persze semmi baj, de hát nem csak a játékfejlesztők szeretnének megélni a mindent elárasztó okostelefon invázóból.
És mindez láthatóan igaz is, a helyszínen tartott, kézfeltartásos közönség szavaztatás szerint ketten voltak a teremben olyanok, akiknek nem okostelefon volt a kezükben. Még az állami részről megjelent képviselet is azzal vívta ki a legnagyobb elismerést, hogy bevallotta, akkor kapja legtöbb emailt mobil kliensről, amikor a kormánytagok értekeznek.
Morgan Stanley “mindent vivő” előrejelzése
A webes evolúcióhoz képest az okosmobil-eszközök és az azokon elérhető tartalmak fejlődése elképesztően gyors. Míg a web fejlődésének ideje években volt kifejezhető, addig az ezen termékek és a hozzájuk kapcsolódó szolgáltatások evolúciója hónapokban mérhető. És sokan akarnak ezekből az eszközökből megélni hazánkban is, akár reklámügynökségi szereplőként, akár alkalmazásfejlesztőként, akár tartalomszolgáltatóként. Mindenesetre jól látszik, a felfokozott érdeklődés, több mint 700-an regisztráltak a konferenciára. A tavalyi konferencia nézőszáma minimum megduplázódott, és szinte biztosra vehető, hogy a jövőre ideje is duplázódni fog, legalább két napos lesz. És talán kevés is az olyan rendezvény, ahol válogatni lehet a szponzorokból. Itt úgy tűnt még ezt is megtehették volna, kérdés hogy sor került-e rá?
De az ellenfélről – a vásárlókról – is érkeztek érdekes adatok. Az Ipsos felmérése szerint a magyar emberek kétharmada nem hajlandó 30 ezer forintnál többet költeni egy okostelefonra, ezért gyors terjedésükhöz e lélektani határ alá kellene csökkenteni az árakat. Az már egy más kérdés, és innen lehetne kiindulni, hogy zajlik egyfajta hitvita is a kérdésben, ugyanis, akik okostelefont szeretnének, azzal indokolják döntésüket, hogy ezekben a készülékekben több a funkció, míg, akik elutasítják arra hivatkoznak, miszerint az tele van felesleges funkciókkal. Ezt igazolni látszik, hogy egy átlagos okostelefonos embernek 108 alkalmazás „lakik” a mobilján, ezekből minden bizonnyal alig használ 5-10-et. És azt sem nehéz kitalálni melyik a legnépszerűbb. Persze, hogy a Facebook kliens … számok szerint mára mintegy 200 millióan érik el nap mint nap valamilyen mobileszközön keresztül az oldalt.
Összecsapásra készült a három legnagyobb operációs platform, az Android, a iOS és a Microsoft is, ám az ütközetük elmaradt – most egyébként elkényeztetett helyzetben vannak, mert nem az a fontos hogy milyen mobilod van, mint 20 éven át – hanem, hogy milyen rendszerű. De leginkább az lenne jó a felhasználóknak, ha nem kellene minden platformra külön fejleszteni. Mert azt csak az igazán “geek-ek” kívánhatják maguknak – és láthattunk ilyet, hogy egy Andriodos, egy iPhone-t és egy üzleti BlackBerry-t is maguknál tartanak.
Hallhattunk itt kereskedelmi tévéstől, őszödi beszédnek ható nyíltsággal, arról, hogy értetlenül állnak azok előtt, akik egy szappanopera epizódot töltenek le a gépére, vagy a sztárkereső műsorhoz való alkalmazást. Bevallotta, minden ilyen fejlesztés csak viszi a pénzt és nem is lehet mást várni egy ekkora és erősen megkérdőjelezhető fizetőképességű piacon. A nyomtatott napilapokat látszó tabletekről is esett szó végezetül. Röviden összegezve, ha van szenzáció, az újságárusoknál is felfut a példányszám a tableten megvehető kiadványoknál is. A magyar lapok tabletre menekített változatai pedig egyelőre komoly dilemmákat okoznak a kiadóknak, és leginkább ingyenesen adják őket előállításukat megszponzoráltatva valamilyen nagy hirdetővel.
