A Natalie Mahowald, az Egyesült Államokbeli Cornell Egyetem föld- és légköri tudományok professzora által vezetett tanulmánya számítógépes modellekkel becsülte meg a légkörben található talajrészecskék, vagyis a sivatagi por mennyiségét, nyomon követve az elmúlt évszázad során végbement gyarapodását.
Kiderült, hogy a sivatagi por közvetve és közvetlenül is befolyásolják egymást. A por például korlátozza a Földet elérő napsugárzást, ami elleplezheti a növekvő légköri széndioxid szint melegítő hatását, emellett befolyásolhatja a felhőket és a csapadékot, ami aszályokhoz, ezáltal elsivatagosodáshoz, és még több porhoz vezet. Az óceánok kémiájára is hatást gyakorol, a por ugyanis a vas egyik jelentős forrása, ami létfontosságú a planktonoknak és más, a levegőből szenet elnyelő organizmusok számára.
A sivatagi por fluktuációjának egy évszázadot felölelő elemzéséhez a kutatók a fellelhető összes forrásból, a jégmagokból, tavi üledékekből és korallokból nyert adatokat felhasználták, melyek mind az adott területek múltbéli porkoncentrációjáról tanúskodnak.
Ezután minden mintát társítottak a mintavételi területtel és időszakokra levetítve kiszámították a por lerakódásának arányát. Az értékeket betáplálva a számítógépes modellező rendszerbe a kutatók rekonstruálták a por hőmérsékletre, csapadékra, óceáni vaslerakódásra és a földi szénelnyelődésre gyakorolt hatásait.
Az eredmények szerint a regionális hőmérséklet- és csapadékváltozások globálisan 6 ppm csökkenést okoztak a 20. század során a szénelnyelődésben. A modell azt is kimutatta, hogy az óceánokban lerakódó por ugyanezen időszak alatt 4 ppm-mel megnövelte a vizek szénelnyelését. Míg az aeroszol-hatásokkal kapcsolatos kutatások nagy része az emberek által közvetlenül kibocsátott aeroszolokra összpontosít, az új tanulmány rávilágít a természetes részecskék szerepének jelentőségére is.
