Az örmény, ír és amerikai kutatókból álló csapat az Areni-1 nevű barlangegyüttesben bukkant rá az egy méter átmérőjű lapos agyagkádra, mellette erjesztéshez használt korsókkal, ivóedénnyel, elszáradt szőlőtövekkel és szőlőmagokkal.
A kutatók szerint a szőlőprés és a közelében talált egyéb tárgyak összetett társadalmi szerkezetre engednek következtetni. Az expedíció a barlang közelében obszidián szerszámokat is talált, ami fejlett kereskedelemre utal, hiszen a vulkáni üveg legközelebbi lelőhelye 60-70 kilométerre van a helyszíntől.
A szőlőt a barlangban taposással préselték, a bort pedig feltehetően temetési szertartásokon használták. Erre utal, hogy a közelben sírhalmokat is feltártak. “Ez egy viszonylag kis méretű eszköz, amelyet a barlangban zajló szertatásokhoz használhattak. A mindennapi fogyasztáshoz feltehetően jóval nagyobb szőlőpréseket alkalmaztak a településen” – magyarázta Gregori Aresiján, a Los Angeles-i Kaliforniai Egyetem (UCLA) kutatója, az expedíció egyik vezetője.
A kutatók a szőlőprés mellett talált elszáradt szőlőtő korát radiokarbonos kormeghatározással mintegy hatezer évre becsülték. Ezzel a lelet körülbelül ezer évvel régebbi, mint az eddig legkorábbinak számító borkészítő eszközök, amelyeket az I. Skorpió néven ismert ókori egyiptomi uralkodó sírjában találtak. (I. Skorpió K.e. 3200-3100 körül élt a predinasztikus korszakban.)
Mint Aresiján rámutatott, bár a borfogyasztásról régebbi bizonyítékok is tanúskodnak, jelenleg az örményországi leletek a legrégebbi ismert borkészítésre szolgáló eszközök.
A kutató elmondása szerint a barlang közelében található falvakban a mai napig él a nagy múltú, hagyományos szőlőkultúra, a térség legnépszerűbb borai a merlot és a cabernet sauvignon.
A régészek rézfeldolgozó eszközöket is feltártak, ennek részleteiről azonban csak később számolnak be – mondta Aresiján, aki 1991-től a független Örményország első kormányának miniszterelnök-helyettese volt.
A szőlőprés feltárásának hírét az expedíciót részben finanszírozó National Geographic Society jelentette be kedden. A tanulmány a Journal of Archaeological Science című tudományos folyóirat online kiadásában jelent meg.
