Még mindig nem késő

Sok hazai kisbefektető számára az év utolsó hónapja a legsűrűbb. Ilyenkor gondolja át az ügyfelek többsége, hogy a megtakarítások után járó adókedvezményeket hogyan tudja még az adott évre a legjobban kihasználni. A portfólió-átrendezés jegyében például decemberben figyelhető meg a nyugdíj-előtakarékossági (nyesz) számlák feltöltése, és ekkorra várják a piaci szereplők az úgynevezett tartós befektetési szerződések (tbsz) nagy dömpingjét is. Persze, ami a nyesz esetében teljesen racionális, az nem egészen az a tbsz-nél. A kamatadómentes megtakarításokra kitalált 3–5 éves futamidejű szerződéseket ugyanis akár az év első napján is érdemes lett volna feltölteni. A befektetők ezáltal már az úgynevezett felhalmozási periódusban is mentesültek volna a kamat- és árfolyamnyereség-adó megfizetése alól, és nem csak a jövő év elején megnyíló moratórium leteltét követően (a pontos definíciókat lásd külön). Ez persze nem jelenti azt, hogy bárki bármiről lemaradt volna: tbsz-t most az év végén is, és innentől kezdve bármikor érdemes nyitnia annak, akinek bármekkora megtakarítható pénze van.

Mindenki nyerhet
Nem kell ugyanis hatalmas összegekben gondolkodni – a számla megnyitásához 25 ezer forint is elég –, és senki nem kockáztat semmit. A rendszer nem szankcionálással, hanem ösztönzéssel próbálja meg a hosszabb távú megtakarítások felé terelni a lakosságot. Büntetés akkor sem jár az ügyfélnek, ha valami miatt nem tudja vállalni a legalább 3 vagy 5 éves megtakarítási tervet: ez esetben is pusztán az történik, hogy elesik az egyébként járó adókedvezménytől, és ugyanannyi kamat- vagy árfolyamnyereség-adót fizet, mintha nem is nyitott volna tbsz-t.

Az idén január 1-jétől élő lehetőség ügyes kihasználásával (erre vonatkozóan lásd ötleteinket külön) elvileg tehát mindenki jól jár. Az ügyfelek azért, mert zsebükben maradhat befektetésük teljes hozama, a bankok és befektetési szolgáltatók pedig azért, mert hosszú távon gondolkodó, hűséges ügyfélkörrel gazdagodhatnak. Nem véletlen, hogy a pénzügyi szolgáltatók palettájában mára már számos, kifejezetten a tbsz-re kidolgozott megtakarítási ajánlat szerepel. Igaz, hogy a különböző pénzügyi intézmények viszonylag lassan léptek, és az év első felében még csak elvétve akadt szolgáltató, amely hangosan kommunikálta volna kliensei felé a tbsz-re specializált ajánlatait, de a nyár végére már látványosan bővült a kínálat. November eleji állapot szerint szinte mindenhol elérhetők a hosszabb lekötésű bankbetétek.

Ezek kamata vagy eleve rögzített, vagy valamilyen referencia kamatlábhoz kötött: leggyakrabban a jegybanki alapkamattal együtt változik a 3–5 éves lekötés során. Ami pedig az értékpapír-választékot illeti, a befektetők számos kombinált megtakarítási forma, befektetési alap, 3–5 éves futamidejű vállalati kötvény, állampapír közül, valamint a részvények és certifikátok széles kínálatából válogathatnak. A szóba jöhető instrumentumoknak elvileg csak az szab határt, hogy a tbsz-szabályozás a forint alapú eszközöket részesíti előnyben. A törvény eredeti szövege e tekintetben egyébként kifejezetten szigorúra sikeredett, de év közben a Pénzügyminisztérium finomított a szabályozáson. Ennek megfelelően a tbsz-re ma már minden olyan eszközt be lehet vezetni, amely mögött forintletét van. A pénzügyi szolgáltatók így aztán speciális devizaügyleteket, certifikátokat, illetve olyan nemzetközi befektetési alapokat is kifejlesztettek, amelyek alapok alapja formájában forinttermékekbe csomagolva nyitják meg a külföldi értékpapírpiacokat a hazai megtakarítók előtt.

Mindennek tükrében tulajdonképpen meglepő, hogy a várakozásoknál jóval kisebb a tbsz-roham. A piaci szereplők emlékeiben még élénken él a 20 százalékos kamatadó 2006. szeptemberi bevezetését megelőző össznépi őrület. Akkor a lakosság egyetlen hónap alatt – az utolsó kamatadó-mentesen elhelyezhető befektetési lehetőségek reményében – mintegy 530 milliárd forintot mozdított meg, pusztán azért, mert az adó elkerülése volt a tét. Az akkori tapasztalatok látványosan igazolták az adómentesség semmihez nem fogható motiváló erejét, aminek következményeként 30 nap leforgása alatt a teljes megtakarítási piac is átalakult. A korábban néhány hónapra lekötött bankbetétekből – közel 300 milliárd forint összértékben – pillanatok alatt 1–3 éves futamidejű konstrukciókba (lekötött betétbe vagy banki kötvénybe) menekítették pénzüket az ügyfelek, 240 milliárd forintot pedig befektetési alapokba tereltek. A tipikusan rövidtávon gondolkodó hazai kisbefektetők hirtelen hosszabb stratégiát követő, megfontolt megtakarítókká váltak.

Az idén ehhez képest kisebb a lelkesedés, a marketingakciók és az ügyfelek rohama tekintetében egyaránt. A Figyelő legutóbbi körkérdése nyomán például az derült ki, hogy az év első 10 hónapjában valamivel több, mint 60 ezer tbsz-t kötöttek a lakossági ügyfelek, és ezeken a speciális számlákon mintegy 200 milliárd forint talált magának helyet. Az is igaz persze, hogy – 2006-tal ellentétben – most nem egy hónapos határidőn belül kellett tömegeket megmozdítani, így várhatóan sokan még november-decemberben hozzák meg befektetési, adóoptimalizáló döntéseiket.

A tbsz év végi felfutásának néhány friss gazdaságpolitikai fordulat is kedvez: például a jövő évi adóváltozások (az önkéntes nyugdíjpénztárak és a nyesz állami támogatásának 30 százalékról 20 százalékra csökkentése) és legfőképpen a nyugdíjrendszer tervezett átalakítása. Ez utóbbi intézkedés ugyanis a jövőjükről tudatosan gondolkodó megtakarítókat arra késztetheti, hogy pótolják azt a pénzt, amit a magánpénztári tagdíjak „eltérítésével” elveszettnek gondolnak. Aki tehát megteheti, az a szakértők szerint megpróbál majd a különböző önkéntes csatornákon saját magáról gondoskodni, és a megspórolni szánt pénzt az adórendszer ösztönzőinek figyelembevételével elosztani. Az Orbán-kormány intézkedéseinek következményeként záros határidőn belül elsorvadhatnak tehát a magánnyugdíjpénztárak, ám ezzel párhuzamosan egyre népszerűbbekké válhatnak az önkéntes nyugdíjkasszák, a nyesz-számla, és az ezeknél nagyobb rugalmasságot nyújtó tbsz számlák. Már csak az a kérdés, hogy utóbbiak kondícióiba nem nyúlnak-e valamikor bele.