Élet-Stílus

Így kellett meghalni

admin
admin

2010. 10. 06. 08:00

Vécsey Károly utolsóként lépett a bitó alá, és megcsókolta a már holtan függő Damjanich János kezét. A magyar nemes kézcsókja a félparaszt szerb katonának a szabadságért. Ilyen volt a magyar szabadságharc, így élt és így halt meg az aradi tizenhárom. Bátran, „Éljen a haza!” felkiáltással.

Szerbet, magyart, németet, parasztot és főnemest lövetett és akasztatott egy sorba Ferenc József császár 1849. október 6-án. Bosszúnak szánta, de a szabadság, a testvériség és a hazaszeretet bálványait alkotta meg. Ők tizenhárman vezették azt a soknemzetiségű magyar honvédséget, amelynek eszmeiségét Nemeskürty István így fogalmazta meg: „úgy volt a szó szoros értelmében internacionalista, hogy egyszersmind a legőszintébb magyar hazaszeretet vezérelte a katonákat”.

Az ünnepen szokásos szóvirágok és méltatás helyett átadjuk a szót a tényeknek és a vértanúknak. Tizennégy embernek, akik tiszteletére sörrel máig nem koccintunk, de neveiket csak kevesen tudják hiba nélkül felsorolni.

Az aradi vértanú Vécsey Károly a hadbíróság előtt beismerte, „sajnos, a magyar nyelvet nem bírtam tökéletesen”, de ugyanígy volt ezzel Damjanich János, Aulich Lajos, Pöltenbergi Pölt Ernő és Leiningen-Westerburg Károly is. Az a Leiningen, aki az orosz tisztek minden unszolása ellenére nem volt hajlandó a szökésre, hanem kijelölte sírját, és várta az ítéletet. A tábornokok hitték, hogy halálukkal századokra ébren tarthatják a szabadság eszméjét – írja Nemeskürty.


Cikkünkhöz J. Újváry Zsuzsanna történésszel, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem docensévelfolytatott korábbi beszélgetésünket és Nemeskürty István: 1848-49 „Kik érted haltak szent világszabadság” című könyvét használtuk fel.

Kegy volt a golyó

Október 6-án Pesten agyonlőtték Batthyány Lajost, az első felelős magyar kormány fejét – sebet vágott a nyakán, hogy elkerülje a megalázó kötelet. Szürkületkor Aradon a kivégzőosztag elé vezették Kiss Ernőt, Schweidel Józsefet, Dessewffy Arisztidet és Lázár Vilmost. Kissnek és Schweidelnek azért járt akasztás helyett a megtisztelőbb golyó, mert nem voltak harcoló csapatok parancsnokai, Dessewffy és Lázár pedig azért részesült e „kegyben”, mert az osztrákok, és nem az oroszok előtt tették le a fegyvert.
Lázár Vilmos korábban rangjáról lemondva, birtokosként élt, majd önként lépett a magyar honvédségbe főhadnagyként. 1849. augusztus 19-én 300 főre fogyott seregével Erdélyből kitörve volt kénytelen megadni magát. Dessewffy Arisztid kapitányként 1839-ben nyugdíjaztatta magát, majd önkéntesként állt a honvédek sorába. Barátja, Liechtenstein herceg kérésére – ügyének enyhébb elbírálása végett – a császári csapatok előtt kapitulált.

Az aradi vértanúk Barabás Miklós litográfiáján (forrás: wikipedia.hu)

Az aradi vértanúk Barabás Miklós litográfiáján (forrás: wikipedia.hu)

Kiss Ernő 1848-ban Nagykikindán a 2. Hannover huszárezred parancsnoka volt. Eszményképe a haza szolgálata, végig híve maradt az ausztriai háznak. Schweidel József 1848 augusztusában vezette haza a Sándor huszárezredet, a bukásig kitartott a magyar kormány mellett, támogatta a Függetlenségi Nyilatkozatot is. A Hadbíróság kegyelemre ajánlotta, de Haynau nem kegyelmezett.

A sortűz előtt Kiss Ernő felkiáltott: „Szegény hazám, Isten büntesse meg hóhérainkat!”. Nem érte halálos lövés, ő maga vezényelt újabb sortüzet – egy tiszt odalépett hozzá és fejbe lőtte. Amikor eldördültek a fegyverek, Leiningen – az akasztásra váró tábornokok maradék, percnyi idejében – a következőket írta le: „Éppen most szenvedtek ki négyen közülünk, még visszhangzanak a lövések szívemben.”

Ezután vezették bitófa alá a fehér ingbe és feketébe öltözött kilenc tábornokot – Leiningen megvesztegette az őrt, így honvédtábornoki egyenruhában lépett az akasztófa alá. Egy katona, de legfőképpen egy magas rangú tiszt vagy tábornok számára ez a legmegalázóbb halálnem – ilyen kivégzési mód addig csupán elvetemült gonosztevőknek és hazaárulóknak járt.

Az osztrák, a magyar és a horvát

Pöltenberg Ernőt 1848-ban katonaként helyezték Magyarországra, de felesküdött a magyar kormányra. A szolnoki és a hatvani diadal nagyrészt az ő nevéhez kapcsolódik, többszörös túlerővel szemben, az ellenségnek nagy károkat okozva tudta csapatai harcképességét megőrizni és rendben visszavonulni. Ő volt a legbuzgóbb szószólója annak, hogy az oroszok előtt tegyék le a fegyvert, s ő ment az orosz táborba tárgyalni.

Török Ignác 1848-ban katonaként szolgált Komáromban, itt tűnt fel, elsősorban mérnöki szaktudásával. Mérnökkari ezredes lett, tanítványa volt Klapka és Görgey is. Nyugodtan várta az akasztást. Láhner György 1848 szeptemberében a Délvidéken szolgált. Letette a magyar kormányra az esküt, 1849 februárjában már tábornokként működött, ő állította fel a nagyváradi fegyvergyárat.

Knézić Károly apja horvát származású osztrák határőrtiszt, anyja Omér pasa lánya volt. Katonának nevelték, a rend és a pontosság híve volt. Az önkényuralom ellen harcolt. A legnagyobb sikerének a komáromi sáncok elfoglalását tartották, Világosnál tette le a fegyvert. Nagysándor József 1848-ban nyugalmazott katonaként élt, a nemzetőrségbe lépett. A délvidéki harcokban kimagasló katonaként küzdött, részt vett a pancsovai hadműveletekben.

A tápióbicskei ütközet. Than Mór festménye forrás: wikipedia.hu)

A tápióbicskei ütközet. Than Mór festménye forrás: wikipedia.hu)

Magyar vagyok, hazámmal tartok

Gróf Leiningen-Westerburg Károly a Hesseni Nagyhercegségben született, családjának számos tagja volt katona, így ő is az osztrák hadseregbe lépett. Felesége révén lett magyar nagybirtokos, októberben önként jelentkezett a szerbek ellen katonai szolgálatra, a tavaszi hadjárat kiemelkedő ezredese volt. Aulich Lajos már alezredes volt, amikor az Áprilisi Törvények után felesküdött a magyar alkotmányra, amihez halálig hű maradt. 1849. július 14-én a hadügyi tárca élére nevezték ki.

Damjanich János szerb származású osztrák katona volt, már korán kitűnt szabadelvű gondolkodásával. A szabadságharc egyik legkiemelkedőbb egyénisége; lángoló hazaszeretetével, hősiességével magasodott ki a nagyok közül is. Katonái rajongtak érte, csatában mindig az első volt.

Gróf Vécsey Károly édesapja lovassági tábornok, a magyar nemesi testőrség parancsnoka volt. Így fia is katona lett, de míg apja és testvérei a császár szolgálatában maradtak, Vécsey Károly a magyar alkotmányra, a magyar kormányra esküdött föl, s már korán részt vett a szerbek elleni küzdelemben. 1848 decemberében tábornoki kinevezést kapott. „Szegre akasztom osztrák kardomat, magyar vagyok, hazámmal tartok…” – jelentette ki.

Éljen a haza!

Elsőnek Pöltenbergi Pölt Ernő került sorra, kezet fogott és megcsókolta társait: „Szép deputáció megy Istenhez a magyarok ügyében reprezentálni!” – mondta a magyarul „nehezen beszélő” osztrák katona. Lahner György volt a második, születésnapján akasztották nyakába a kötelet.

Szkicsák-Klinovszky István: A világosi fegyverletétel (forrás: wikipedia.hu)

Szkicsák-Klinovszky István: A világosi fegyverletétel (forrás: wikipedia.hu)

Knézics Károly, majd Nagy-Sándor József következett. „Éljen a haza!”- kiáltotta kötéllel a nyakában Nagy-Sándor. Leiningen-Westerburg Károly rövid beszédben tiltakozott némely német lapokban ellene felhozott vádakkal szemben, majd az akasztófa alá lépett. „Isten veletek bajtársak! Nemsokára más, igazabb bíró előtt fogunk állani!” – voltak utolsó szavai.

Aulich Lajos utolsó mondatai: „Szolgáltam, szolgáltam, mindig csak szolgáltam, és halálommal is szolgálni fogok. Forrón szeretett magyar népem és hazám, tudom, megértik ezt a szolgálatot.” Utolsó előttiként Damjanich János lépett a bitó alá. A szerb származású tábornok utolsó szavai legendává váltak: „Azt gondoltam én leszek az utolsó, mert a csatában mindig az első voltam. Szegény Emíliám! Éljen a haza!”

Vécsey Károlynak, a dúsgazdag magyar főnemesnek – akit császárhű családja kitagadott – büntetésből kellett végignéznie társai kivégzését. Vécsey odalépett a bárdolatlan modorú, szerb Damjanich holttestéhez, és megcsókolta a kezét: „egy magyar főnemes szövetkezett a halálban egy félparaszt szerb katonával” – emeli ki a jelenet drámaiságát Nemeskürty.

A holttesteket elrettentésül – felsőbb utasításra – az akasztófán hagyták, és közszemlére tették. Arad és a környező falvak lakossága zarándokmenetben vonult a holttestek előtt, a város összes templomában kongtak a harangok. A császári katonaság hiába jött rá, hogy hibát követett el, a gyászoló tömeget sötétedés után sem tudták eltávolítani a kivégzés helyszínéről.

Megállták a küzdelmet

„Ön bizonyára ismeri hazám szomorú történetét. […] A nemzet jobb és, merem mondani, egyszersmind nagyobb része nem kereste ezt a küzdelmet könnyelműen, de igenis […] becsületesen, állhatatosan és győzelmesen megállta.

Ekkor Európa politikája azt kívánta, hogy őfölsége Oroszország császára Ausztriával szövetkezzen, hogy bennünket legyőzzön, s a további küzdelmet Magyarország alkotmánya mellett lehetetlenné tegye. Megtörtént!” – írta a magyar seregek főparancsnoka, Görgey Artúr Fjodor Vasziljevics Rüdiger orosz császári lovassági tábornoknak 1849. augusztus 11-én, két nappal a világosi fegyverletétel előtt.

vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

WASHINGTON, DC - DECEMBER 7 : President Donald J. Trump stops to speak with reporters and members of the media as he walks to board Marine One and depart from the South Lawn of the White House on Friday, Dec. 07, 2018 in Washington, DC. (Photo by Jabin Botsford/The Washington Post via Getty Images)
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.