Már reggel sokan voltak, de délután a beléptetés gyorsítására már új kaput is nyitottak, ahol csak úgy hömpölygött befelé a tömeg. Mi, akik ezt az egészet bentről néztük végig, kicsit megijedtünk, hogy vajon hányan férnek még be, pontosabban tényleg befér-e ennyi ember. A biztonságiak le is zárták a nagyszínpad középső bejáratát, kijárattá alakítva azt. Ezzel azonban csak azt érték el, hogy hátul majdnem belepotyogtak az emberek a vízbe.
Az volt az érzésünk, hogy ekkora tömegre nem igazán készültek a szervezők, arról az apró kényelmetlenségről nem is szólva, hogy elegendő vécé sem volt. Ez a probléma a fesztivál ideje alatt végig jellemző volt, és az a legundorítóbb az egészben, hogy este nyilvános vécének használják a partot az emberek, majd napközben ugyanott strandolnak…
Animátor vagy énekes?
Pontban nyolckor, amikor már mozdulni sem lehetett a színpad előtt, végre kezdett a Pendulum. Az ausztrál zenekar igazi felüdülés volt elektronikus zene dömpingje után a Balaton Soundon. Ők ugyanis rockkal keverik az elektronikus hangzást, így amolyan drum and basses rockegyveleget kap a közönség. Ránézésre a színpadon ugyan inkább rockzenekarnak, mintsem DJ-szettet játszó elektroőrülteknek tűnnek. Különösen, hogy kezdetben csak a dob hallatszott, mivel a mikrofonnal némi baj volt.
KÉPGALÉRIA Fotó: Tiszai András
Kíváncsian vártuk, mikor tűnik fel a hangtechnikusoknak is, hogy Rob Swire mikrofonja nem szól. Őt láthatóan nem zavarta a baki, és lendületesen szövegelt tovább. Így hát a közönség lassan beletanult a szájról olvasásba. Bő negyedóra múlva a hangja is elért hozzánk, de addigra a rajongók már amúgy is kezdtek belemelegedni a buliba, és eleget tettek a színpadról érkező „jump, jump” utasításnak.
Hatalmas energiával zenéltek. Bár Rob Swier inkább egy túlpörgött animátornak tűnt, mintsem énekesnek, de tény, hogy a közönség lelkesen utánozta, ahogyan ugrál. Több számot is eljátszottak a Hold Your Color albumról, de volt pár újabb is, amelyek sokkal lassabban, és líraibban kezdődtek. Persze a rutinos rajongóikat nem lehetett megtéveszteni, a lassú kezdés után menetrendszerűen mindig nagy pörgés jött. A koncert végére már annyian voltak, hogy egy sör beszerzéséért is közelharcot kellett vívni, bár valószínű, hogy a tömeg egy része nem az utánpótlásért indult, hanem már a David Guetta koncertjére próbált előnyösen helyezkedni.
Az egész bolygón először itt az új Guetta-szám
Szombaton valószínűleg a legjobban várt fellépő David Guetta volt, aki ugyan már nem először járt Magyarországon, de az utóbbi évek sikerei miatt egyre többen kíváncsiak rá. A fesztivál területe megtelt, többnyire agyonsminkelt tinikkel, akik nem igazán akarták átvenni a Sound praktikus, kicsit igénytelenebb stílusát, mondván, mégiscsak David Guettán vannak. Mikor már nemcsak lépni, hanem levegőt venni is alig volt hely, Guetta végre köszöntött minket, nyitásként az abszolút slágerrel a Memories-zel.
KÉPGALÉRIA Fotó: Tiszai András
Közben hozzátette, hogy ez a kedvenc fesztiválja és imád minket. Bár ismert slágerrel nyitott, utána inkább DJ-és zúzás következett. Sokan valószínűleg nem ilyen bulira számítottak, mert volt ugyan pár ismert szám, mint például a Loves Take Over, vagy a Sexy Chick, de köztük inkább az a DJ volt, aki anno, inkább a Burn arénába illett volna.
David Guetta ugyanis sok DJ-vel szemben hajlandó vegyíteni az elektronikus zene kevésbé populáris oldalát a dallamosabb popzenével, de koncertjén mégis a housé volt a főszerep.
Közben – megsokszorozva az élvezeteket – felbukkant egy „másik” David Guetta is a közönség soraiban, mivel az egyik rajongó magával hozta kedvencének életnagyságú karton változatát, és azt a magasba emelve bulizott.
A kivetítőn mi is nyomon követhettünk a rajongó produkcióját, sőt talán David Guetta is láthatta, mivel kamerázni kezdett bennünket a telefonjával. A hangulat már a tetőfokára hágott, Guetta a DJ-pulton táncolt, miközben – gondoljuk – valahogy magától keverődhetett a zene. A fénypont jelzésére két-három méteres fényrobotnak öltözött táncos jelent meg a színpadon, lézerezték a közönséget, de az elmaradhatatlan füsttel is lövöldöztek.
Tömegiszony ellen parti iszogatás
Ezzel együtt sok sláger elmaradt, de az is lehet, hogy megvolt, csak felismerhetetlenre keverte őket, mindenesetre hiányoltuk a kedvenceinket. Elégedetlenségre azért nincs okunk, mivel kaptunk egy új számot is, és hogy kellőképpen értékeljük a dolgot hozzátette, hogy „az egész bolygón ti hallhatjátok először ezt a számot, azért, hogy különlegessé tegyem ezt a fesztivált.”
Búcsúzóul – a szám helyett – a One Love szívecskéi jelentek meg a kivetítőn a közönségnek. Bár érzelmesen köszönt el tőlünk, „I love you all”, azért még is egy kicsit elvágólagosan ért véget a koncert.
Ettől kezdve az éjszaka egy mega house-partivá alakult át, idegesítő mennyiségű emberrel. Miután vagy kétszer leöntöttek sörrel és számtalanszor ránk tapostak, inkább a parti iszogatást választottuk, mintsem a nyomorgást egy valószínűleg izgalmas, de idegtépő koncerten. Különben is, a harmadik napon a tömegiszony már szinte természetes velejárója a fesztiváloknak. Ez persze másnapra úgy is elmúlik, attól a szomorú gondolattól, hogy már megint csak egy nap van hátra.
A szerző a Sanoma Médiaakadémia hallgatója!
