Hogyan legyünk magunk betegei?

Rendkívül rosszak Magyarországon a morbiditási és mortalitási adatok, amelyek azt mutatják, hogy 100 ezer lakosból egy év alatt hány betegszik, illetve hal meg. Rosszabbak, mint azt a társadalmi-gazdasági fejlettségünk indokolttá tehetné. Az Európai Unió országainak átlagában a nők 81–82, a férfiak 75 év körüli élettartamra számíthatnak. Magyarországon ugyanez a nők körében 76, a férfiaknál 68 év, vagyis 6, illetve 8 évvel rövidebb, mint a környezetünkben. Ha elérnénk a fejlettebb államok szintjét, évente 50 ezerrel kevesebben halnának meg! Amíg a nők várható átlagos élettartama lassan ugyan, de emelkedik, addig a férfiak életesélyei bizonyos években nemhogy nőttek volna, egyenesen csökkentek.

E jelenség hátterében az áll, hogy a férfiak körében szignifikánsan magasabb a mortalitás 45 és 60 éves kor között. De általában is igaz: a férfiak halálozási aránya minden korcsoportban meghaladja a nőkét. Kopp Mária és Skrabski Árpád tanulmánya szerint: „70 év felett a magyar mutatók már közelítik a rosszabb nyugat-európai életkilátásokat, ami arra mutat, hogy amikor már az orvosi beavatkozások szerepe meghatározó, a magyar egészségügyben dolgozók viszonylag igen jól teljesítenek. Ezzel szemben gyakorlatilag nem működik a megelőzés hálózata, ami elsősorban iskolai, munkahelyi, valamint széles körű közösségi alapú programokat jelentene.”

EGÉSZSÉGES ITT VALAKI?
A halálokok listáját hazánkban 50 százalékkal a szív- és érrendszeri betegségek vezetik. Ez nyugaton is nagyjából ilyen arányú. Csak éppen nálunk az agyi érbetegségek, az infarktusok száma nőtt, és a felnőtt lakosság 20 százaléka magas vérnyomásban szenved. Élen járunk az európai országok között a rosszindulatú betegségek okozta letalitásban (ez azt mutatja, hogy az adott kórban száz beteg közül mennyien halnak meg), pedig 1970-ben még a hetedik helyen álltunk.

A kedvezőtlen életmód a felelős: minden harmadik férfi és minden negyedik nő dohányzik. Tíz százalék felett van az alkoholizálók aránya. A felnőtt lakosság 33 százaléka mozgásszervi zavarban, a népesség 28 százaléka allergiában szenved. A nyugat-európai országok adatai egyre inkább közelednek, míg a közép- és kelet-európai adatok csak a múlt század közepén közeledtek a fejlett világ mortalitási értékeihez. A kelet–nyugati divergencia 1965 körül különösen élessé vált. Majd 1990 után minden országban javulni kezdtek a halálozási mutatók.

Ebben kiemelt szerepük van a korszerű diagnosztikai eljárásoknak is, vagyis a betegségek korai felismerésének, köztük az ultrahang-, majd később a lézeres eljárások – a mammográfia, a komputertomográfos vizsgálatok –, legújabban a legkorszerűbb technológia, a PET elterjedésének.

A KÉT LÁBRA ÁLLÁS ÁRA.
A csontritkulás tömeges méreteket öltött a civilizált lakosság körében – ez az ember két lábra állásának az ára. De komoly szerep jut ebben a megnövekedett átlagéletkornak is. A kedvezőbb életfeltételek és a rendezettebb egészségügyi viszonyok következtében meghosszabbodó élet miatt vált gyakoribbá a betegség. A csontritkulás okai között harmadikként említhető – talán a legfontosabb, a valósághoz legközelebb álló feltevés szerint – az iparosodás és az azzal együtt járó életmód-, táplálkozási és civilizációs változások, a mozgásszegény életvitel, a motorizáció, a fizikai munka hátrébb szorulása.

A csontritkulás nemcsak a női nemhez köthető, a férfiakat is egyre gyakrabban eléri ez a folyamat. Minden negyedik férfi érintett, míg a nőknél minden harmadik. A zavar főleg a 40 feletti korosztálynál jelentkezik, vagyis a megnövekedett átlagéletkor okán sajnos ezzel is számolni kell.

A csontsűrűség csökkenésében nem kevés szerep jut a különböző, mértéktelenül alkalmazott és fogyasztott orvosságoknak. A betegségektől való félelem következtében „gyógyszerfalóvá” váló emberiség soha nem látott, gyakran indokolatlan mennyiségben fogyasztja ezeket. A szintetikus hatóanyagok „marékszámra szedése” számos mellékhatásuk révén tönkreteszi a bélflórát, terheli az anyagcserét – elsősorban a májat –, és rongálja az emésztőtraktust.

A csontritkulásban szerepet játszó gyógyszerek között a szteroidokat, a víz- és hashajtókat, a véralvadásgátlókat, a gyomorsavcsökkentőket, a fogamzásgátlókat és az antidepresszánsokat kell említeni. A felsoroltak mellett tovább növelik a kalcium kiürülését a szervezetből, csökkentik a májműködést, a D-vitamin átalakulásának hatékonyságát az élvezeti cikkek kategóriájába tartozó anyagok, mint az alkohol, a koffein és a nikotin.

KORUNK NÉPBETEGSÉGE.
A stressz tipikusan urbanizációs betegség. Pontosabban egy betegségsorozat elindítója. Okozója nem más, mint rohanó életformánk: határidők, áremelések, dugók, tömeg, zaj; szétforgácsolódunk a hétköznapokban. A lényeg a legújabb korban az élet minden területén a gyorsaság. Gyorsvonat, gyorsétterem, gyors autók, amelyekkel több száz kilométer tehető meg egy nap alatt, repülőgépek, amelyekkel földrészeket lépnek át néhány óra alatt. Mindenkivel azonnal beszélhetünk a mobiltelefonon, azonnal továbbíthatjuk üzeneteinket faxon vagy e-mailben. A szervezetünk képtelen alkalmazkodni a folyton változó körülményekhez. Az állandósult stressz hatására tüneteink között megjelenik a depresszió és a neurózis, azután ezek ellensúlyozására rossz esetben a dohányzás, az alkoholizmus, a drogfüggőség, szélsőséges esetben az öngyilkosság.

Maga a stressz fogalma az 1930-as években Selye János kutatásai nyomán vált ismerté. Ő azt vetette fel, hogy bizonyos hatások, amelyek az érzelmi, vegetatív életünkre hatnak, nagyon károsan befolyásolhatják a szerveinket, életfunkcióinkat. Kutatásai során az elsők közt vizsgálta tudományosan a psziché és a test kapcsolatát. De azért Selye igen megengedő volt. Így fogalmazott: „a stressz az élet sava-borsa”. E nélkül nem élnénk, csak vegetálnánk.

A stresszre adott leggyakoribb válasz a szorongás, a tárgy nélküli félelem. Sejtésszerű, kínzó, figyelmünket és gondolkodásunkat szétziláló, emlékezetünket bénító, szervezetünket támadó, izmainkat görcsösen befeszítő állapot. A leggyakoribb tünetei: az állandó idegeskedés, a türelmetlenség, az ingerültség. Másrészről az immunsejtek számbeli és minőségi romlása következtében fokozottabb kitettség a betegségeknek. A hosszabb ideig fennálló stressz hatására tartósan rossz közérzet alakulhat ki, szorongás, pánikroham, esetleg pánikbetegség, depresszió, ingerlékenység, soványság vagy elhízás, menstruációs zavar, a szexuális vágy megszűnése.

Egy másik általános reakció a stresszhelyzetekre az indulat, a harag, s az ebből kifejlődő agresszió. Valahányszor egy személy erőfeszítését egy cél elérésében megakadályozzák, agresszív hajtóerő keletkezik, amely az egyént arra készteti, hogy a frusztrációt okozó tárgyban vagy személyben kárt tegyen. Az elfojtott sorozatos agresszió viszont konfliktushoz, betegséghez vezethet. Mindez részben magyarázatul szolgál az utóbbi időkben elszaporodó erőszakos cselekményekre, illetve a stressz okozta betegségek gyakoriságának növekedésére.

MUNKAMÁNIA.
A munkamánia szenvedélybetegség. A munkamániás – workaholic – emberek ugyanolyan függők, a viselkedésmintáik és a függőségük jellegzetességei ugyanolyanok, mint akármelyik más szenvedélybetegség esetében. Állandóan sokáig dolgoznak, és sokkal több időt töltenek a munkahelyükön, mint amennyit az igazából megkíván, sőt, már csak állandó hajtás mellett érzik jól magukat. Legtöbben a kimerülés, az összeesés határáig „teljesítenek”, s csak akkor állnak le, ha a testük már vészjelzéseket küld.

Tünetek: idegesek, ha nem dolgozhatnak, a pihenés óráiban is feszültek, csak a munkájukra gondolnak. A munkát mindennél fontosabbnak tartják, a család, a hobbi, még a saját egészségük is csak ezután következhet. Jellemző rájuk az állandó szorongás, a félelem attól, hogy elvesztik a kontrollt, a dolgok kicsúszhatnak ellenőrzésük alól. Mindez a legtöbbször álmatlansággal, gyomorfájással, magas vérnyomással, fejfájással, szívritmuszavarokkal, állandósuló pánikérzéssel, depresszióval párosul.

Az okok szerteágazóak: szülheti külső tényező, mint a piaci verseny, az anyagi haszon vagy a ranglétra következő fokának elérése, ami határozatlan idejű, gőzerejű munkára sarkallja az áldozatot. De a legfőbb magyarázat a személyiségben keresendő: olyasmivel a háttérben, mint például a magánéleti problémák vagy az elidegenedés, kiürülés. Sok esetben önértékelési problémákkal küzdő, versenyorientált személyről van szó.

Nem menedzserbetegség ez! Bár a felsővezetők negyede a munka rabja, de bárki lehet munkafüggő. Az állandó stresszre a szervezet képes összeomlani, kimerültséggel, pánikrohammal, esetleg depresszióval felelni, vagy egy súlyos gyomorfekéllyel, infarktussal jelezni: baj van, ne tovább! A gyógyulás első lépése a belátás lenne, de felettébb nehéz azt elfogadni, hogy saját életünket nem tudjuk egyensúlyban tartani, hogy egy fölénk növő szenvedély vette át az irányítást.

MOZGÁSSZEGÉNY ÉLETMÓD.
A mozgásszegény életmód döntően a városi és értelmiségi emberre jellemző, és sajnos érinti ma a fiatalok széles tömegét is. Mindent ülve végzünk, a tévénézést, a videózást, a számítógépezést, gyakorta magát a munkát is. Jellemző, hogy az egyén túl sokat és sokáig ücsörög, lehetőleg minden mozdulatot megtakarít (az első emeletre liften megy, a sarki közértbe autón).

Magyarországon a testmozgás hiánya csaknem tragikus mértékű: a 14 éven felülieknek csupán 43 százaléka, a 18–64 éves kor közötti férfiak mindössze 21 százaléka, a nők 13 százaléka végez rendszeres testmozgást. Ezek az arányok az életkor előrehaladtával tovább romlanak. A legkisebb arányban az aktív keresők mozognak, kétharmaduk semmiféle tudatos mozgást nem folytat.

A mozgásszegény életmód megváltoztatásához leginkább elhatározás szükséges, nem pedig pénz vagy idő. Napi 30 perc mozgás legalább hetente három alkalommal már elegendő ahhoz, hogy a mozgásszegénységet, mint kockázati tényezőt csökkentsük vagy kiiktassuk az életünkből.

A rendszeres fizikai aktivitás hatására nő a szív és az érrendszer teljesítőképessége, kevésbé leszünk fáradékonyak, és javul a szervezet ellenálló képessége is. A légzőszervekre szintén jótékony hatással van. A rendszeres mozgásnak köszönhetően izomtömeg-gyarapodást lehet elérni, és a csontozatban kedvezően változik a csontfelépítő és lebontó folyamatok aránya.

A GYÓGYSZERFOGYASZTÁS MELLÉKHATÁSAI.
A klimax tüneteinek (hőhullámok) enyhítésére hivatott egyik gyógyszer okozhat rákot, szívinfarktust, elmezavart vagy keletkezhet tőle vérrög is a szervezetben – olvashatjuk egy szakfolyóiratban. Az amerikai élelmiszer- és gyógyszer-ellenőrzési hatóság (FDA) szerint évente több mint 2 millió amerikai ember szenvedéséhez, sőt 100 ezer ember halálához vezetnek a gyógyszerek ártalmas mellékhatásai. Ezzel a halálozási okokat tekintve a vényköteles gyógyszerek a negyedik helyen állnak!

A hazai adatok szerint az enyhe fájdalmak csillapítására alkalmazott gyógyszerekből nagyjából feleannyit fogyasztunk el, mint a norvégok az ezer lakosra jutó átlagos napi dózis mutatója alapján. Az antibiotikumok fogyasztásában a középsávban vagyunk – ez 1993 óta fennálló országos átlag. Az országban nem egyenletesen oszlik meg a fogyasztási mutató. A szegény megyékben magasabb. Ami biztosan csökkenthető lenne, az a „dilibogyók”: a nyugtatók, a feszültségoldók szedése.

MIT ISZUNK MEG A VÍZZEL?
A jelenleg hazánkban működő szennyvíztelepi technológiák általában nem alkalmasak a kis koncentrációjú gyógyszermaradványok kiszűrésére. Pedig a hatóanyaguk jó része a vizelettel eltávozik. Hormonok, gyógyszerszármazékok kerülhetnek a csapvízbe. Budapesten évente mintegy 20 tonna novamidazofen (többek közt az Algopyrin hatóanyaga) kerül a természetes vízfolyásokba. Emellett női nemi hormonok és fájdalomcsillapítók maradványai úsznak le a folyón.

Az élővizekbe kerülő származékok, hormonok hatással lehetnek a vízben élő szervezetekre, a táplálékláncra, befolyásolva az ökológiai egyensúlyt. Az antibiotikumok maradványai a gyógyászatban alkalmazott antibiotiku-
mokkal szemben ellenálló baktériumfajok elterjedését idézhetik elő. A fogamzásgátlók lebomlásából származó női nemi hormonok hatására csökken a hím halak aránya a nőstényekhez képest, s megváltozik a békák szaporodása is.

Főleg a fájdalomcsillapítók, a gyulladáscsökkentők, az antibiotikumok és a hormonkészítmények terhelik a környezetet. A világon a természetes vízfolyásokban eddig körülbelül húszféle gyulladáscsökkentőt találtak, és ezekből nyolcat már csapvízben is kimutattak.

A SZÜLÉSEK ZAVARAI.
Nem lehet nem észrevenni, hogy valami nincs egészen rendben a szülések, a születések körül. Egyes becslések szerint minden hatodik párnál áll fenn valamilyen termékenységgel kapcsolatos probléma, míg a párok 1-2 százaléka tekinthető meddőnek. Ennek okai között szerepelhet annak az életkornak a későbbre tolódása, amikor a párok rászánják magukat a gyermekvállalásra, a liberálisabb nemi élet következtében gyakoribb nemi szervi fertőzések magasabb aránya, egyes fogamzásgátló módszerek (például a spirál) elterjedése, valamint az a felismerés, hogy a meddőség egyes esetei ma már kezelhetők.

A meddőségi problémák hátterében állhat mind a férfi, mind a nő kóros állapota. Egyértelműen csak a férfi állapota felelős az esetek 30 százalékában, valamint részben felelős még mintegy 20–30 százalékában. Csak a nők eltérése magyarázza a termékenység kóros voltát az esetek 40–50 százalékánál.

Ezekben az estekben jöhet a lombikbébiprogram, vagyis a mesterséges megtermékenyítés. Évente körülbelül 2 ezer lombikbébi születik Magyarországon. Az egészségügyi tárca adatai szerint többségük az első vagy második próbálkozásra. Ez után egyre kisebb az esély a sikerre.

Hasonlóan egyre elterjedtebb jelenség a 35 év feletti szülés. Mind több nő tölt be vezető pozíciót, ennek következtében a gyermekvállalást későbbre teszik. Az életkor nem betegség, csakhogy a terhesség alatti problémák kockázata megnő. A nők meghatározott petesejtkészlettel születnek. A petesejtek tehát azonos korúak a nővel. Az idő múlásával több káros hatásnak vannak kitéve (röntgen, fertőzések stb.). Az „idősebb” kismamák legnagyobb félelme egy kromoszóma-rendellenesség, a Down-szindróma, ezt az orvostudomány számos vizsgálattal előre ki tudja szűrni. Azután a szülésnél felmerülő kockázatok háttereként felbukkanhat a magas vérnyomás, a cukorbetegség vagy valamilyen más keringési betegség. Gyakrabban fordul elő császármetszés is. Mindezek miatt is megnőhetnek a szülés költségei. Pedig a díjak egy részét az OEP fedezi. Komplikációmentes szülés esetén 80 ezer forintot fizet a kórháznak, császármetszésnél ennek több mint kétszeresét, 170 ezer forint körül. Az ellátás a biztosított állampolgároknak jár, tehát azoknak, akik vagy akik után befizetik az egészségbiztosítási járulékot. De ne legyünk álszentek: tudjuk, hogy nem ennyibe kerül a születés.

A szülésért az orvosnak kifizetett, gyakran százezres nagyságrendű összegen kívül általában fizetnek a szülésznőnek, az újszülöttel foglalkozó vagy szülés után az édesanyáról gondoskodó nővéreknek. Sokan mások tapasztalataira alapozva félnek attól, hogy nem kapnak megfelelő ellátást, ha nem fizetnek, mások csak teljes biztonságban szeretnék tudni magukat, és úgy gondolják, a gyermekük biztonságos születése minden pénzt megér.

És akkor még nem is szóltunk a magasabb nívójú elhelyezést vagy a különleges szülést igénylők költségeiről. Aki kéri – és meg tudja fizetni –, annak különdíj ellenében a társadalombiztosítás által finanszírozott kórházak nyújthatnak az általánosnál magasabb színvonalú elhelyezést és különféle kényelmi szolgáltatásokat is. Aki viszont családbarát környezetben, a legkorszerűbb technikai felszerelések mellett vagy alternatív módon szeretne szülni, bejelentkezhet egy magánkórházba is.

TÁPLÁLKOZÁSUNK KUDARCA.
Alapvetően változtak meg az étkezési szokások szerte a világon, az utóbbi két évtizedben hazánkban is. Mexikó 110 milliós lakosságának például összesen 10 millió kilogrammot kellene fogynia.. Ez ügyben mi sem állunk túl jól. A felgyorsult életritmus, az elkapkodott, összecsapott étkezés és maguk az alapanyagok is azt jelzik, hogy baj van az egészségtudatossággal. Hazánkban 4 millió túlsúlyos él, köztük 2 millió elhízott.

A GfK felmérése szerint minden második honfitársunk napjában háromszor étkezik. A naponta négyszer vagy annál gyakrabban étkezők aránya folyamatosan növekszik (jelenleg 37 százalék). Csakhogy a köztes étkezések keretében leginkább nassolásra kerül sor . A vizsgálat szerint a magyar felnőttek 31 százaléka „inkább rendszertelenül eszik”.

A főétkezések közül továbbra is az ebéd az, melyet nem hagy ki a többség, bár jelentősége 2005-höz képest erősen csökkent a vacsorát előnyben részesítők javára. Míg 2005-ben a megkérdezettek 72 százaléka tartotta az ebédet a fő étkezésnek, s 28 százaléka a vacsorát, az aránypár 2007-ben 64:36-ra változott. A legtöbben (66 százalék) továbbra is mindennap meleg ebédet fogyasztanak. Persze az sem mindegy, mit. A kedveltségi tízes listán az előző mérési időszakhoz képest lejjebb csúsztak a szárnyasok, a burgonya, gyümölcsök és a zöldségek.
Főleg a fiatalabb korosztályok részesítik előnyben a gyorséttermi kajákat. Csakhogy 78 féle adalékanyagot tartalmaz egyetlen, a gyerekek körében is rendkívül népszerű gyorséttermi menü. Ha a húspogácsa színtiszta darált marhahúsból van is, a zsemle, a sajt és a szószok már közel sem ennyire természetes eredetűek. Egy másik világcég szendvicse 18, sajtburgere 17 élelmiszer-ipari „műanyagot” tartalmazott. Néhány adalék mellékhatása lehet nehézlégzés és fejfájás. Némely szendvics pedig olyan tartósítószert tartalmaz, amelyről megállapították, hogy súlyosbítja a hiperaktív gyerekek tüneteit. A gyorséttermi láncokat sokan az elhízás egyik fő okozójaként emlegetik.

A srácok gyakran kiugrani sem tudnak valami közeli étkezdébe, csak chipseket, snackeket majszolnak zacskókból. A sós rágcsálnivalókat és sós ételeket kedvelő gyerekek pedig gyakran nyúlnak a kalóriadús cukros üdítők után, ezért esetükben a sófogyasztás visszaszorításával sikeresen lehetne küzdeni a fölösleges kilók ellen.

Amennyire az csak lehetséges, igyekeznünk kell táplálékainkat természetes forrásból pótolni. Azt ajánlják, csökkentsük a fagyasztott, a félkész és a nagyüzemi módszerekkel előállított élelmiszerek fogyasztását, mert az élelmiszer-ipari technológiák a leggyakrabban figyelmen kívül hagyják az egészséges életmód alapelveit. Sajnos az egészséges táplálkozás ár kérdése is. A szupermarketekből szinte lehetetlen összeállítani egy vitamin- és energiadús étrendet úgy, hogy elkerüljük a tartósítószereket és az állományjavítókat. De azért érdemes kitartóan próbálkozni, ha futja rá…