Az Eyjafjallajökull mellett még legalább három-négy hasonló kis tűzhányó ontja magából a hamut világszerte, de mivel távol esnek a civilizációtól, működésüket csak a szakemberek figyelik. Az élővilágra gyakorolt hatásuk még összeadva is elhanyagolható, a mostani izlandi kitörés csak azért okozott ekkora felfordulást, mert erősen modernizált, sűrűn lakott terület mellett történt.
Ráadásul a szél is kedvezőtlen irányba sodorta a hamut. Léteznek azonban igazi „nehézfiúk”, az úgynevezett szupervulkánok, amelyekről Fancsik Tamással, az Eötvös Loránd Geofizikai Intézet (ELGI) igazgatójával, Török Kálmán és Falus György geológusokkal beszélgetett az fn.hu.
Magyarországot tíz méterre temetné el
A szupervulkán elnevezést a tudományos-ismeretterjesztő médiumok alkották, a szakma nem használja ezt a fogalmat. A vulkanológusok a nyolc fokozatú Vulkáni Explozivitási Indexszel (VEI) jelölik a tűzhányók kitörésének erejét. A szupervulkán, azaz VEI8 az a kitörés vagy kitöréssorozat, amely a definíció szerint ezer, vagy annál több köbkilométer magmát, vulkáni hamut lövell ki magából. Ez a mennyiség Magyarország teljes területét 10 méter magasan lepné el, lakótelepeken a harmadik emelet lenne a földszint.
A szupervulkán létrejöttének helyét és idejét mai tudásunk alapján nem tudjuk előre jelezni, de múltbéli tapasztalatok alapján a szubdukciós zónákban – ahol az óceáni kőzetlemezek a kontinentális lemezek alá buknak – jönnek létre. Ilyen a Csendes-óceán „pereme”, azaz Japán, Kamcsatka, Indonézia, illetve a „másik oldalon” a két amerikai kontinens nyugati partjai. Itt az alábukó óceáni lemez kőzetei a mélybe jutva megolvadnak, majd a nyomás és áramlások hatására a felszín felé préselődnek – ez valójában maga a vulkán, a vulkáni tevékenység.
a mozgatóerő
A kontinensek mozgását a legegyszerűbb úgy elképzelni, hogy a folyadékszerű, olvadt földköpenyt mozaikpadlóhoz hasonlóan borítják a litoszféra szilárd, óceáni és kontinentális talapzatai. Ezek a kőzetlemezek mozognak, egymástól távolodnak (óceánközepi hátságok) vagy egymáshoz közelednek (szubdukciós zóna).
Ha óceán ütközik kontinensnek, akkor a nagyobb sűrűségű, „nehezebb” óceáni lemez a „könnyebb” kontinentális kéreg alá süllyed, miközben az óceáni kéreg darabjai a kontinens széléhez adódnak.
Egyes földtani környezetben az olvadék hatalmas mennyiségben gyűlik össze az idők folyamán, és elérheti a szupervulkán 1000 köbkilométeres definíció szerinti határát. A szakemberek ma még nem tudják minden kétséget kizáróan alátámasztani, hogy hol és milyen körülmények között jön létre szupervulkán, míg máshol e magmamennyiség töredéke is kirobban a tűzhányókon keresztül.
Egy mindent elsöprő buborék
Az ELGI szakértői szerint az egyik ok a területet fedő masszív, töredezettségmentes földkéreg lehet. Ezt alulról tolja, feszíti a folyamatosan növekvő mennyiségű olvadt kőzettömeg, de áttörni nem tud. A felszín ilyenkor – kisebb vulkanikus tevékenységek esetében is mérhető módon – megemelkedik, elképzelhetjük úgy is, mint a víz alól feltörő buborékot. Egy idő után a felszín már nem bírja a feszültséget, a „buborék kipukkan”: elképzelhetetlen erővel tör felszínre az ezer köbkilométernyi olvadék.
Műholdkép az indonéziai Toba-tóról, a világ legnagyobb vulkáni eredetű taváról. Egy 2500 köbkilométer magmát kilövellő szupervulkán hozta létre 70 ezer éve (wikipedia.hu)
Egy másik lehetőség, hogy a magma elárasztja a földköpeny szivacshoz hasonló porózus kőzeteit és olvasztja magába a befogadó környezetet is. Maga a folyamat nyugodt, hatalmas területen oszlik el, bár a földfelszínt megemeli, a „buborék elpattintásához” nincs elég ereje.
Ha a magmakamrába ekkor jelentős mennyiségű gáz érkezik a mélyből, vagy akár vízgőz a beolvadó óceáni lemezből, a folyamat szó szerint robbanásszerűen felgyorsul. A felfelé törő, ezáltal nyomás alól szabaduló gázok térfogata ugyanis hirtelen kitágul, elemi erővel szakítja fel a felszínt, és lövi magasba az eddig „szunnyadó” olvadt kőzetet.
Komoly csapás az emberiségre
Egy ilyen kitörés beláthatatlan következményekkel járna nemcsak az emberiség, hanem az egész élővilág számára. Első lépésként a vulkán környezetében kilométeres magasságban hamu borítaná el a földet, akár fél Európányi körzetben – csak a szerencsén múlna, hogy ez az USA nyugati partjainál, vagy Kamcsatka ember nem járta vadonjaiban történik.
Komoly csapást mérne azonban civilizációnkra – és a föld népességének jelentős részére – a szupervulkán nyomán induló, soha nem látott szökőár Kelet- vagy Dél-Ázsia, illetve Nyugat-Amerika partvidéki területeire. A vulkán néhány 100 kilométeres körzetében pusztító földrengések pattannának ki.
Az indonéziai Rinjani kitörése 1995-ben (fotó: Oliver Spalt)
Japánt esetlegesen elsöprő cunami még hidegen hagyná mondjuk Kongó lakóit, de a pusztulás heteken belül globális méreteket öltene. Az óriási erővel kilövellt hamu igen magasra jutna, heteken, hónapokon belül teljesen körbevenné a Földet. A felszabaduló kén-dioxid a levegő párataralmával egyesülve kénsavat alkotna, ami savas eső formájában térne vissza a felszínre az egész bolygón. A feljutott részecskék emellett már a sztratoszférából visszavernék a napsugarakat, ami a földfelszín drasztikus lehűléséhez vezetne.
Egyszer már legyőztük
Mindez hetek, hónapok alatt menne végbe, a fotoszintetizáló növényeknek esélyt sem hagyva az alkalmazkodásra: a növényzet hirtelen, nagymértékű pusztulása az állatok és velük az emberiség végét jelentené.
A dinoszauruszok 65 millió évvel ezelőtti kihalását a legnépszerűbb elmélet egy meteor becsapódásával magyarázza, amely olyan porfelhőt szabadított a magasabb légrétegekbe, amely elzárta a napfény útját és rövid úton az alapvető táplálék, a növényzet pusztulását okozta. Ugyanilyen következménye van azonban egy szupervulkán kitörésének is.
Mire a vulkáni hamu néhány 10 év alatt „kimosódna” a légkörből, elképzelhető, hogy a ma ismert fajok többsége már nem létezne. A természet persze újraalkotná önmagát, mint tette ezt félmillió, vagy a legutóbb 70 ezer éve, amikor egy indonéziai szupervulkán kitörése után az emberi faj is a győztesek között volt. Kérdés azonban, hogy a mostani „túlszaporodott” és „túlspecializált” emberi faj miként jönne ki egy hasonló világégésből.
A tudomány ma még nem tud megvédeni
A földtörténeti időskálát nézve ma még biztonságban vagyunk, de arra semmi garancia, hogy százezer éven belül, akár generációnk ötezredik leszármazottjával nem ismétlődik meg ugyanaz, mint a dínókkal. Mai tudásunk alapján ugyanis akár száz évekre előre lehet jelezni egy szupervulkán ébredését, de tenni ellene nem tudunk.
A szakemberek ma a bolygó számtalan pontján kutatják a vulkáni aktivitást, mérik a földfelszín mozgását, de a kitörés pontos idejét és erejét még az ismert tűzhányók esetében sem tudják egészen pontosan megjósolni. Az ELGI szakértői szerint még a számon tartott, aktív vulkánok jövőbeni aktivitását is nehéz meghatározni.
