A szeptemberben kezdődő hat hónapos idény egy Taiji nevű japán kisváros öblében kezdődik. A halászok durván kétezer delfint ölnek meg és adják el húsukat helyi üzleteknek, delfinenként körülbelül 500 amerikai dollárért. Mellékkeresetként mintegy száz delfint élve fognak ki, hogy japán, kínai, dél-koreai, iráni és az Egyesült Arab Emírségekben lévő dubai akváriumoknak árulják őket egyenként több tízezer dollárért.
Az Öböl című film régi sebeket nyitott fel újra. 2010-ben megkapta a legjobb dokumentumfilmnek járó Oscart a japán delfinmáészárlás bemutatásával. A film egy fotósokból, búvárokból és aktivistákból álló nemzetközi csoportot követ útján, amelynek célja, felvenni a delfinvadászatot akár Taiji hivatalnokainak, rendőrségének és halászainak is ellenállva.
Szélsőséges kegyetlenkedés
Az aktivistákat Ric O’Barry vezeti, aki a népszerű 1960-as évekbeli Flipper című TV- sorozat palackorrú delfineit idomította. Miután 1967-ben a műsor véget ért, O’Barry lett a delfinek fogva tartásának egyik legradikálisabb ellenzője a világon. Jó pár éve próbálja leállítani a vadászatot Taijiban. Sok természettudós ellenzi a delfinvadászatot.
A Hunter College állatviselkedés-kutatója, Diana Reiss – aki arról híres, hogy felfedezte, a delfinek felismerik magukat a tükörben – 2005 óta gyűjt aláírásokat a világ különböző tájain élő tudósoktól petícióhoz, amit Hillary Clinton amerikai külügyminiszternek szándékozik benyújtani. „Ez a delfinvadászat egy szélsőséges kegyetlenkedés” – mondta Reiss, akinek tevékenységét a National Geographic Kutatási és Felfedezési Bizottsága finanszírozza.
Ősi hagyomány
A japán emberek delfinekre és bálnákra vadásznak több száz, ha nem több ezer éve. Az olvadás a jégkorszak végén, tízezer évvel ezelőtt szigetláncolattá változtatta Japánt, és ahogy lakossága nőtt, az ország egyre jobban függeni kezdett a tengertől. „Bármilyen ehető tengeri élőlényt felkutattak” – mondja Theodore Bestor, a Harvard Egyetem antropológusa, a japán halászkultúra kutatója.
A bálnák és a delfinek a japán étkezés, kultúra és vallás szerves részévé váltak. Az ünnepek, szertartások és a művészet tárgyai voltak ezek az állatok. Az ősi bálna- és delfinsírok, emlékművek megtalálhatók szerte az országban.
Ha sikerül beszüntetni a delfinvadászatot, néhány fontos kérdés akkor is megválaszolatlanul marad: Mennyire elterjedt a delfinvadászat; mikor és miért kezdődött, és miért maradt fenn; milyen hatással van a vadászat – ha van egyáltalán – a delfinpopuláció egészére nézve?
A bálnavadászattól eltérően – ami a 20. században már nagykereskedelmivé vált (az 1986-os nemzetközi moratórium előtt) – a delfinvadászat mindig is helyi tevékenység volt. Az Oslói Egyetem antropológusa, Arne Kalland szerint hagyományosan csak néhány halászvároskában vadásztak delfinre.
A figyelem visszatart
Érdekes módon épp egy olyan japán városka keltette fel a nemzetközi figyelmet, ahol nem kedvelik a delfinhúst. Ikin a halászok egyszercsak kitalálták az 1970-es évek végén, hogy a delfinek felélik a népszerű érdesfarkú halállományat. De nincs rá adat, hogy ezeket valaha is jelentősen csökkentették volna. 1979 áprilisában a National Geographic magazin megjelentetett egy képet Iki vértől vörös öbléről, és a parton heverő palackorrú delfinekről.
A következő évben Hardy Jones elment Ikibe és felvette a mészárlást. Elküldte a kazettát a CBS-nek, és miután a csatorna lejátszotta a filmfelvételt, a világ minden részéről több mint 200 riporter jelentkezett, hogy tudósítsa a történetet. Ikin azóta nincs delfinvadászat.
Az 1980-as évek közepére – mondta Jones – a legtöbb város abbahagyta a delfinvadászatot. Néhányan azért adták fel, mert elfogytak a delfinek, de legtöbbjüket az ellenkampány tántorította el. A delfinvadászat nem érte meg a hűhót. Taiji mégis elutasította, hogy leálljon.
További részletekért kattintson a National Geographic Online-ra.
