Kanada legfontosabb aranya

A látványos, izgalmas találkozót az addig keveset mutató, s egy kiugrást még a rendes játékidőben elmélázó Sidney Crosby döntötte el a ráadás nyolcadik percében szerzett góllal.

A játékok legnagyobb érdeklődéssel várt döntőjét a hazaiak kezdték valamivel jobban, s a Richards kipattanójára pontosan érkező Jonathan Toews révén a 13. percben megszerezték a vezetést. A fináléig minden meccset megnyerő amerikaiak először kerültek hátrányba a játékokon – de nem zuhantak össze, sőt.

^{Megasztárok ütközete – Kane szereli a kiugró Crosbyt, Miller biztosít (MTI/EPA)}

Az első szünet után a csapatok igazi tűzijátékot rendeztek, a játékosok sokat lőttek kapura, rengeteget dolgoztatták a kapusokat, gól azonban a nyolcadik percig nem esett. Egy-egy amerikai és kanadai kiállítás után ismét a hazai nézők ugorhattak fel a helyükről – a csarnokban és azon kívül – örömükben, mivel Ryan Whitney hibája után Corey Perry vette be Ryan Miller kapuját. A fiatal amerikai együttes nem bizonytalanodott el a kétgólos hátrány miatt, s erőfeszítéseit hamar siker koronázta, miután a harmad 13. percében Kane távoli lövésébe Ryan Kesler beleért, s ezzel megzavarta Luongót. A harmad hajrájában a Boyle passza után fölé emelő Staal növelhette volna a fórt, a helyzet azonban kimaradt.

Az utolsó periódusban az Egyesült Államok válogatottjának kellett mennie előre, de a házigazdák voltak veszélyesebbek. Két kanadai kapuvas után viszont ismét változott a játék képe, az ekkor már elsősorban a védekezésre összpontosító házigazdák rendre jól akasztották meg az amerikai támadásokat, az idő előrehaladtával pedig egyre közelebb kerültek az aranyéremhez. Az amerikaiak számára a hajrában, másfél perccel a vége előtt nem maradt más lehetőség, mint a kapus levitele. Ezt meg is tették, ennek ellenére a hat az öt elleni játék sem tűnt hatékonynak, 25 mp-cel a lefújás előtt azonban a kapu előtt Zach Parise csapott le a korongra, s az elfekvő Luongo mellett a hálóba helyezte a korongot.

Következhetett az első gólig tartó hosszabbítás, melyben négy a négy ellen küzdöttek a csapatok. Az előzetesen a torna legnagyobb esélyesének tartott kanadai csapat a ráadásban sokkal aktívabb volt mint a harmadik harmadban, veszélyesebben játszott riválisánál, s kevesebb mint nyolc perc elteltével Jerome Iginla passzát az NHL-bajnok Pittsburgh Penguins fiatal csillaga, Sidney Crosby kapuba lőtte, megszerezve ezzel a győzelmet, mely után a csarnokban, és Vancouver utcáin is megkezdődött a fieszta.

^{Az NHL-éra óta a kanadai csapat az első, amelyik duplázni tudott (MTI/EPA)}

“Minden gyerek arról álmodik, hogy egyszer az ő góljával dől el egy olimpiai döntő” – mondta boldogan a meccs után Crosby. „A jégen lévők közül bárki, így valamelyik amerikai is lehetett volna hős. Az, hogy ez egy kanadainak sikerült, életre szóló öröm. És a gyerekkori vágyálom beteljesülése.”

A bekapott gólt követően csalódottságában hosszú ideig a jégen fekvő Ryan Millert a finálé után az egész torna legértékesebb játékosának (MVP) választották meg.
„Évek múlva alighanem büszkék leszünk erre az estére, de ennek egyelőre még nem jött el az ideje” – foglalta össze a legyőzöttek csalódottságát Dustin Brown. „Remekül küzdöttünk, volt viszont egy kihagyásunk, s ezt ők maximálisan kihasználták.”

^{A remek Miller MVP-címmel vigasztalódhatott (MTI/EPA)}

Kanada hetedik olimpiai bajnoki címét szerezte meg férfi jégkorongban. Legutóbb 2002-ben Salt Lake City-ben nyertek, és akkor is az amerikaiakat győzték le a döntőben (5-2). A jelenlegi csapatból Eric Staalt és Mike Babcock vezetőedzőt külön megtiszteltetés érte – a játékos a 23. olyan jégkorongozó lett, aki elnyerte a Triple Gold Club-tagságot. Azaz olimpiai aranya mellett vb-címet (2007) és Stanley-kupát (2006) is fel tud mutatni.

A 25 éves Staal olyan nagyságok mellé került be, mint a cseh Jaromir Jágr és Jiri Slégr, az orosz Vjacseszlav Fetyiszov, Alexej Guszarov, Valerij Kamenszkij, Igor Larionov, Vlagyimir Malahov és Alekszandr Mogilnij, a svéd Peter Forsberg, Tomas Jonsson, Niklas Kronwall, Nicklas Lidström, Hakan Loob, Fredrik Modin, Mats Näslund, Mikael Samuelsson és Henrik Zetterberg, illetve honfitársai, Rob Blake, Joe Sakic, Brendan Shanahan, valamint a jelenlegi csapatból Scott Niedermayer és Chris Pronger.

A 2004-ben a juharleveleseket Prágában vb-címig vezető kapitány Mike Babcock az első olyan szakember, aki bekerült az exkluzív klubba. A Detroit Red Wings szakvezetője 2008-ban nyert Stanley-kupát.