Évek óta jelennek meg a leggazdagabb magyarokról szóló kiadványok. Az idén Demján Sándor által vezetett toplistát (a további sorrend Várszegi Gábor, Széles Gábor, Leisztinger Tamás, Veres Tibor, Csányi Sándor) azonban csak a 100. helyig olvashatjuk. Hajós Andrásnak egy ilyen kiadvány lapozgatása közben támadt két éve az az ötlete, hogy meg kellene jelentetni a lista másik végét is. A szociológusként végzett népszerű tévés, rádiós az FN-nek elárulta, hogy közben kiderült: ezzel az ötlettel nem volt egyedül, többeknek – bizonyíthatóan a 100 legszegényebb megjelenése előtt – szintén eszébe jutott ez a gondolat.
„Nehéz eldönteni, ki indul nagyobb hátránnyal egy hétköznapi általános iskolában: a romatelep hátsó udvaráról érkező kisgyerek, vagy középosztályhoz tartozó, de tanulási zavarokkal küzdő kisdiák. A dislexiával, diszgráfiával küzdő, halmozottan beszédhibás vagy egyszerűen csak hiperaktív gyerekek gyorsan kihullanak a normálisnak tekintett iskolákból. Különleges problémáikkal sem a tanárok, sem az osztálytársaik nem tudnak mit kezdeni, a kirekesztés, elkülönítés szinte törvényszerűen következik be.”
forrás: 100 legszegényebb
„Van bennem egy baloldali demagógia” – jelenti ki Hajós. „Nem élek nagy jólétben, de ha van munkám, akkor rendbe vagyok, és amikor látok egy ilyen TOP100-as kiadványt, amiben egyébként általam nagyon tisztelt emberek vannak, az nekem néha egy kicsit sok.” Nem haragszik a gazdagokra és nem venné el tőlük a vagyonukat – mondja -, csak felötlik benne, mi van a másik oldallal. Amúgy is sokszor gondolkodik azon, mit lehet tenni a szegényekért. „Médiaszereplőként elég ostoba és ellenszenves helyzeteket hoz az élet. Amolyan gyermekfej-simogatásnak hívom az olyan akciókat, amikor a megjelenő CD-del elmész a leukémiás gyerekekhez, és véletlenül úgy fordítod a CD-t, hogy az jól látszódjon a fotókon.”
Judit gyermekeivel / Németh Dániel
Nem lehet rangsorolni a szegénységet
Elsőre olcsó gegnek tűnt a dolog, de azért elárulta több barátjának, végül múlt szombaton a Kurt Lewin Alapítvány megjelentette a külalakjában, dizájnjában a Colours Magazinra emlékeztető füzetet. Természetesen nem lehetett név szerint megnevezni a 100 legszegényebb magyar embert. „A füzetben fotókkal, objektív információkkal és személyes történetekkel ábrázoljuk a legszegényebbek életét” – magyarázza Márton Illés. A kiadvány szerkesztője szerint az volt a céljuk, hogy felhívják a figyelmet a szegénység eltérő arcaira, úgy vélik ugyanis, hogy nemcsak az anyagi, hanem más típusú megfosztottság is szegénységnek tekinthető. „Ezeket ráadásul nem lehet rangsorolni. Nem lehet megmondani, hogy az a szegényebb, aki a lakását vagy aki a látását veszíti el” – mondja Márton.
„ …vajon pénztelen-e, aki azért nem tud elvállalni egy munkát, mert nem tudja kifizetni az útiköltséget? Nélkülöz-e, aki mindig a legolcsóbb csontos húst veszi? Aki soha nem költ magára, csak a gyerekeire? Aki ledolgozott évtizedek után sem jut soha túl a lakhelyén?”
forrás: 100 legszegényebb
A hagyományos hátrányos helyzetű kategóriák – például hajléktalan, roma, mozgássérült – inkább a különbözőségeket erősítik. A 100 legszegényebb című kiadvány viszont olyan gyakorlati problémákat vonultat fel, amelyek az első látásra eltérő helyzetű csoportokban is hasonlóságokat mutatnak.
A “100 legszegényebb” egy másfél éve futó projekt, tudtuk meg Mártontól, amelybe a kiadvány mellett weblap, fotópályázat, gerillakampány, önkéntes projektek is beletartoztak, s összesen 18 millió forintba került. A Kurt Lewin Alapítvány ezt az összeget támogatásokból szedte össze, a legnagyobb támogató a Norvég Királyság volt. (Az úgynevezett Norvég Civil Támogatási Alap révén.)
A szegénység közelebb van, mint gondolnánk
A 100 legszegényebb egy tabló a kitaszítottság, az elesettség, a megfosztottság különböző állapotairól – véli Hajós. „Ha végignézzük, kiderül, a szegénység közelebb van, mint gondolnánk. Ráadásul bármikor minket is sújthat, elég egy baleset, egy rossz válás, egy betegség vagy a munka elvesztése.”
Sor / Lipcsei Attila és Rácz Géza
Kérdés persze, hogy ma, amikor az országban a társadalmi szolidaritás mértéke egyre csökken, milyen hatása lehet egy ilyen kiadványnak. Hajós szerint ez nem kell, hogy túlságosan érdekelje az ilyen programok szervezőit. „A szolidaritás olyan háló, amit ezer oldalról kell szőni, amin mindig vannak lukak. Egyszerűen mindig csinálni kell az ehhez hasonló dolgokat.”
“Földi pokol – fogalmaz egyik riportalanyunk. Mert jöhet baleset, betegség, otthontalanság, pénztelenség, de az igazi csapás az, ha nem áll mellettünk valaki, aki segítene elviselni a megpróbáltatásokat.“
forrás: 100 legszegényebb
A koncepcióval nem egészen ért egyet Tausz Katalin szociológus, bár hozzáteszi, nagyon fontosnak tartja a kiadványt. Mint mondta, „a szegénységet ugyan nem szűkítjük le a jövedelem hiányára, abba beleérthetjük a fogyasztási javak, a kapcsolatok hiányát, a kiszolgáltatottságot is, de ezekből kiküszöbölhetetlen a jövedelemhiány”. Ha egy gyereket diszkriminálnak az iskolában, az lehet a szegénység következménye, de elképzelhető olyan helyzet, ahol mondjuk egy nem szegény roma gyereket ér hátrányos megkülönböztetés. Az hogy valaki fogyatékossággal él, az társadalmi szinten valószínűsíti, hogy alacsony jövedelemből kénytelen megélni, de nem mondhatjuk, hogy aki Magyarországon fogyatékos, az egyúttal szegény is. Tausz Katalin szerint a kiadvány ezeket a kérdéseket egy kicsit elmossa.
Ki a szegény?
A kutatók több módon definiálják a szegénységet. Van olyan mérés, ami a családok kiadási oldalát veszi alapul, és van olyan, amelyik a jövedelmeket. Az előbbinél azt vizsgálják, mennyi jövedelem kell egy minimális életszínvonal eléréséhez. Ha valaki nem jut hozzá egy ilyen minimális fogyasztói kosárhoz, azt nevezik szegénynek. A másik típusú mérés a lakosság tényleges jövedelem-eloszlásából húz meg egy határt, és az átlagjövedelem adott százalékánál kevesebbel rendelkezőket tekinti szegénynek.
A létminimumot vizsgáló mérések azt mutatják, hogy a magyar lakosság mintegy 30 százaléka szegény, ha az átlagos jövedelmekből indulunk ki, akkor 11-13 százalék közötti érték szokott kijönni. A szegénységen belül külön – nehezen vizsgálható – kategóriát jelent a mélyszegénység, ennek mértékét a kutatók nagyjából 5-7 százalékra becsülik. Százból 5-7 ember él tehát olyan körülmények között, hogy a legalapvetőbb szükségletekre sem telik neki.
„A drogbetegek kiválasztják a „szerüket”, pontosabban a szer választja ki őket. Csabával, Dáviddal és Eszterrel is ezt tette. Az egyik anyag tompít, a másik pörget, a harmadik a tüdőt sorvasztja. Azonban bármilyen arca is van a mámornak, ha véget ér, az eredmény mindig ugyanaz. Egy megrágott és kiköpött, hátramaradt ember, aki nem élvezi tovább a saját életét, lélekben már egy másikat él. Csakhogy az a másik sosem létezett.”
forrás: 100 legszegényebb
Válságban nem szabad a szociális szektort megnyírbálni
„A válság az válság. Tudjuk, hogy baj van. A költségvetési kényszert is értjük. És természetes, hogy nagyon sok vesztese lesz a források csökkenésének. Ez ellen nincs mit tenni. A kérdés az, hogy ki miből mennyit veszít” – írta Ferge Zsuzsa a Bajnai Gordonhoz írt nyílt levelében a minap, megjegyezve, hogy „eleve vesztésre állnak” a kormányzati intézkedések elleni fellépésben a szegények, segélyezettek, munkanélküliek, akiknek semmilyen fegyverük nincs. „A legfontosabb, hogy mi történik a gyerekekkel. Az ő korai rossz sorsuk a továbbiakban visszafordíthatatlan károsodásokat okoz nekik is, de az egész társadalom számára is, márpedig Magyarországon a gyerekszegénység, ezen belül a mélyszegénység nő – írta.
Tausz Katalin a Bajnai-csomaghoz kapcsolódó megszorításokra vonatkozó kérdésünkre szintén leszögezte, hogy válság idején a szociális szektorból kivonni forrásokat kockázatos, nemcsak humanitárius okokból, hanem politikailag is. „A lét határán élő emberek esetében ez bárhová vezethet. Nő a feszültség, a kriminalitás, hagy ne folytassam…”
