A Szabadság-sziget Mohács, és a Duna szemközti partján elhelyezkedő „Újmohács” közt terül el, mintegy három kilométer hosszan, területe 47 hektár. Jelenleg fokozott természetvédelmi oltalom alatt áll, bár őshonos, puhafás társulásait igencsak elnyomják a tájidegen, úgynevezett invazív fajok. A fő problémát azonban egy korábbi emberi beavatkozás következménye jelenti. Figeczky Gáborral, a WWF Magyarország természetvédelmi igazgatójával beszélgettünk.
Miért került veszélybe a sziget?
Mohács, de Dél-Baranya nagy része is a várossal szemben, a Duna bal partján található parti szűrésű kutak vizéből nyeri az ivóvizet. A nyolcvanas évek közepén építették ki azt a csőrendszert, amely a hajóforgalom biztosítása érdekében Mohács és a sziget között – a főágban – a meder alatt halad, a bal parti mellékágon azonban egy keresztgáton vezetik keresztül. Olcsóbb és egyszerűbb megoldás volt ez, következményeivel akkor még nem törődtek.
A gát ugyanis keresztben kettévágja a mellékágat, igen magas árvíz idején is csak néhány napig bukik át rajta a víz. Az ilyenkor szállított hordalékot a lelassított víz lerakja, mintegy „becsapdázza” a víz színe alatt a keresztgát, azaz lassan feltölti a mellékágat. Ha nem avatkozunk közbe, néhány évtized múlva a mellékág teljesen feltöltődik, és a sziget egybeolvad a balparti Újmohács területével. Most gyakorlatilag azért dolgozunk, és azért költünk egy jelentős összeget, mert három évtizede az építtetők épp takarékosságból választották a keresztgátat.
Milyen gondot okoz a gát?
Önmagában a sziget partja, a homokpadok, a lassú sodrású mellékágak a folyami élet bölcsői, a halak elsődleges ívóhelyei. Leginkább az ausztriai vízlépcsők miatt a Duna hordalékszállítása mára minimálisra csökkent, ami azt jelenti, hogy szinte elképzelhetetlen a folyón újabb szigetképződés, hiszen nincs miből. Ebből adódik, hogy minden sziget érték, ha élő Dunát akarunk, ezek megmaradásáról az elsők között kell gondoskodnunk.
A Szabadság-sziget és a gát (forrás: WWF Magyarország)
A folyó sodra, ereje érvényesül, de mivel nincs görgetett hordalék, a víz a főágban a mederfenéket bontja, kaparja fel és viszi egyre lejjebb – ez pedig a meder bevágódását, a vízszint csökkenését okozza. Ezzel csökken a vízszint, és egy idő után már csak magas vízállás esetén jut el a mellékágakba. A mellékág így lassan elválik a főágtól. A hazai Duna sok mellékága már most elveszti vizét a nyári kisvizes időszakban.
Az újmohácsi oldalon található parti szűrésű kutak vizüket a Dunából nyerik. A gáttal elvágott mellékág iszapos, algás vize és medre nem engedi érvényesülni a talaj természetes szűrőhatását. Egészséges ökoszisztémában az élő mellékág a kinyert nyersvíz minőségét javítja, az élő mellékág segít a tisztább nyersvíz kinyerésében, ráadásul hosszú távon számíthatunk e „szolgáltatására”.
Mi a konkrét feladat?
Először is meg kell nyitni a keresztgátat, azaz lépcsőzetesen a kisvíz szintje alatti szintre bontani, hogy a víz egész évben átjárhassa a mellékágat. Gondoskodni kell a vízvezetékek elhelyezéséről a fenék alatt. Ezek jelentik a projekt legnagyobb költségeit, és technikailag, mérnökszakmailag is ez a legnagyobb kihívás. Utána ki kell kotorni a mellékágban felgyülemlett iszapot, hiszen annyira feltöltődött, hogy természetes módon, vagyis a víz sodrásának erejével már nem tud megtisztulni.
A rehabilitáció után (forrás: WWF Magyarország)
Ezzel egy időben megkezdjük a szigeten az eredeti állapot, vagyis a puhafás ártéri erdő rehabilitációját. A 15 méter széles fenékgát az év legnagyobb részében teherautók számára is átjárást biztosított a szigetre, amit az erdőgazdaság és az illegális „fakitermelők” ki is használtak.
A fenékgát megnyitásával egyébként ez a probléma is megszűnik a már ma szigorúan védett természeti területen. A nemesnyárültetvény helyére őshonos erdőt ültetünk fehér nyár, fekete nyár, magas kőris, mezei juhar csemetékből, a szigeten elszórtan felnőtt invazív fafajok példányait, mint az amerikai kőris vagy a zöld juhar, kézi módszerekkel levágjuk.
Ezek ugyanis agresszív terjeszkedésükkel elnyomják azokat a fajokat, amelyek otthont adnak az élőlényeknek, ezzel minimálisra csökkentve a terület fajgazdagságát. Hosszú évek, évtizedek gondoskodására van szükség, hogy az őshonos tölgy és nyár újra birtokba vehesse a szigetet, és egy ép, egyensúlyban lévő ökoszisztéma alakuljon ki.
Mennyibe kerül a projekt és ki finanszírozza?
A beruházás teljes költsége 450 millió forint lesz, amit az Európai Unió 270 millió forinttal támogat. Az összeg további részét a területen illetékes nemzeti park, a zöldtárca, önkormányzatok, és nemzetközi cégek adták össze. A WWF Magyarország azt vállalta, hogy öt év alatt rehabilitálja a szigetet és a Duna mellékágát. Az őshonos fajok további „ápolása”, az invazívok további visszaszorítása ezután a kezelő Duna-Dráva Nemzeti Park feladata lesz.
