Az első hétvégén majdnem 5000 ember volt, de azóta is sokan keresik fel a Ludwig Múzeumban a Robert Capa-kiállítást. Pándi Lívia kurátor szerint ez is azt mutatja, hogy kezdünk a fotóművészetre felfigyelni.
Mint korábban megírtuk, 2008-ban az állam, a Magyar Nemzeti Múzeumon keresztül 985 Capa-fotót vásárolt meg a New Yorki-i International Center of Photography (ICP) gyűjteményéből 835 ezer dollárért. A képek közül 48 eredeti, Robert Capa által nagyított fotó, 937 pedig az úgynevezett „Robert Capa Master Selection III”. Ez utóbbiakat 1995-ben válogatta ki a tavaly elhunyt Cornell Capa (Robert öccse) és Richard Whelan (Robert Capa barátja és életrajzírója) az ICP által őrzött gyűjteményből. A fényképész életútját szerintük reprezentáló 937 negatívból három-három egyforma, kiváló minőségű, 40×50 centis pozitív fotót nagyíttattak. E képeket Robert Capa szárazbélyegzőjével látták el, így limitálva, hogy több sorozat nem készülhet. A három sorozatból egy maradt New Yorkban, a második Japánba, a Tokyo Fuji Art Museumba került, a harmadik pedig – ezzel a vásárlással – most Magyarországra.
A kronológikus sorrend szerint összeállított tárlaton 206 képet nézhetnek meg az érdeklődők. Külön terem foglalkozik Capa fiatalkorával, budapesti, berlini és párizsi éveivel, a spanyol polgárháborúban készített képeivel, kínai, majd második világháborús fotóival, az 1947-ben a Szovjetunióban tett útjával, három izraeli utazásával, 1947-48-as kelet-európai képeivel, köztük magyarországi látogatásával, indokínai felvételeivel, végül barátok, hírességek általa készített fotóival.
Pándi szerint ennyit talán még be tudunk fogadni. A többi képet egy újabb utazó kiállítás sorozat veszi a kezdetét szeptemberben, az első helyszín Salgótarján lesz, majd több vidéki város is otthont ad a fotóknak. A jelenleg a Ludwig Múzeumban látható tárlat egy szerkesztett változata szintén országjárásra indul az október 11-ei, budapesti zárást követően.
Robert Capa Budapesten született 1913. október 22-én Friedmann Endre Ernő néven. Az 1930-as évektől foglalkozott fényképezéssel, először a berlini Dephot fotóügynökség munkatársaként. 1933-ban Párizsba költözött, ahol összebarátkozott André Kertésszel, Henri Cartier-Bressonnal, David Seymourral (Chim), és megismerkedett élete nagy szerelmével, az ugyancsak fotográfus Gerda Taróval. 1935-ben vette fel a Robert Capa nevet, 1936–1937-ben a spanyolországi polgárháborúban készült felvételei már ezen a néven jelentek meg a képes újságokban. 1939-ben emigrált az Amerikai Egyesült Államokba. 1941 és 1945 között a Life magazin fotóriportereként tevékenykedett az európai hadszíntereken. A Magnum fotóügynökség egyik megalapítója. 1954 májusában, Vietnamban taposóaknára lépve vesztette életét.
Robert Capa haditudósító riporter volt, aki jelen volt a XX. század közepének valamennyi nagy háborújában, s küzdött az újságírók és fotóriporterek örök kínjával: „hiénaként” ott lenni és megmutatni az eseményeket, de nem részt venni, nem segíteni a menekülőnek, az elesettnek. Hivatása, amelyet a legnagyobb intenzitással művelt, örök belső morális küzdelemre késztette, s ugyanakkor kényszerítette arra, hogy megmutassa, amit igazán fontosnak tartott. Azt és úgy, ahogyan más nem tette, mert nem volt elég közel. „Ha nem elég jók a képeid, nem voltál elég közel.” – vallotta.
