Riccardo Illy az Olasz Fesztivál keretében Az eszpresszó tudománya és művészete címmel tartott előadást. Ebből kiderült: a presszókávé lényege, hogy a kávét nagy nyomáson, a forráspont alatti hőmérsékleten készítse el a kávégép. Mindkettő kulcsfontosságú ahhoz, hogy tökéletes, a szájban sokáig megmaradó, vastag habú, ízgazdag kávét kapjunk. Bár korábban is voltak olyan gépek, amelyek gőzzel, valóban nagy nyomáson készítették el az akkor már presszókávénak nevezett italt, de Riccardo nagyapja, Francesco volt az, aki kidolgozta a sűrített levegővel működő masinát, az Illetát. Ez lett aztán minden mai presszógép őse.
Riccardo Illy
Az Illy Csoport elnöke.
Az Illycaffé alelnöke (az elnök az öccse, Andrea Illy).
Született 1955. szeptember 24. Triesztben, Olaszországban.
Felesége gasztronómiai újságíró, egy lánya van.
1977 óta dolgozik az Illy vállalatnál.
1993-tól 2001-ig Trieszt polgármestere.
2003-tól 2008-ig a Friuli-Venezia Giulia Autonóm Tartomány elnöke.
Az előadás közben aztán arra is fény derült, hogy Francesco Illy eredetileg magyarként látta meg a napvilágot Illy Ferenc néven Temesváron, amely akkor még az Osztrák-Magyar Monarchia része volt. Tehát végső soron mégis egy magyar találmányról van szó, még ha szokás szerint nem is Magyarország volt az, ahol megvalósult. Unokája, Riccardo nem beszél magyarul, de a nagypapa által letett alapkőre építkezve gyarapítja a cégbirodalmat.
A politikai karrierjét nemrégiben befejezte. Miért lépett be a politikába, és miért hagyta el a pályát.
Eredetileg négy évre terveztem a politikai pályát, de 15 évig tartott. Azért szálltam be a politikai ringbe, mert felkértek arra, hogy segítsek annak a városnak, amelyben a cégem működött. A politikát pedig egyszerűen azért hagytam el közel egy éve, mert elvesztettem a választásokat.
Fotó: Espresso Kft.
Négy év helyett végül miért maradt 15 évig?
Mert rá kellett jönnöm, a közigazgatásban sokkal hosszabb időre van szükség, hogy eredményeket lehessen elérni. Elmesélek egy példát. Az első polgármesteri ciklusom kezdetén 1993 decemberétől azzal kezdtem foglalkozni, hogy a saját autópálya-hálózatunkat össze lehessen kötni a nemzetközi rendszerrel. Ehhez mindössze öt kilométer útszakaszra volt szükség. Anélkül, hogy bármiféle pluszkésleltetés lett volna, anélkül, hogy valaki meg akarta volna buktatni a tervet, 15 évig tartott, míg megépült. Amit még 1993-ban kezdtem el, azt néhány hónappal ezelőtt avatták fel végül. Ehhez 190 millió eurót kellett megszerezni az államtól. Hat hónapot kellett várni minden egyes tervre, a határozatok meghozatala után pedig hat hónapot az írásba foglalásáig, és így tovább.
Az előadásában elmesélte, hogy a cégbirodalmat megalapító nagyapja, Francesco Illy, avagy Illy Ferenc az elvándorlásakor még Magyarországhoz tartozó Temesvárról jutott el Triesztbe.
Önnek mit jelentenek a magyar gyökerek?
Alapvetően két dologban tudnám meghatározni. Egyrészt a vendégszeretet hagyományát jelenti. Apámnak és nagyapámnak szent dolog volt, hogy vendégül kell látni másokat. A magyar népnek igen erős jellemzője, hogy nagy vendéglátók. Ezenkívül azt a képességet is jelenti a magyarság, hogy nagyon nagyra tudják tartani a szép dolgokat, az esztétikumot. Ez egyébként olyan jellemző, amely közel hozza a magyarokat az olaszokkal.
Ön szerint a nagyapját mi tette olyan sikeressé, hogy egy ilyen birodalom alapjait tudta letenni?
Ennek szerintem három összetevője lehetett. Először is hatalmas gourmand volt. Nagyon szerette a finom dolgokat. Másodsorban fontos volt számára az intuíció, a megérzés, amire hallgatott. Részt vett például az I. világháborúban az Ardennekben zajló csatában, és élve került ki abból a húsdarálóból, ahol ezerszámra haltak meg körülötte az emberek. Valahogyan mindig ráérzett arra, hogy merre kell továbbállnia. Egyszer például egy barakkban volt a társaival az erdő közepén. Egyszer csak úgy érezte, hogy nem bír bent megmaradni, arrébb ment az erdőbe, és fél perc múlva jött egy repülő egy bombával, és mindenki meghalt. A sikerének harmadik tényezője pedig abban rejlett, hogy nagyon nagy bátorság lakott benne, hogy beruházzon és kockáztasson.
Hogyan érzi, ebből vajon mit örökölt?
Remélem, hogy mindent. Az intuícióval kapcsolatban ugyan vannak kételyeim. Sokszor segített, de ahogy nálunk szokták mondani, az ő kocsijában még egy sebességgel több volt. Én ehhez a három tényezőhöz még hozzátennék egyet, a csökönyösséget, hogy már-már a keményfejűségig ragaszkodjunk az igazunkhoz.
Az Illy a kávéjával egy karakteres ízt határozott meg, mint egyes whiskygyártók vagy pezsgőkészítők, akik minden évben más-más borokból, párlatokból ugyanazt az ízt hozzák létre, mint az előző évben. Önök fontosnak tartják az ízlés formálását?
Igen, egyrészt az íz meghatározásával, másrészt a kávéegyetemmel és a honlapjainkkal is az ízlést akarjuk formálni. Mert ahhoz, hogy egy igazán jó terméket becsülni tudjunk, ahhoz meg kell tanulni értékelni. Akár a boroknál, akár a csokoládénál, akár a kávénál meg kell tanulni, hogy mi a jó ebben.
Fotó: Espresso Kft.
Ön azon 20 kóstoló között van, akik meghatározzák, hogy az egyes kávéalapanyagok megfelelőek-e. Ehhez kell valamiféle alapképesség, vagy bárki megtanulhatja?
Szükség van a velünk született képességre, de ezt fejleszteni, edzeni kell. A feleségemnek például jobb az érzékelési képessége. Ez elsősorban az ételeknél és a bornál jelentkezik. Az alkalmasság azonban nem elég, gyakorlásra van szükség. A legnehezebb úgy összehasonlítani az ízeket, ha időben egymástól távolabb kóstoljuk meg azokat. Abban sokan nagy sikereket tudnak elérni, ha egymás után hasonlítanak össze két-három terméket, de órákkal később ez már nehezebb. Az agyunk kezdeti stádiumban bináris kóddal üzemel, igen-nem üzenetekkel válogat. A gyakorlottabb kóstoló azonban már ezeket a benyomásokat szavakba tudja önteni, és mennyiségi értékelésre is át tudja azokat fordítani. Az összehasonlítás ekkor már a két verbális leírás között jön létre, így akár órákkal vagy hónapokkal később is össze lehet hasonlítani azokat.
Több, a hazai gasztronómiai helyzetet jól ismerő szakértő szerint azt lehet hallani, Magyarországon az az egyik komoly gond, hogy az ételeket, italokat a hatásuk, a következményük miatt fogyasztjuk. Valami jó nagy adag laktató ételt eszünk, hogy gyorsan elnyomjuk az éhségünket, gyorsan belökünk egy felest, hogy hamar üssön, bedobunk egy kávét, hogy rögtön felpörgessen. Nem ízlelgetünk, nem kortyolgatunk. Ön szerint miért van szükség arra, hogy jobban kiélvezzük az ízeket, a kávét, a bort, a csokoládét?
Alapvetően két ok van, amiért fontos. Első a kulturális: egy bor, egy étel, egy kávé minősége mögött történelem, hagyomány, technológia, esztétikai intuíció van. Jó dolog mindezt figyelembe venni, átérezni, méltányolni. A másik ok: jó, ha túl tudunk jutni azon, hogy csak a létfenntartáshoz szükséges ételt, italt vegyük magunkhoz. Ha az életet is élvezni akarjuk, akkor az étel, az ital ehhez elengedhetetlen. Kettős elismerésben részesítjük az emberiséget. Egyrészt elismerjük azoknak a munkáját, akik ezt a nagyszerű dolgot létrehozták, másrészt elismerjük magunkat is, hogy mi bizony ezt megérdemeljük. Élvezzük ki!
