A tánc feltölt energiával, örömet szerez, inspirál és lelki segítséget nyújt. Ma Magyarországon nyolcvan-százezren táncolnak rendszeresen valamelyik táncházban, iskolában vagy tanfolyamon. Ez a létszám állandónak tekinthető, mivel a lemaradók helyét folyamatosan átveszik a frissen csatlakozók. A tanfolya¬mok óradíja átlagosan nyolcszáz és ezer forint között van.
Ma a legnépszerűbb a néptánc, az argentin tangó, a salsa, a klasszikus társastáncok és a hastánc. Jelenleg a piacon – becslések szerint – több ezer tánciskola működhet, amelynek többsége egy-két tanárhoz, illetve az általuk bérelt helyiséghez kötődik. A tánciskolák 70–80 százaléka a budapesti piacból igyekszik megélni, míg a kisebb településeken gyakrabban érvényesül a „kocsmaeffektus”: az itt lakók minden újdonságnak, programnak, így egy induló tánctanfolyamnak is lelkesen örülnek.
Nyitás a nagyközönség felé
A tánciskolák piaca öt-hat évvel ezelőtt kezdett el átalakulni, a különböző műfa¬jok jobban szétváltak, nyitottabbak lettek a nagyközönség felé. „A táncnak korábban pocsék marketingje volt. Arról szólt majdnem minden iskola kommunikációja, hogy mi jók vagyunk. Szuper képeink vannak a fellépésekről, versenyekről. Gyere hozzánk tanulni! Az átlagemberből ez azt váltotta ki, hogy én soha nem tudok majd ilyen profi módon táncolni” – fogalmazott Ecsedy Áron tánctanár, a Hölgyválasz Táncstúdió cégtulajdonosa. Ennek ellentételezésére elkezdtek egy olyan kommunikációt, hogy senki nem születik olyan táncosnak, mint amilyennek látják őket. Ez tanulható az alapoktól, ugyanúgy fejleszthető, mint az idegennyelv-tudás.
A Hölgyválasz Táncstúdió három éve üzemel a budapesti Paulay Ede utcában, az Új Színház szomszédságában. Eleve üzleti felfogásban alakult. Termeik mérete 85 és 210 négyzetméter közötti, ezért húsz fő alatt nem érdemes tanfolyamot indítaniuk, főleg a csúcsidőnek számító késő délutáni, esti órákban. A stúdió a társastáncra specializálódott. Náluk a három húzó terület az argentin tangó, a salsa és a klasszikus társas táncok. A tánccentrumban több mint 20 tanár oktat 18 különböző műfajt. A táncoktatás főszezonja a január–márciusi és a szeptember–novemberi időszakban van. A nyár uborkaszezonnak számít.
Virágzó piac
A tánciskola szórakoztató intézmény. Ezért van az, hogy az emberek ugyanúgy kezelik, mint a mozit vagy a színházat. A tanfolyamok általában 8–10 alkalomra szólnak. A bérletváltásoknál szokott lenni viszonylag nagy lemorzsolódás. „Sajnos ritka a hosszú távon visszajáró tanuló, pedig a táncot folyamatosan lehet gyakorolni. A többség a valamilyen szinten elsajátított lépéskombinációk után úgy gondolja, hogy jól érezte magát, köszöni szépen, ennyi volt. Szerencsére mindig jönnek újak” – hangsúlyozta Ecsedy Ákos.
A helyiségtulajdonosoknak csak a bérletidíj-bevétel fontos. A tanárok megbízása és egységes szerkezetű iskola működtetése egyre ritkább. Ha valaki kitalálja, hogy holnaptól táncot akar oktatni, akkor akár képzettség sem szükséges hozzá, mert ellenőrizni senki nem ellenőrzi, nincs semmi előírás. Mivel nagyon kis összegekről beszélünk, ezért a rendszerváltás óta senki nem foglalkozik vele.
Néptánc a várnegyedben
A néptánc remek közösségépítő program. Sok
művészeti iskola működik az országban, elsősorban ott, ahol sikeres
néptáncegyüttesek vannak, mint például Kaposvárott a Somogy Néptánc
Együttes. Nekik például van művészeti iskolájuk, amely az utánpótlást,
hátteret nyújtja számukra. Azokon a helyeken, ahol erős nemzetiségi
iskolák vannak, kifejezetten a hagyományőrzésre épül a néptáncoktatás
is. Budapesten a népi kultúra iránt inkább az iskolázottabb réteg
érdeklődik. „Ez főleg értelmiségi szórakozás, ide többnyire kispénzűek
járnak, ezért 500–800 forintos belépőkkel dolgozunk. Nagyon sok olyan
család van, ahol már a nagyszülők is lelkesen ropták a 70-es évek
táncházmozgalmának rendezvényein. A népi kultúra iránti érdeklődés
hagyományozódott át apáról fiúra és unokára a családokban. A gyermekek
már kétéves kortól jönnek a táncházba” – fogalmazott Halmos B. Ágnes, a
Budavári Művelődési Ház kommunikációs munkatársa. Véleménye szerint a
hagyományokat a kereskedelmi tévéknek sikerült teljesen kiirtaniuk,
elvétve találni népzenét és táncot a hazai médiában. A 70-es években
legendássá vált Bem Folkpart hagyományait szeretnék idén is folytatni a
Budavári Művelődési Házban, ahol hétvégenként mindig van táncház.
Vannak olyanok, akik a Sebő együttes programját szeretik, mások a
Kalamajka táncházba szeretnek járni, vagy a Tékára ropják. Sokan
imádják a Söndörgő délszláv és a Méz együttes kelta zenéjét is. Tavaly
októberben pedig Lovász Irén vezetésével népdaléneklő klubot
indítottak. Itt mindig a résztvevők hangulatához igazodik az a
népdalkincs, amelyből merítenek. Terápiás céllal szomorú és vidám dalok
váltogatják egymást.
Kímélő műfajok
A társastánc inkább a közös szórakozás, a lélek ápolója, míg egyes műfajok kifejezetten az egészség megőrzését szolgálják. Ezek sorába tartozik például a jóga, illetve az aerobik-, fitnesz- és kortárs elemekből álló Keresztes-módszer, alakformáló tréning, valamint a Pilates. Ez utóbbi átmenetet képez a klasszikus erősítő tornák és a gyógytorna között. Ízület- és izomkímélő, nem tudjuk meghúzni magunkat vele. Ennek ellenére erősít, formában tart, és legfőképpen azokat az izomcsoportokat erősíti, amelyeket nem lehet a hagyományos technikákkal elérni, például a gerinc mellettieket. Hát- és nyakfájásra gyógyírt jelent. Kiváló karbantartó kezelés azoknak, akik ülőmunkát végeznek.
Latin ritmusok élménye
Jelenleg a salsa virágkorát éljük. Magyarországon – ellentétben Nyugat-Európával – a mai napig többen táncolják a kubai salsát, mint vonalas változatait. A másik jól érzékelhető változás, hogy kezdenek divatba jönni olyan újabb műfajok is, mint a timba és a reggaetón. A salsában az egyik legnagyobb vonzerő, hogy nagyon „szabad” tánc, s folyamatosan változik. Bár gyökerei visszanyúlnak a XVII. században Afrikából rabszolgaként elhurcolt emberek törzsi táncaihoz, mégis képes arra, hogy modern maradjon, mert hatással vannak rá az új irányzatok. „Változatos génállományának” köszönhetően sokkal erőteljesebb, életképesebb, mint „homogénebb génállománnyal” rendelkező társai. Domonkos Zsuzsanna, a Salsa con Timba tánciskola vezetője szerint a salsa csupán marketingelnevezése egy olyan táncnak, amely a latin-amerikai, illetve karibi néptáncok (cha-cha-cha, bolero, merengue, bachata, cumbia, son stb.) keveréke. Ahhoz, hogy valaki igazán megtanuljon salsázni, a többi táncot is ismernie kell.
Ma Magyarországon mintegy kilencven salsaiskola működik, ezekből közel hetven Budapesten. A latin zene szereteténél nincsenek óriási különbségek a 14 és, mondjuk, a 65 éves emberek között. Az idősebbek – fizikai adottságaiknál fogva – jobban kedvelik a kicsit lassabb, érzelmesebb zenéket, amelyekben inkább a melódia játszik szerepet, mint a son, a bachata és bizonyos típusú salsák. Míg a fiatalok nagyobb affinitást mutatnak a dinamikusabb, gyorsabb zenékre, amelyekben a ritmika dominánsabb, mint például a reggateón, a timba és az afro.
Tegyük hozzá, hogy a „salsások” úgy tartják, aki salsázik, azt nem tekinthetjük idősnek nyolcvanéves kora előtt.
