A rendszerváltásig a hazai jogi szakmának az akkori gazdasági-társadalmi körülményekhez igazodó, kulturális „igényszintje” volt, s ebben a környezetben jelentek meg a rendszerváltás hajnalán a nagy múltú, angolszász ügyvédi irodák, melyeket a privatizáció lehetősége, majd első hulláma csalogatott a térségbe – magyarázta dr. Szécsényi László, a Schönherr Szécsényi Ügyvédi Iroda budapesti vezető partnere, hozzátéve: ezek a cégek hozták magukkal az addig itt jórészt ismeretlen üzleti civilizáció mögötti jogi kultúrát is.
Jöttek a „sógorok”
A kilencvenes évek elején megtelepedett angolszász ügyvédi irodák mára némileg megfogyatkoztak. Egy részük már a privatizáció nagy hullámának lecsendesültével távozott a piacról, mások, mint a Freshfields vagy Linklaters, nemrég döntöttek úgy, hogy már nem olyan fontos számukra a közép-európai jelenlét, kérdéses, hogy a válság hatására vajon további irodák is felszámolják-e „keleti” hídfőállásaikat. Ezzel párhuzamosan annak lehettünk tanúi – hangsúlyozta dr. Szécsényi László –, hogy az osztrák tőke, amely zseniá¬lisan kihasználta földrajzi helyzetét, nemcsak a bankrendszerben vagy az ingatlanszakmában, de a jogi tanácsadás területén is kiaknázza a kínálkozó lehetőségeket. Ezért ezen a területen az angolszász irodák bizonyos értelemben és mértékben történő visszahúzódásával párhuzamosan az osztrák irodák térnyerésének lehetünk tanúi a közép-európai térségben.
A tőke, illetve a befektetői csoport vagy cég nemzeti hovatartozása is mutat bizonyos korrelációt a jogi tanácsadóként felkért iroda hátterével. Elsősorban a német cégek közép-európai terjeszkedése kapcsán figyelhettük meg, hogy amíg az anyaországból érkezett menedzsment irányította a leánycéget, addig ragaszkodtak a kinti jogi tanácsadó iroda itteni partneréhez. Ami egyrészt azt jelentette, hogy élvezték a megszokott nyelvi és kulturális környezet előnyeit, egyúttal zokszó nélkül viselték az ennek megfelelően magasabb árszintet. Ugyanakkor a leánycégeknél a helyi menedzsment megerősödése azzal is járt, hogy az esetenként jóval olcsóbban dolgozó és a leányvállalati vezetéssel jó személyes kapcsolatot ápoló helyi irodák vették át a jogi képviseletet.
Ügyvédgenerációk és practice groupok
A hazai irodák körében
meghonosodott működési modelleket tekintve azt látjuk, hogy a piacot
továbbra is meghatározza az adott esetben több generáción
áthagyományozott kis családi irodák és a nyugati mintára leányirodai
practice groupokat működtető nagy nemzetközi irodák dichotómiája. Hozzá
kell azonban tenni, hogy a hazai polgári és cégjog négy évtizedes
„törése” okán a hazai ügyvédgenerációknak sokkal inkább a büntetőjog
területén volt módjuk a továbbélésre, mint a vállalati tanácsadásban.
Érdekes módon azonban új tendenciaként jelentkezik a piacon, hogy
számos – sőt növekvő számú – iroda a cégszerű működésből visszaállt a
rendszerváltás előtti időszakot jellemző ügyvédi munkaközösségi
jelleghez. Ez azt jelenti, hogy ugyan egymás mellett dolgoznak, s
közösen állják a költségeket, de megtartják saját ügyfélkörüket, s
nincs profitfelosztási mechanizmus.
Bizalmi tőke
Nehéz felvenni a versenyt egy kisebb magyar ügyvédi irodának a komoly tőkével, nemzetközi háttérrel, a multinacio¬nális cégekhez fűződő kapcsolatokkal rendelkező, nemzetközi ügyvédi irodákkal szemben – hangsúlyozta dr. Kovács Szabolcs László egyéni ügyvéd, mondván, egyre szűkül a piac, miközben egyre több az ügyvéd. Ráadásul ezzel párhuzamosan megfigyelhető, hogy sok, igazán nagyméretű nemzetközi ügyvédi irodát alapítanak. Az ilyen irodáknak megvan az a nagy előnyük, hogy mivel nagyszámú ügyvédet foglalkoztatnak, megtehetik azt, hogy az irodában dolgozó ügyvédek egy-egy jogterületre szakosodjanak, abban szinte szakértőkké váljanak. Így az iroda szinte minden jogterületre kiterjedő, sokrétű jogi szaktudást tud nyújtani az ügyfeleknek. Ez mindenképpen a nagyobb méretű ügyvédi irodáknak kedvez, de mégis azt gondoljuk – fogalmazott dr. Kovács Szabolcs László –, hogy mivel az ügyvédi hivatás egy bizalmi szakma, ha egy ügyvédi irodának már sikerült kialakítania egy ügyfélkört, amely elégedett az iroda munkájának szakmai színvonalával, nem fogja ügyfélkörét elveszíteni a nemzetközi ügyvédi irodák térnyerése ellenére sem. Nagyon fontos ezenkívül, hogy egy magyar ügyvédi iroda csak úgy tudja felvenni a versenyt a nemzetközi ügyvédi irodákkal, és akár külföldi tulajdonú cégek állandó jogi képviseletét ellátni, ha az ügyvédi irodában foglalkoztatott ügyvédek is olyan szintű nyelvtudással rendelkeznek, hogy képesek akár idegen nyelven is komoly szakmai, üzleti tárgyalásokon helytállni.
Dr. Kiszely György: A piac korlátozott mérete miatt nem igazán gazdaságos és bevett a túlfeszített szakosodás.
Exkluzív árazás
A hazai irodák specializációjáról szólva azt lehet mondani, hogy a jogi tanácsadók egy része kétségkívül ráállt egy olyan típusú ügyvédkedésre, amit kifejezetten a nagyvállalatoknak, különösen a multiknak és a nemzetközi kapcsolatokkal rendelkező cégeknek érdemes igénybe venniük – magyarázta dr. Kiszely György, a Nagy és Trócsányi Ügyvédi Iroda partnere. Mint mondta, ezekben az irodákban nyelvtudással, nagyobb létszámú szakértői csapattal, nagy tárgyalókkal és persze exkluzív árazással várják a jelentősebb tranzakciók lebonyolítását és a nagyobb tárgyalódelegációk fogadását.
Ezzel szemben a magánügyfelek és a kis cégek kiszolgálása inkább az egy- vagy néhány személyes irodákhoz köthető, tegyük hozzá, hogy ezek árfekvése és a szolgáltatás „személyessége” is jobban megfelel ezen ügyfélkörnek. Vannak azután olyan specifikus ügylettípusok és jogterületek, amelyek esetében egyes ügyvédek vagy kisebb irodák egy jól körülhatárolható (és a nagy irodák profiljába nehezebben illeszthető) területre fókuszálva kis méretük ellenére relatív nagy piaci súlyt vívtak ki maguknak. Ők ezekben a piaci szegmensekben a kkv-k mellett sokszor nagy multinacionális cégeket tudnak ügyfeleik között – annak ellenére, hogy sokszor gyakorlatilag a konyhaasztal sarkán (vagyis rendkívül alacsony költséghányaddal) praktizálnak.
Dr. Szécsényi László: Kérdéses, hogy a válság hatására vajon további irodák is felszámolják-e »keleti« hídfőállásaikat.
Sokoldalúság
Szintén a specializáció témaköréhez tartozik, hogy a piac – és ezzel összefüggésben az irodák – korlátozott mérete miatt nem igazán gazdaságos és bevett a túlfeszített szakosodás, vagyis az, hogy valamely standardizálható jogászi munkafolyamatot egy kezdetektől kifejezetten arra kiképzett, és lényegében csak azzal foglalkozó csapat rutinszerűen, a végletekig fokozott hatékonysággal végezzen anélkül, hogy drága idejét a szűk szakterületén kívüli jogászkodásra „fecsérelje”. Ez olyannyira így van – folytatta dr. Kiszely György –, hogy még a practice group kultúrát elterjesztő cégek budapesti irodáiban is – eltérően az anyairoda gyakorlatától – besegítenek egymásnak az egyes részlegek, ha az éppen aktuális munkateher-eloszlás megkívánja. Ez persze összefüggésben van a hazai jogászképzés azon (az angolszász jogászképzéstől például lényegesen eltérő) jellegzetességével is, amely egészen a szakvizsgáig megkívánja, hogy a fiatal jogász az összes klasszikus jogterületen – a polgári perjogtól a közigazgatási jogon keresztül a büntetőjogig – naprakész ismeretekkel rendelkezzen.
Aktatáskások versus ügymenedzserek
Amikor
a külföldi irodák megjelenésének hazai hatásáról beszélünk, akkor nem
lehet megkerülni az ügyvédi irodák üzemtanát. Egyrészt az ügyvédi karon
belül máig megtaláljuk a klasszikus, aktatáskás, leggyakrabban bírósági
folyosókon látható ügyvéd figuráját, másrészt az elmúlt húsz évben
nálunk is polgárjogot nyert a jogi ügymenedzser karakter, amely a
szűken vett jogi kérdésekre adott válaszokon túl az ügyfél üzletének
megértését, sőt tanácsadói minőségben történő támogatását is
feltételezi.
Visszalépés a munkaközösség jellegű rezsiközösség
A
cégszerű működésből a régi ügyvédi munkaközösség jellegű
rezsiközösségek felé történő visszalépés semmiképpen sem tekinthető a
fejlődés irányának – hangsúlyozta dr. Szecskay András, a Budapesti
Ügyvédi Kamara elnökhelyettese –, sokkal inkább a gazdasági kényszer
szülte költségcsökkentő megoldásról van szó, minthogy elvész az az
előny, amit a társas irodai működés nyújt a megbízóknak. A régi ügyvédi
munkaközösségnek még az elnevezése sem fedte a valóságot, hiszen nem a
mai értelemben vett közös ügyvállalásról volt szó, hanem egyéni ügyvédi
praxisok jogszabályi erővel egybekényszerített rezsiközösségéről. Ezzel
szemben a mai korszerű, szabad társulás alapján létrejött társas
ügyvédi irodák a különféle jogterületekre szakosodott munkacsoportok
naprakész tudásával, folyamatos rendelkezésre állással és optimalizált
ügyvédi díjakkal tudnak megfelelni a megbízói elvárásoknak.
