Egy stratégiai játék arról ismerszik meg, hogy elvben soha nincs vége, vagy ha igen, akkor végigjátszása nagyon sok időbe telik. Ám ez nem volt mindig így – mondja Bényi László, az 576 KByte főszerkesztője, aki szerint a stratégiai játékok gyökerei egészen a 80-as évekig nyúlnak vissza. A legendás 8 bites Commodore 64-re írt – többnyire katonai jellegű – játékok még valamilyen egyszerű küldetést szimuláltak: öljük meg az ellenséget, fosszuk ki a városokat. A 90-es évektől – miután elterjedtek a személyi számítógépek (PC), majd a konzolok – a játékok is egyre bonyolultabbá és népszerűbbé váltak. Az ezredfordulóig tartó kevesebb, mint tíz év a stratégiai játékok fénykora. Többmilliós eladott példányszám, masszív rajongói tábor, százezres online közösségek jellemzik ezt az időszakot. Ekkor alakult ki a játékosok kétféle típusa: a „hardcore gamerek”, akik naponta több órát játszanak, és a „casual” rétegek, vagyis az alkalmi felhasználók – mondja Bényi, aki szerint a stratégiai játékokat két részre oszthatjuk: valós idejűekre és körökre osztottakra. A valós idejű játékban minden történésnek azonnali következménye van. Például, ha valahol tűz üt ki egy városban, annál nagyobb kárt okoz a tűz, minél később indítjuk tűzoltóinkat. A körökre osztott játékok a sakkra hasonlítanak, egyszer a gép lép, egyszer a játékos.
BEZUHANT A PIAC
Mindezt csak azért fontos elmondani, mert a 21. század beköszöntével a stratégiai játékok piaca szép lassan bedőlt, az eladott példányszámok a tizedére zuhantak. Az okok: a nagy sikert aratott játékok folytatásai egyre összetettebbé, így nehezen kezelhetővé váltak. „Egy alkalmi felhasználó nem tudott mit kezdeni azzal, hogy egy tank lánctalpa mennyire legyen rücskös vagy sima” – mondja Bényi. Amíg nyolc–tíz éve még tízmilliós nagyságrendben adták el a Warcraft vagy Starcraft stratégiai játékokat, két éve a német piacon a legnagyobb eladott példányszám 10 ezer darab volt (Company of Heroes). Érdekesség, hogy az utolsó milliós eladás egy magyar fejlesztőgárda nevéhez fűződik. A Viharsarokból származó, fiatal, magyar programozók Stormregion nevű cége öt éve 1 millió példányban értékesítette a Codename: Panzers nevű stratégiai játékot.
Európa warez!
Becslések szerint Európában a PC-re írt játékok 90 százaléka kalózmásolat, vagyis feltört verzió. Az USA-ban és Japánban – ahol szinte kizárólag konzolokon játszanak – ez szinte elképzelhetetlen. Az Electronic Arts volt az első, amely már korábban hadat üzent a – többnyire orosz, ukrán, bolgár fiatalokból álló – kalózcsapatoknak. Így például a Spore telepítéséhez is online regisztráció szükséges, és csak öt gépre lehet felrakni a játékot (az EA a Spore esetében felülvizsgálta korábbi gyakorlatát, amely szerint csak három gépre engedélyezik a játékot). Sokak szerint ezzel nagyon megnehezítik a telepítést a legálisan játszani akarók részére, hiszen a feltört verzióhoz sokkal könnyebb hozzáférni. Európában a játékok borsos ára is megnehezíti a legális terjesztést: a 10–13 ezer forintba kerülő játékokat nem vásárolják meg az emberek. Ráadásul a konzolra írt játékok 20 százalékkal drágábbak, mivel az eladási árban benne van a konzol gyártójának adott részesedés is. A legnagyobb konzolgyártók jelenleg a Sony, a Microsoft és a Nintendo.
Miután a kiadók azzal szembesültek, hogy már nem lehet milliós példányszámban stratégiai játékokat eladni, felmerült a kérdés, hogyan lehet bővíteni a játékvásárlók táborát. A válasz igen egyszerű: olyan játékokat kell tervezni, amelyek a fő célcsoportnak tekintett 10–30 éveseket egyaránt vonzza, és ezen belül lehetőleg minél több nőt! A The Sims és The Sims 2. elképesztő sikere után az utóbbi négy évben nem akadt ilyen játék. Ám 2008. szeptember végére megszületett a Spore. Talán nem véletlen, hogy mindkét játékot Will Wright, a Los Angeles-i Maxis szoftvergyártó vezető fejlesztője alkotta.
ŐSLEVES UTÁN ŰRHAJÓZÁS
A Spore-ban az a cél, hogy egy egysejtű élőlényből a galaxis urai legyünk. Ehhez számos küldetést kell végrehajtani az egyre bonyolultabbá váló öt fázisban, mely az evolúciót mutatja be jelentősen leegyszerűsítve. Az első fázisban őslevesben úszkáló papucsállatka vagyunk, majdan a lábak növesztése után a szárazföld meghódítása lesz a feladatunk. Az egysejtű fázis könnyed húsz perc alatt végigjátszható, ám vigyázat! Az őslevesben fejlődik ki lényünk alapvető személyisége is: ha mindenkit megeszünk és megtámadunk, akkor ragadozók leszünk, ha inkább barátkozunk, akkor mindenevők vagy növényevők.
A játék legnagyobb dobása a saját lények alkotása. A Spore Lénylabor segítségével saját, egyedi lényeket hozhatunk létre, vagyis megvalósíthatjuk kreatív énünk minden egyes gondolatát, képzeletét, a rendszer semminek sem szab gátat. A lényeket ráadásul vicces animációkkal kelthetjük életre, amelyeket közvetlenül felrakhatunk a YouTube-ra. A játékhoz természetesen tartozik online funkció is, amely régiónként szűri a játékosok alkotásait. Mivel a lények nem beszélnek, nincs szükség szinkronizálásra, a játék magyar nyelvű felirattal került forgalmazásra.
A Spore jó néhány pozitív elismerést kapott, de gyakran kritizálták az egyes részek egyszerűségét. A kritikusok szerint a színvonalat feláldozták az egyszerűség oltárán. Kétségtelen, hogy a játék nehézségét tekintve nem túl nagy kihívás, amit valószínűleg a leegyszerűsített játékmenetnek köszönhetünk. Egy átlagjátékosnak 20–25 óra elegendő a végigjátszáshoz, ami, ha jobban meggondoljuk, egy alapfokú idegennyelv-vizsga felkészítő tanfolyamának ideje.
