Megháromszorozódtak az utóbbi hónapokban Karl Marx A tőke című, a kapitalizmus rendszerét elemző és kritizáló 1867-es „trilógiájának” eladásai a szerző és a mű szülőhazájában, Németországban.
„Marx újra divatban van” – fogalmazott Jörn Schütrumpf, a berlini Karl Dietz kiadó szerkesztője. A marxista gondolkodóról és aktivistáról elnevezett Rosa-Luxemburg-Stiftung tulajdonát képező cég nemrég újra kiadta a német társadalomtudós és társa, Friedrich Engels több mint száz kötetet felölelő teljes munkásságát.
A kiadóban úgy látják, hogy főként az a fiatal értelmiségi réteg érdeklődik a művek iránt, amelynek tagjai felismerték, hogy „a boldogság neoliberális ígérete nem igazolódott be”. Németország mellett Franciaországban és az Egyesült Államokban egyaránt egyre többen vásárolják Marx könnyű esti olvasmánynak éppen nem tekinthető írásait.
Megjelent számos új Marxról szóló alkotás is, életét és eszmei örökségét 2008-ban két formában is feldolgozták a mozivásznon. Alexander Kluge, az írói és rendezői munkásságáról egyaránt ismert Büchner-díjas alkotó 10 órás monstrefilmet forgatott a sokat emlegetett A tőkéből, míg egy német újságíró-testvérpár, Gernot és Carsten Jaeger „Karl Marx – egy filozófus történelmet csinál” címmel készített dokumentumfilmet.
Németországi könyvesboltban. Felértékelve.
A művek egy része az 1883-ban elhunyt szerző halálának 125 éves évfordulójára készült. Azonban az érdeklődésnek nagy lökést adott a pénzügyi válság, és annak kapcsán a kapitalista rendszer hibáinak ismét időszerűvé vált elemzése.
„A válságok jó alkalmat nyújtanak az irányzatváltásra” – magyarázza Halmos Károly gazdaságtörténész. Így lehetséges, hogy ismét előtérbe kerültek a krízishelyzetben állami intézkedéseket szorgalmazó brit közgazdász, John Maynard Keynes elméletei, aki legutóbb az 1973-as olajválságot követő gazdasági liberalizálási hullámban szorult háttérbe.
A válság okainak és megoldásainak keresése lehetőséget teremt Karl Marx vitatott, ugyanakkor a politika által jócskán kifacsart munkásságának újraértékelésére. Francis Wheen brit szerző, Marx egyik életrajzírója szerint „Jézus Krisztus óta nem volt rá példa, hogy egy névtelen származású, szegény ember ilyen általános tiszteletet – és ennyi végzetes félreértést – váltson ki”.
Melyik volt az igazi Marx? Teszi fel a kérdést Wolfgang Wippermann, a berlini Freie Universität professzora a Der Wiedergänger (A visszatérő) című, idén megjelent könyvében, amelyben Marx „négy életét”, tanainak a saját korában és azt követő évszázadban kialakuló további három különböző értelmezését vázolja fel. A társadalomtudományok szinte teljes körét felölelő, enciklopédikus munkásságának és hangzatos frázisainak köszönhetően már a XIX. századi német gondolkodó életében megkezdődött a marxi tradíció szerteágazódása és félreértése. „Akkor én nem vagyok marxista” – hárított egyszer maga Karl Marx is, amikor egy újonnan alakult francia párt a róla elnevezett „izmus” alá kategorizálta be magát.
—-Kisajátítva—-
Bár Marx munkásságának nagy részét a kapitalizmus működésének leírása és kritikája teszi ki, s csak néhány művében foglalkozik az osztályok nélküli társadalom utópiájával, a XX. században sokszor az utóbbival azonosították.
A szovjet rezsim, amely a marxi társadalomfilozófiát összefoglaló 1848-as Kommunista Kiáltványtól datálta az életművet, utópista elgondolásait alkalmazta a gyakorlatban sajátságos módon. Bár Marx felelőssége kétséges a tanaiból táplálkozó rendszerek hibái miatt, a nyugati világ egy része elfordult tőle a hidegháború éveiben. Főként az Egyesült Államokban kerültek pellengérre állításai, ahol ugyanakkor a gazdasági tanait is számos vezető közgazdász, például Paul Samuelson a sutba dobta.
A marxi tradíció azonban a II. világháborút követő években tovább élt az új baloldal törekvéseiben, főként Franciaországban, Svédországban és Nagy-Britanniában . Ez az 1968-as diáklázadásokban kiteljesedő intellektuális vonulat a fiatalkori, hegeliánus írásaira támaszkodva értelmezte az elidegenedésre, eltárgyiasulásra és a gyarmatosításra vonatkozó nézeteit.
Magyarországon az egyetemi tankönyvekben máig megmaradtak a Marx neve nélkül Marxtól átvett szövegrészek.
Magyarországon, ahová az új értelmezések a szocializmus alatt is átszivárogtak, az 1970-es évektől beszűkült a Marx-kutatás. Halmos Károly azonban úgy látja, a közbeszéd a rendszerváltást követően sem mentesült a tudattalanul használt marxi fordulatoktól, sem a jobb, sem a baloldalon.
A jobboldali sajtó publicistái például előszeretettel nyúlnak olyan kifejezésekhez, mint a „kizsákmányoló tőkések” vagy a „kizsákmányolt proletárok”. Halmos tanítványai pedig felfedezték, hogy az egyetemi tankönyvekben a mai napig megmaradtak Marx neve nélkül Marxtól átvett szövegrészek.
„Elfelejtettük Marxot, pedig nélküle nem érthetjük a közelmúlt kultúráját” – mutat rá Takács Ádám filozófus, aki ebből a megfontolásból Ki az a Marx? címmel előadásokat és kerekasztal-beszélgetést szervez november 28-án az MTA védnöksége alatt az Eötvös Lóránd Tudományegyetemen (ELTE).
Míg itthon Marx nevéről sokan rögtön a Gulagra asszociálnak, nyugaton már hosszú évek óta tart Marx reneszánsza. A nyugati szemléletváltás egyebek mellett a Marx visszatér című tanulmányban tűnt fel, amely a The New Yorker folyóiratban jelent meg 1997-ben. A cikk írója, John Cassidy brit közgazdász a német gondolkodót a globális kapitalizmus mechanizmusának és a tőke logikájának elfeledett ismerőjeként írja le.
„Minél több időt töltök a Wall Streeten, annál inkább meg vagyok győződve arról, hogy Marxnak igaza volt. (…) Meggyőződésem, hogy az ő megközelítése a legjobb, hogy megértsük a kapitalizmust” – nyilatkozta egy bankár a lapnak. Két évvel később a BBC az évezred gondolkodójává választotta a német filozófust.
Újra időszerű?
A globális válság újabb lökést adott Marx újrafelfedezésének, számos vezető politikus jelentette ki, hogy a kapitalizmus hanyatlását, s az ahhoz kapcsolódó állami beavatkozások szükségességét előrevetítő marxi jóslatokat igazolja a krízis. „A marxi elmélet egyes részei nem tévesek” – mondta szeptemberben a Der Spiegel magazinnak Peer Steinbrück német pénzügyminiszter, aki szerint „önmagát falja fel a féktelen kapitalizmus a maga mohóságával”.
Talán az sem véletlen, hogy Nicolas Sarkozy francia elnök A tőke egyik példányával a hóna alatt mutatkozott az újságírók előtt. Még XVI. Benedek pápa is kiemelte az egyik enciklikájában a német ateista filozófus analitikus képességeit.
Marx teljes életművének aktualitása azonban a többség számára vitatható. „Ha áll az óra, napjában kétszer akkor is a pontos időt mutatja” – fogalmaz Halmos Károly. Marx aktualitását igazoló mondatokat ugyan könnyen ki lehet ragadni a széles, enciklopédikus életműből. Az állítások nagy része azonban csak a saját korában állta meg a helyét; mögöttes értelmet kell keresni, hogy a mára is igazolódjanak, „a tudománynak pedig nincsen második olvasata”.
Szalai Miklós Marx-kutató filozófus, az MTA Történettudományi Intézetének munkatársa ezzel összhangban úgy véli: ahogy távolodunk az államszocializmus emlékétől, tisztul a kép. Kiderül, hogy Marxnak a kapitalizmusról adott analízisei jelentős részben helytállóak, ugyanakkor a megoldási javaslatai – valószínűleg – irreálisak.
