Élet-Stílus

Emigránsok és számítógépes gyilkosok a moziban

Szerelem, halál és bosszú: a héten ezek uralkodnak a mozikban (Csak egy szerelmesfilm, Elégia, Éjjel a parton, A hazugság szabályai, illetve a számítógépes játékból született Max Payne – Egyszemélyes háború), Azért nevetni is lehet – amúgy magyarosan (Immigrants – Jóska menni Amerika).

Immigrants – Jóska menni Amerika

Az egykoron Amerikába emigrált magyar rajzfilmes, Csupó Gábor odaát A Simpson család, a Fecsegő tipegők, a Thornberry család és a Jaj, a szörnyek! című rajzolt sorozatokkal aratott nagy (anyagi, szakmai és közönség-) sikert. Két éve elkészítette első élőszereplős filmjét is: Híd Terabithia földjére. Most pedig mintegy a saját bőrét tette kockára, amikor a felnőttek számára (amerikai-magyar koprodukcióban) elkészítette ezt a – tagadhatatlanul személyes hangvételű és vonatkozású – filmjét. Jól tette.

Emigránsok és számítógépes gyilkosok a moziban 1

Egy magyar és egy orosz emigráns, Jóska és Vlad osztozik egy bérleményen Los Angelesben. Céljuk, hogy beteljesítsék az amerikai álmot. Illetve, hogy inkább túléljék azt. Pénzre, bögyös macákra, mondjuk így: érvényesülésre vágynak, de rendre kudarcot vallanak (nem az ő hibájuk). Másnaponként megrázzák magukat, és elölről kezdik az egészet.

A maguk módján ártatlan és jóhiszemű legények – amellett, hogy gyerekesek és igazából csak a hülyeségen, a viccen és a pénzen meg a csajokon jár az eszük – teleszív, igazi emberekként jellemezhetőek. Az egymás iránti őszinte barátságuk révén tudnak beilleszkedni a kinti társadalomba.

A korábbi rajzfilmsorozatai stílusát továbbvivő, jópofa figurákkal megrakott film szórakoztató és ötletes. Vicces is. Ha még nekünk, itthoni (itt maradott) magyaroknak nem is mindig támad kedvünk önfeledten, a térdünket csapkodva kacagni… (Az érintettség és a személyes megtapasztaltság okán, ugyebár.)

Immigrants – Jóska menni Amerika

Immigrants (L. A. Dolce Vita), színes, szinkronizált, amerikai–magyar animációs film, 78 perc, 2008, rendező: Csupó Gábor, magyar hangok: Hujber Ferenc, Szabó Győző, Oroszlán Szonja, Hernádi Judit, Ganxsta Zolee, Reviczky Gábor, Kamarás Iván, Kapócs Zsóka, Rákóczi Ferenc, Fábry Sándor, Kalloy Molnár Péter, Kovács Koko István, Kerekes József, forgalmazó: HungariCom, honlap


Max Payne – Egyszemélyes háború

Aki nem ismeri a film alapjául szolgáló számítógépes játékot, és kedveli a félig-meddig film noirban, félig-meddig Sin City-látványmodorban előadott bosszútörténeteket (lásd: Megtorló, A holló), díjazni fogja a 2006-os Ómen-remixet jegyző John Moore filmjét. Vagy ha azt nem értékeli, hogy valaki eredetiséget szuszakol a filmjébe. Máskülönben nem.

Emigránsok és számítógépes gyilkosok a moziban 1

A vendetta itt arról szól, miszerint Max Payne (Mark Wahlberg) afféle jó zsaruként szorgoskodik, otthon szerető család, feleség és kislánygyermek várja. A szeretteit azonban meggyilkolják. A tettesek egy új kábítószer hatása alatt álltak, és innentől a férfit csak az a cél vezérli, hogy megtalálja a drog forrását. Beáll hát a dealerek közé, és a kábítószer-maffia tagja lesz. A félhomályban él, a sötétet keresi, és leginkább: a bosszú fűti.

A lassított, sötét tónusú, hulló havú képek átmenetileg leköthetik a néző figyelmét, de a kiszámíthatóság, a játszók jellegtelen jelenléte és legfőképpen: az erőltetett forgatókönyv arra visz, hogy feladjuk ezt a filmet.

A mozi-teremből kifelé menet aztán elmorfondírozhatunk azon, hogy az Ellenséges terület, A Főnix útja című filmek után, a két évvel korábbi csúnya fiaskót követően Moore miért dőlt be újfent önmaga látszatának?

Max Payne – Egyszemélyes háború

Max Payne, színes, szinkronizált, amerikai akciófilm, 99 perc, 2008, rendező: John Moore, szereplők: Mark Wahlberg, Mila Kunis, Beau Bridges, Ludacris, Donal Louge, Chris O’Donnell, Marianthi Evans, Amaury Nolasco, Olga Kurylenko, Nelly Furtado, forgalmazó: InterCom, honlap

Csak egy szerelmesfilm

Ez az ironikusan Csak egy szerelmesfilm címre keresztelt, erősen túlfűtött romantikus thriller – amely akár az Aludj csak, én álmodom című amerikai opus skandináv „görbe tükrös” verziója is lehetne – az elmúlt esztendő egyik legnagyobb sikerét érte el a hazájában. Főhőse a bűnügyi fotós Jonas, aki boldog házasságban él feleségével, Mettével – vagy legalábbis azt hiszi –, és két kisgyermekük is igazi tündér. Egy nap azonban a família súlyos autóbalesetet szenved, a másik (vétkes) járműben az érzelmileg ingatag Julia ül. Jonas és az övéi sértetlenül ússzák meg a karambolt, Julia azonban kómába esik. A titokzatos szépség – femme fatale – a rejtély és veszély izgató elemeit hozza a férfi életébe, aki hamarosan – némi bűntudat, jó szándék és gyáva passzivitás keveréke eredményeként – elhiteti az idegen nő családjával, hogy ő tulajdonképpen Sebastian, Julia barátja, akivel a lány akkor ismerkedett meg, amikor még Vietnamban élt.

Emigránsok és számítógépes gyilkosok a moziban 1

A nagy botrány akkor tör ki, amikor Julia felépül, és Jonas vele tart az új lakásába. Ráadásul az igazi Sebastian (Nikolaj Lie Kaas) egy nap visszatér, és mint Jonas csönget be a pár életébe… Flashbackekből fokozatosan összeáll a titokzatos nő közeli múltja, akiről megtudhatjuk, tulajdonképpen egy gyakorló pszichopata, és a környezete sem teljesen normális.

A dán filmes, Ole Bornedal (Nightwatch – Éjjeliőr a hullaházban, Dina vagyok) szimpatikus iróniával szemléli/szemlélteti a fenyegető helyzeteket, de mértéktartása, tetszetősen finom visszafogottsága nem nullázza le a krimi feszültségét. Szubjektív szűrőjén keresztül mixelt műfaji elegye hatásos, lekötő.

Csak egy szerelmesfilm

Kærlighed på film, színes, feliratos, dán dráma, 100 perc, 2007, rendező: Ole Bornedal, szereplők: Anders W. Berthelsen, Rebecka Hemse, Nikolaj Lie Kaas, Charlotte Fich, Dejan Cukic, Fanny Bornedal, Ditte Hansen, forgalmazó: Cirko Film – Másképp Alapítvány, honlap


Elégia

Egy Philip Roth-regény (Dying Animal) alapján készült filmben a karizmatikus és cinikus (enyhébb megközelítésben: pragmatikus) egyetemi professzor, David Kepesh a fiatal, kalandvágyó női tanítványainak a dicsfényében úszik, de a puszta szexen kívül egyiküket sem engedi magához – mármint a lénye magvához – túl közel. Ám amikor egyszer a gyönyörű Consuela Castillo belép az osztálytermébe, a férfi addigi jól felépített álcája pillanatok alatt szétesik. A sötét hajú szépség rabul ejti és összezavarja. S bár Kepesh a nő testét valódi művészi mesterműnek tartja, Consuela még ennél is többnek bizonyul. Kepesh vágya Consuela iránt megszállottsággá válik, végül a megcsalástól való félelme és ebből következő féltékenységi rohamai elüldözik tőle a nőt.

Emigránsok és számítógépes gyilkosok a moziban 1

Isabel Coixet rendezőnő eddigi filmjei (Az élet nélkülem, A szavak titkos élete) azt a női közönséget célozzák, akiket a „csók és könny, megfűszerezve némi mélynek ható gondolatisággal” jeligéjű művészi giccs (blöff) vonz. A párkapcsolati történetet nagyjából a játékidő felénél lételméletinek tűnő kérdésekre felváltó Coixet magára hagyja a filmjét, a színészeit (Kingsley rutinból okos, Cruz rutinból szép), talán hogy a sarokba bújva pityeregve maga is elgondolkodjon azon, hogy mi végre vagyunk a világon. Hát nem ezért.

Elégia

Elegy, színes, feliratos, amerikai dráma, 108 perc, 2008, rendező: Isabel Coixet, szereplők: Ben Kingsley, Penélope Cruz, Sonja Bennett, Patricia Clarkson, Deborah Harry, Dennis Hopper, Peter Sarsgaard, forgalmazó: Fórum Hungary Filmforgalmazó Kft., honlap

Éjjel a parton

Jó érzékkel kufárkodik az újrahasznosított filléres love-sztorik piacán Nicholas Sparks bestselleríró, akinek erre a történetére több mint kísértetiesen hasonlító írása nyomán készült el az Üzenet a palackban című könnyopus (Kevin Costnerrel és Robin Right Penn-nel a szerelmesen szenvedő/szenvelgő főhőspáros szerepében). Oké, eláruljuk a „hihetetlen” hasonlóság titkát: az a film is és ez is Sparks Üzenet a palackban című könyvét adaptálta.

Emigránsok és számítógépes gyilkosok a moziban 1

Itt a felvillanásnyira boldog, amúgy fájdalmas duettet – a jobb (színészi) sorsra érdemes – Diane Lane és Richard Gere adja. Adrienne (Lane) a házassága bedőlése, a baljósan kamaszodó (visszapofázó) lánya elől a nyugalomba „menekülne”, legalább egy kis időre. Ezért is fogadja el egy barátja invitálását, akinek van egy kis helyes motelje Észak-Karolinában a tenger partján. Átmenetileg el is vállalja a csodás fekvésű tengerparti szálló irányítását, de nincs nehéz dolga: a fogadó egyetlen vendége egy orvos (Gere), aki élete legnagyobb problémájára keresi a választ: igen, a magánéletére. A doktor csupán egyetlen éjszakát szándékozik tölteni a parton, csakhogy a „sors” másképp akarja: a tenger felől vihar közeledik, és az orkán hétvégére összezárja a férfit és a nőt. Belső nyugtalanságuk és a külső vihar között két csodálatos napot töltenek együtt. (Hogy azután minden folytatódjon tovább ugyanúgy, vagy megváltozzon örökre.)

Ez a mozi azokat a hölgyeket fogja felkavarni, akiknek nem számítanak az újramelegített érzelmek, nem baj, csak szeretni és sírni lehessen, egyébként is, melyik negyvenes-ötvenes elvált (csalódott) anyuka ne keresné a bizonyos kék madarat Gere oldalán?

Éjjel a parton

Nights in Rodanthe, színes, feliratos, amerikai–ausztrál romantikus dráma, 97 perc, 2008, rendező: George C. Wolfe, szereplők: Richard Gere, Diane Lane, Scott Glenn, Christopher Meloni, Viola Davis, Mae Whitman, James Franco, forgalmazó: InterCom Nemzetközi Kulturális Szolgáltató Zrt., honlap


A hazugság szabályai

Roman harminchárom évesen (krisztusi korban, ugyebár) elhatározza, hogy leszokik a drogról, ezért csoportterápián vesz részt a külvilágtól elzárva a hegyekben egy farmon, tizenegy vadidegen között (vele együtt épp tucatnyian vannak), akik önként vállalják a munkát és a terapeuták felügyeletét és uralmát. Sokuk farkasszemet nézett már a halállal, átestek már túladagoláson, öngyilkossági kísérleten. A múlt (flashbackeken „be-bevillan”) gyötrő temetése korántsem egyszerű, az egykori bűnök és hibák újakat is hoznak. Szép számmal. Kérdés, hogy ebben a hazugságokkal és gyanúsításokkal teli közegben vajon ki az, akiben még meg lehet bízni?

Emigránsok és számítógépes gyilkosok a moziban 1

A cseh forgatókönyvíró-rendező, Robert Sedláčekben kevésbé, mivel e drogos drámájával a dokumentarista és fikciós filmek között túlságosan következetlenül és esetlegesen egyensúlyoz. Így néhány erős jelenetétől eltekintve a kuszaság uralkodik el a filmjén – és a nézőben. Értjük, hogy az érzelmi életükön keresztül közelíti meg a hőseit, de így a „drogdémonok” eljelentéktelenednek.

A hazugság szabályai

(Pravidla lži), színes, feliratos, cseh dráma, 119 perc, 2006, rendező: Robert Sedláček, szereplők: Martin Stránský, Klára Issová, Jiří Langmajer, Jan Budař, Jaromír Dulava, David Novotný, Igor Chmela, David Švehlík, Martin Trnavský, Petra Jungmannová, forgalmazó: Új Budapest Filmstúdió, honlap

Ajánlott videó

Olvasói sztorik