Tamás le akarta cserélni az autóját. A tervezett plafon négymillió forint, a kezdőrészlet a meglévő Opel Meriva volt. Az első terv egy új Meriva szalonautóként, nagy kedvezménnyel, hét évre havi 41 000 forintos törlesztéssel.
De amíg tanakodtak, az autót elvitte más. Mivel jól jönne néha két pótülés, a kétgyermekes család az 5+2 személyes kompakt egyterűek felé fordult. 3,9 millióért rátaláltak egy Toyota Corolla Versóra, de a használt japánra már 56 000 forintos részlet jött ki havonta.
A biztonság kedvéért betértek egy másik szalonba, hogy megnézzék a Mazda5-öt. Akadt is egy, amelyre az akciós hitel törlesztése havi 52 000 forintra jött ki integrált cascóval. Bár az 5,6 milliós egyterű messze túllógott a kereten, és 6 helyett 9 évig kell törleszteni, engedtek az új autó varázsának és előnyeinek, ha már látszólag kevesebbe kerül.
A történet nem egyedi. Másfél-kétmillióért használható családi autót kapni másodkézből, de innen már csak egy ugrás az illatos, megbízható, örömteli új. Irány egy csillogó szalon, ahol a kimustrált tragacsokért is jó pénzt ígérnek beszámításnál.
Autóértékesítők tapasztalatai szerint a hitelre vásárlók között sokaknál nem a ténylegesen kifizetendő összeg a döntő, hanem a számlájukról rendszeresen lehívott díj. A magas THM vagy a tervezetten felüli vételár kevésbé riasztó, mint a keretet túllépő havi törlesztés.
Azonos feltételek esetén az új vagy a fiatalabb használt autóra kedvezőbb a hitelkonstrukció, mint egy idősebbre. A bankok ódzkodnak a korosodó járművektől, mert minden váratlan szervizkiadás növeli a nemfizetés esélyét. Akár 10 éves kocsira is felvehetünk hitelt 5 éves futamidővel, de a pénzintézet ilyenkor jócskán érvényesíti a magasabb rizikó felárát (lásd a táblázatot).
„Tovább növeli a különbséget az a gyakorlat, hogy a nulla kilométeres kocsik értékesítését támogatott kamatokkal segíti a márkaképviselet vagy a házi bank” – mutat rá Magyar Péter, a Reálszisztéma Autó Buda használtautó-értékesítője. Az arculatukra kényes márkák nem imázsromboló és az értéktartást rontó, nyers árengedménnyel pörgetik fel az eladásokat, hanem 2–5 százalékos THM-mel.
Mire figyeljünk?
Hitelfelvételbe csak az vágjon bele, aki megtervezte a visszafizetését, és előtte hat hónapig félretette a várható részleteket, karácsonykor és nyaralás idején is. A kölcsönt jobb svájci frank alapon felvenni, semmint magas kamatú forinthitelként vagy japán jenben, ami a legveszélyesebb. A jutalékkal motivált kereskedők kötelező biztosítást, cascót és finanszírozót is örömmel kerítenek, de nem kötelező elfogadni az ajánlatukat. Legyünk alaposak! A bankok kifundálhatnak a teljeshiteldíj-mutatóban (THM) nem szereplő költségeket, mondjuk, 300 forintos számlalevelet – szorozva 120 hónappal. Ügyeljünk az előtörlesztés díjára, amely lehet az aktuális tartozás egy szelete, de akár a teljes hitelösszeg öt százaléka is. Kérdezzünk rá, hogy az árfolyamkockázaton kívül milyen változó költségekre számíthatunk a futamidő alatt!
Hitel BAR-listásoknak
A használtautó-piac másképp működik. Ott az érintett beleszeret egy konkrét autóba, a finanszírozásra pedig megtalálják a megoldást, legfeljebb kicsit drágábban. A hitelügyintézés nemcsak a márkakereskedőknél, hanem a murvás-faházas telepeken sem gond. A kölcsön elbírálási ideje a konstrukció kockázatától függ, jellemzően néhány nap, legfeljebb egy hét.
„Mindenki 10 százalékos indulót akar” – szögezi le egy pár százezres és ötmilliós kocsikat is kínáló használtautó-telep vezetője a főváros déli részén. Állítása szerint az ügyfelek simán elfogadják a 18,7 százalékos THM-et. A részletekbe beépített casco a másfél milliós kategóriától általános, de nemcsak a biztonság, hanem a hitelkérelem könnyebb befogadása is döntő érv.
Egyes pénzintézetektől még a negatív adóslistán szereplők is kaphatnak kölcsönt, csak összejöjjön a menedzsmentnek sokmilliós bónuszt jelentő kihelyezési cél. Az új autók esetében is egyre kevésbé szívbajosak a hitelezők. A hitelezési gyakorlat nem képes túljutni a 0–10 százalék indulón és a 9–10 éves futamidőkön, mert mindig van, aki piacot akar szerezni, és megcsúfolja a közös alapelveket.
A kapzsi meg a pénzéhes
A magyar autópiacon egymásra talált egyes ügyfelek felelőtlensége, kapzsisága és egyes pénzintézetek erősen aggályos hitelezési gyakorlata. A lakosság gyér pénzügyi ismereteiből kiindulva sokan a kellő körültekintés nélkül kanyarítják alá a nevüket egy hitelszerződésre. „Hat év alatt összesen három ügyfelem olvasta végig betűről betűre a hitelszerződését, közülük kettő jogász volt” – mesél tapasztalatairól egy távol-keleti márka értékesítője.
Különféle adatok keringenek a bedőlt járműhitelek számáról, de több tízezer visszavett autóról van szó évente. Válás, haláleset, tartós betegség és munkanélküliség miatt maradoznak el a részletek – sorolja a tipikus okokat egy autók visszaszerzésével foglalkozó cég ügyvezetője. A bankok 2–5 havi elmaradás után adják ki az eseteket a behajtó cégeknek, kivéve, ha az ügyfél hirtelen elérhetetlenné válik.
Nem az autót akarják
Ha csúszik a törlesztés, az autósnak és a pénzintézetnek egyformán érdeke megoldást találni a tartozás átütemezésével, a futamidő megnyújtásával. Első körben a bankok a behajtóktól is azt várják, hogy bírják törlesztésre az ügyfelet, ne pedig a tartozást sem fedező autót hozzák el. Az elbukott autó miatt az érintett öt évre bekerül a Központi Hitelinformációs Rendszerbe, régi nevén a BAR-listára, így előfordul, hogy könnyelműsége miatt nem tud felvenni például lakáshitelt.
A legtöbb vásárló azért dönt a leghosszabb futamidő mellett, hogy minimalizálja a kocsi elvesztésének esélyét. Ezzel együtt rossz megoldás a minimális induló részlet kombinálása a 8–10 éves futamidővel, érdemes inkább előre takarékoskodni, és nagyobb kezdőrészlettel, kevesebb évre szerződni. Egy négymilliós autó esetében a legalább egymillió forintos önrész és a 72 hónapnál nem hosszabb futamidő mondható egészségesnek – a havi törlesztésbe beépített cascóval. A gyakorlat is azt mutatja, hogy a 96–120 hónapos szerződéseket évekkel előbb lezárják az érintettek, megfizetve az előtörlesztés költségét is.
