Menni vagy enni?

Amerikában és Európában már évek óta bűvös szónak számít a bioetanol; ez az anyag kompromisszumok nélkül alkalmas a benzin pótlására, növényi alapanyagokból készül, vagyis megújuló energiaforrásnak számít, és bár elégetése során nagyjából ugyanúgy hozzájárul a globális felmelegedéshez, mint a kőolajszármazékok, az előállításához termelt növények meglehetősen sok szén-dioxidot kötnek meg, vagyis még e szempontból is szerencsés az alkalmazása. Mindez szinte túl szép ahhoz, hogy igaz legyen – és sajnos nem is igaz.

Etanolterminátor
Az etanol divatja először az USA-ban tört ki: Kalifornia kormányzója, Arnold Schwarzenegger is etanolüzeművé alakíttatta át Hummer terepjáróját. Ezzel hű képet adott arról, hogyan képzeli az amerikaiak többsége a környezetvédelmet.
Az E85 kódnevű üzemanyag (85 százalék etanol és 15 százalék benzin keveréke) megnyugtatta az energiapazarlás nélkül élni képtelen, ám a klímakatasztrófa miatt nyugtalankodó Amerikát, így az országban nagyon komoly piaci kereslet alakult ki az etanol iránt. S mivel ennek alapanyaga elsősorban a kukorica, az USA etanolgyárai minden környékbeli országban felvásárolták a termést – ez pedig oda vezetett, hogy a Latin-Amerikában alapvető élelmiszernek számító kukorica világpiaci ára hirtelen a duplájára nőtt.

Hogy ez mennyire komoly dolog, azt jól szemlélteti, hogy a mexikói kormány kénytelen volt államilag maximálni a kukoricából készülő élelmiszerek árát, különben a szegényebb néprétegek egyszerűen nem tudtak volna ételt vásárolni.
A jelenségre hamar felfigyeltek a gazdasági elemzők, és nem volt nehéz kiszámolniuk, hogy ha ez a trend folytatódik, tizenöt év múlva egymilliárdnál is több ember fog éhezni a Földön az irreálisan magas gabonaárak miatt.

Nagyobb a kára?
Az első tanulmányokat senki sem vette komolyan. Egészen addig, amíg az OECD (Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet) szakértői tavaly el nem készítettek egy átfogó elemzést ugyanebben a témakörben.

A „Biofuels: is the cure worse than the disease?” (Bioüzemanyagok: a gyógymód károsabb, mint a betegség?) című tanulmány szerzői szerint a következő negyven évben ugyan elérhető, hogy a közúti közlekedés energiaszükségletének 11 százalékát a bioüzemanyag (bioetanol és biodízel) adja, ám ez egészen biztosan az élelmiszerárak erőteljes emelkedésével járna. Ennek oka nemcsak a gabonafélék megugró felvásárlási ára, hanem az is, hogy számos, etanol-alapanyagnak számító növényi kultúra tönkreteszi a termőföldet. E növények termesztése annyi műtrágyát és növényvédőszert igényel, amennyi óhatatlanul elsavanyítja a földet, ráadásul számos állati és növényi kultúrára káros hatással van. Vagyis a tanulmányírók szerint az etanoltermelés erőltetése nagyobb kárt okoz, mint a hagyományos, fosszilis energiahordozók alkalmazása.

De az üzlet az üzlet, ezért egyre több országban térnek rá az etanoltermelésre alkalmas növények termesztésére. Dél-Amerikában fokozódik az esőerdők kiirtása, mert az így felszabadult területeken cukornádat és szóját termesztenek, Délkelet-Ázsiában pedig olajpálmamezők váltják fel a dzsungelt. Az őshonos fauna és flóra kiirtása mellett az is komoly gondot jelent, hogy ezek az ültetvények sokkal kevesebb szén-dioxidot nyelnek el, mint korábban a dzsungel.

Európában is mind nagyobb terülteken termelnek energianövényeket. A német mezőgazdasági vállalkozóknak például több mint 10 százaléka állt át erre az üzletágra, és Magyarországon is jó üzletnek számít e növénykultúrákkal foglalkozni.

Uniós támogatás
Ám még ennél is jobb üzlet bioüzemanyagot gyártani, ugyanis többszörös támogatást élvez az Európai Unióban: a növénytermesztők az agrártárcáktól kapnak pluszpénzt, a fogyasztók a kisebb jövedéki adónak örülhetnek, az üzemanyagot gyártók pedig környezetvédelmi támogatást kapnak.

Mindennek elsősorban nem környezetvédelmi, hanem politikai oka van. Az EU korábbi tervei szerint 2010-től kötelező lenne minden üzemanyaghoz 5,75 százalék bioüzemanyagot keverni, 2020-ra pedig a keverési aránynak el kellene érnie a 20 százalékot – bár a legújabb hírek szerint az unió most azt fontolgatja, mégsem vezeti be ezt a direktívát.
Ennek oka egyértelműen az, hogy egyre többen kongatják meg a vészharangot. Nemrégiben a Világbank is olyan jelentést adott ki, amely szerint a bioüzemanyagok erőltetett termelése és alkalmazása valóban élelmiszer-ellátási gondokhoz vezethet.