Élet-Stílus

Living Colour: kezes-lábas, plüss birka, hardrock…

Ismét magyar színpadon lépett fel a Living Colour! Az 1995-ben már feloszlott, majd 2003-ban új albummal jelentkező amerikai zenekar az A38 hajón adott koncertet.

Várni kell, kicsi csúszás van, de nem gond, előfordul. Nincs nagy tömeg, csendesen várakozunk a kijáratnál. Aztán valaki szól: kezdenek.

Az énekes-frontember, Corey Glover narancssárga autószerelő (?) kezes-lábas fellépőruhájában, kezében már a mikrofonnal mire betódulunk. Ugyan a zenekar már játszott itt, nekem mégis ez az első Living Colour élményem. Illetve nem is, mert annak idején, körülbelül tizenöt éve, mikor új volt, már ronggyá hallgattam a piros tokos kazettájukat.

KÉPGALÉRIA (Fotó: Szanyi Gergő)

KÉPGALÉRIA (Fotó: Szanyi Gergő)

A négytagú, alap rock felállás ellenére hangzás telt, erős, és egyre erősödik a hangerő is, a ’93-as Stain albumról vett sikerszámok – időközben – módosult verziói viszik a koncertet, hol durva tomboló metálba, hol lírába hajlón eleresztve, majd megfékezve a lendületet. Vesszük a lapot, sodródunk a zenével, hamar elkap a gépszíj, s ugrálunk, ahogy kell.

A dobos-legenda Will Calhoun szettjében, a megszokott akusztikus elemek mellett helyet kapott több elektronikus trigger, és a gitárosok mögött két laptop is állt a színpadon a furcsa, de korszerű effektek szolgálatában. Az egyébként is kissé átírt számokban nem hangzottak idegenül.

Corey egy – a közönség soraiból szerzett – plüssállattal játszva “duóban” énekelte az egyik dalát, de a dinamikát szerencsére nem a bari határozta meg. Corey hangja tisztán zengi túl a hangszerekét. Ütős, néha kőkemény rock, néha funk, aztán inkább break-beat, de hát a crossover erről szól valójában, és a ráadás alatt még jazz idézeteket is hallhattunk.

Reid gitár szólóit ugyan lehet nem szeretni, de máskülönben kíválóan hozza amit vártunk, jól ül, még ha olykor kicsit öncélúan hat is. Az érdekesség a Doug Wimbish által prezentált basszusgiár-gitárszóló, mikor a sikálós gitár aláfestésre gitár hangon szólózott basszusgitáron. “Rendben, van oktávváltója” – gondolhatnánk, de lássuk be, nyújtani a basszusgitárhúron nem egyszerű!

A közönség támogatását hosszú ráadás-blokkal, majd közvetlen hangvételű, beszélgetős dedikálással, fényképezkedéssel hálálta meg a csapat, akik a kilencvenes években begyűjtött négy Grammy-díjat igazoló, érett, szórakoztató produkciót nyújtottak mindazoknak, akik eljöttek ide ma este.

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik