Élelmiszeren kívül a manapság egyre népszerűbb „bio” védjegyet
viselheti hordozható, komposztálható vécé, mezőgazdasági hulladékból
előállított autógumi, textília. Az élelmiszerek közül sem csak az
egészségesnek tartott termékek, hanem a sör, a csokoládé, a kávé is, ha
előállításuk során nem alkalmaztak vegyszereket. Ennél persze kissé
bonyolultabb a feltételrendszer, amely minden termékcsoport esetében
más-más szempontokkal bővülhet.
A hús esetében például az is számít, hogy az állat tartása, táplálása
természetes igényeinek megfelelő volt-e. Figyelembe veszik azt is, hogy
az állat biovágóhídon végezte-e. Ugyanakkor bizonyos adalékanyagok,
éppen a hírhedt nitrites pácsók még biotermékek esetében is
megengedettek egyes európai országokban.
Az Európai Unióban pontosan meg van határozva (EU 2092/91 biorendelet),
milyen feltételek teljesülése esetén tekinthető biónak egy áru. Mivel
azonban a bio egyre inkább tömegigénnyé válik, megfigyelhető, hogy
felpuhulnak a biosztenderdek is. Ennek megfelelően az igazán tudatos
vásárló már nem érheti be egyszerű biominősítéssel, hanem csakis a
„keményvonalasnak” tartott, klasszikus termékekkel, hogy csupán a
legismertebbeket említsük: ilyen a Demeter-, a Bioland-, a Naturland-,
az AIAB- vagy az Ecocert-védjegy.
Mi a különbség?
Magyarországon rendszeresen végez a hatóság élelmiszer-biztonsági
vizsgálatokat. Az ellenőrzések során a bióként árusított termékek
elenyésző kivétellel jól szerepelnek, a közönséges zöldségek,
gyümölcsök 5–10 százaléka viszont fennakad a hálón, határérték feletti
szermaradványok miatt. Azt azonban kevesen tudják, hogy az ellenőrzést
mosatlan, hámozatlan terményeken végzik. Amikor a Kismama és a Wellness
magazin 2007 őszén megvizsgáltatta, milyen eredményre jutunk, ha
közönséges, nem bioterményeknek megmosott, megtisztított, vagyis
konyhakész állapotban ellenőrizzük a növényvédőszer-tartalmát, az
eredmény igencsak meglepő és egyúttal megnyugtató volt: az esetek
többségében semmit sem lehetett kimutatni a találomra vásárolt
mintákból. A manapság használatos növényvédő szerek többsége nem kerül
a növény belsejébe, illetve a megfelelő várakozási idő betartása esetén
lebomlik, vagy gondos tisztítással eltávolítható.
Többféle ellenőrzésre jogosult cég működik, amelytől a gyártó-termelő
kérheti terméke vizsgálatát. Magyarországon a Biokontroll Hungária Kht.
és a Hungária Öko Garancia védjegye a legismertebb. Ha biopiacon
vásárolunk, nem indulhatunk ki a nem létező csomagoláson szereplő
védjegyből, ilyenkor az a legegyszerűbb, ha az árustól elkérjük a
biotanúsítványt – aki terményeit bióként árusítja, annak kell, hogy
legyen ilyen papírja.
Amint látható tehát, egyáltalán nincsenek egyértelmű, a kevésbé jól
informált vásárlót is eligazító szempontok, noha minőség-ellenőrzés
nagyon is kézzel fogható formában létezik a bioszektorban. Csakhogy
éppen annyira sokféle a szükséges háttérinformáció, hogy könnyen
összezavarodhatunk a védjegyek, rövidítések és számok rengetegében. Jó
megoldás, ha ellenőrzött bioszakboltban vásárolunk, ahol garantálják az
összes forgalmazott termék biominőségét.
Alternatív gyógyítás
Honnan tudhatom, hogy a választott gyógyító (kineziológus, masszőr,
akupunktőr, reikimester, csontkovács és így tovább) nem kuruzsló, nem
önjelölt szakértője területének? Az egészségügy más területei¬hez
hasonlóan legjobb ajánlólevél az ismerősök ajánlása. Az első lépés
tehát az alapos tájékozódás. Hatékony, a fogyasztó érdekeit
messzemenően figyelembe vevő minőségbiztosítási rendszer nem létezik –
valószínűleg a tevékenységi körök sokfélesége miatt.
A Magyar Természetgyógyászok Szövetsége az a szakmai szervezet, amely
kísérletet tesz arra, hogy a természetgyó¬gyászat egyes ágazatait
államilag elismertté, a képzettséget, végzettséget pedig
ellenőrizhetővé tegye. A szövetség elsősorban a megelőzésben és az
utógondozásban látja a természetgyógyász feladatát.
A 11/1997. (V.28. ) NM-rendelet tíz nem orvosi és öt orvosi területen
engedélyezte a természetgyógyászat gyakorlását. A rendeletnek
megfelelően az államilag is elismert szakképesítés a szövetség
tanfolyamainak elvégzése után csak az Egészségügyi Továbbképző
Intézetben tett vizsgával szerezhető meg. Ez a végzettség arra
mindenképpen garanciát ad, hogy az illető megszerezte a szükséges
alapvető egészségügyi és természetgyógyászati ismereteket.
Ez azonban legfeljebb a természetgyó¬gyászat berkein belüli szelekciót
teszi lehetővé. Meglehetősen életszerűtlen, hogy a páciens első
találkozáskor ellenőrizze a természetgyógyász papírjait. Ráadásul éppen
a természetgyógyászat esetében sokszor olyan képességeken múlik a
gyógyító erő, amelyek tanfolyamon nem is oktathatók. Ámbár az oktatásra
szinte valamennyi irányzat kísérletet tesz, már csak azért is, mert ez
jelentős bevételi forrás.
Mi a nem bio?
Manapság igen sokféle terméken található bio felirat, például egy
hipermarketláncban forgalmazott mosószappanon is. Ha mellette nem
látható valamelyik elfogadott biominőség-ellenőrző cég védjegye, csupán
a gyártó önminősítésével állunk szemben.
A szóban forgó mosószappan esetében valószínűleg azért gondolta biónak
termékét az előállító, mert nem tartalmaz illatanyagot, tartósítószert,
színezéket, hanem egyszerűen szappanból van.
Natur – bár a szó jelentése: természetes, a natur elnevezés nem
helyettesítője a biónak – csupán annyit jelent, hogy nem ízesített,
színezett.
Sokan az egészségesnek tartott élelmiszer szinonimájaként használják
ezt a szót. „Ma tiszta biót ebédeltem!” – a köznapi szóhasználatban ez
csupán annyit jelent: nem szalonnát és rántott csirkét, hanem például
friss zöldsalátát barna kenyérrel.
Némely élelmiszeren ez olvasható: „szermaradvány-kontrollált”,
„hagyományos termesztésből származó”, de ezek a kitételek semmit sem
bizonyítanak a vizsgálatot igazoló védjegy nélkül. Jellegzetes példa a
gyümölcstea. A valóban biokészítmény azon túl, hogy
növényvédőszer-maradványtól mentes, nem tartalmazhat aromát, a
meggyteának meggyből kell lennie, festékanyagként azonban megengedett a
hibiszkuszvirág vagy a cékla.
Kétpólusú homeopátia
Magyarországon a homeopátia gyakorlásának előfeltétele az orvosi
diploma. Kétféle irányzat létezik, az úgynevezett klasszikus és a
klinikai homeopátia. A klasszikus irányzat képzése és vizsgáztatási
rendszere a brüsszeli székhelyű Európai Homeopátiás Bizottsághoz
(European Committee for Homeopathy – ECH) kötődik, ők a Magyar
Homeopata Orvosi Egyesület (MHOE) (www.homeoptata.hu) oktatási és
vizsgaprogramját akkreditálták. Az MHOE támogatója a Peithner
gyógyszergyár, amely homeopátiás gyógyszereket állít elő.
A klinikai irányzat képzési rendszere is homeopátiás
gyógyszergyártóhoz, a Boironhoz kötődik. A C. E. D. H. Hungária
Homeopátia Oktatási és Ismeretterjesztő Kft. szervezi az oktatást
(www.homeopatia.info.hu) az érdeklődő orvosoknak.
A két csoporthoz tartozó orvosok névsora, elérhetősége a két honlapon
található. Lényegében a páciensre hárul az a feladat, hogy ebből a
választékból az ismertetők gondos tanulmányozása után a számára
legmegbízhatóbb megoldást válassza.
Az viszont nem célszerű, hogy az egyre népszerűbb homeopátiás
gyógyszereket összevissza szedjük. Mindig érdemes jól képzett,
gyakorlott szakemberrel konzultálni. A homeopátiában ugyanis a
gyógyítás szerves része az orvos-páciens kapcsolat, rendkívül lényeges
a pontos és hosszas anamnézisfelvétel, az egyéni tünetek minél
gondosabb körülhatárolása. Ha erre sor kerül, a páciens teljes joggal
érezheti úgy, hogy nemcsak betegségével, hanem egész személyiségével, a
panasz személyes összefüggéseivel, egyéni vonásaival is foglalkoztak,
és a választott gyógyszer itt és most a számára legmegfelelőbb. Ez már
önmagában is igen jelentős lépés a sikeres gyógyítás, gyógyulás felé –
a gyógyszer már a ráadás, ha úgy tetszik.
Mitől jó egy patika?
Az egészségügyi minőségbiztosítás területén a gyógyszerek forgalmazása
és az ehhez kapcsolódó szolgáltatások jelentik az egyik legkiemeltebb
témát a fejlett országokban. Elsősorban a hatástalan vagy káros,
szennyezett vagy hamisított gyógyszerek témaköre érinti érzékenyen a
fogyasztót. Az angolszász szaksajtóban például jócskán olvasni hosszú
listákat olyan „megfázás” ellen árusított szerekről, amelyeknek
hatásosságát egyetlen megbízható tudományos adat sem támasztja alá,
sőt, némelyik kimondottan hátráltatja a gyógyulást – ugyanakkor ezek a
szerek adják a recept nélkül is kiadható gyógyszerek közül a legnagyobb
forgalmat – valószínűleg nálunk is.
Hasonló gondot jelent az intereneten forgalmazott gyógyszerek tömege, ahol semmiféle minőségbiztosítás nem létezik.
A Gyógyszerellátási Gyógyszerészeti Szakmai Kollégium elnöke, dr.
Télessy István tájékoztatása szerint egyre nagyobb mérteket ölt
világszerte a gyógyszerhamisítás. Ma évente 35 milliárd dolláros
bevételt produkáló üzletről van szó.
Európában tíz százalékkal részesülnek a hamis gyógyszerek a teljes
gyógyszerforgalomból, míg például Nigériában ez az arány a nyolcvan
százalékot is eléri, antibiotikumokat, maláriaellenes szereket és
inzulint hamisítanak. De nem kell ilyen messzire menni: az Egyesült
Államokban 785 súlyos allergiás reakciót és 81 halálesetet
eredményezett egy kínai alapanyagból gyártott, szennyezett
heparinkészítmény.
A hasonló esetek ellen a gyógyszertár a beszerzés-eladás nagyon pontos
dokumentálásával tud védekezni. A gyógyszertári minőségbiztosítás
hosszú ideig a gyógyszerek nyilvántartására, tárolására, magisztrális
készítmények esetében az előállításra koncentrált. Ez a rendszer most
változóban van, jelenleg nincs még az új elvárásoknak és változó
körülményeknek megfelelő, egységes követelményrendszer és eljárásrend.
A patikaliberalizáció új helyzetet teremtett, és alaposan feladta a leckét a gyógyszerészek szakmai testületének. A minőségbiztosításnak a jövőben ki kellene terjednie a marketingre és
a kommunikációra, valamint a szolgáltatásmenedzsmentre is. A
kommunikáció szabályozásának kérdése különösen a recept nélkül kiadható
gyógyszerek, tápszerek esetében kulcskérdés.
Az öngyógyszerezés esetében a gyógyszerésznek tisztáznia kellene a
beteggel, hogy kinek kell a gyógyszer, milyen tünetek miatt akarják
alkalmazni, ismerik-e az adott szert és helyes adagolását, milyen más
gyógyszereket kap a beteg. Vagy¬is a fogyasztó szempontjából a
klasszikus patika a jó, amely gyógyszerészi, szakmai
többletszolgáltatásokkal, és nem egyre bővülő, de nem gyógyszernek
minősülő termékkínálattal próbálja vevőkörét megtartani.
