Egy gyöngyösi kórházról szóló fórumból másolom ide az idézetet: „Mi lett ebben a kórházban? Tiszta káosz! Az ott dolgozók nagyon feszített munkatempónak vannak kitéve, elbocsátottak sok embert, akik pedig csak a hivatásuknak éltek”. A Lala néven hozzászóló nincs egyedül véleményével. „Siralmas, ne várjunk minőséget, ha nincsenek meg a tárgyi és személyi feltételek. A káosz szóval jellemezném, ami ezzel a kórházzal lett, pedig korábban semmi gond nem volt, ott szültem, ott vették ki a lányom orrmanduláját” – ezt egy fiatal anyuka írja. A vélemények mind az után születtek, hogy a Hospinvest Zrt. tavaly szeptemberben átvette a kórház üzemeltetését a városi önkormányzattól. Persze ez csak néhány szubjektív benyomás, ennyiből nem lehet messzemenő következtetéseket levonni. Több bejegyzésből pedig kitűnik, korábban sem voltak teljesen elégedettek a betegek.
Panasz és tiltakozás
Egy biztos: az egyik internetes portál, a Házipatika.com által már hagyományosan megszervezett kórházversenyben a gyöngyösi a sereghajtók között végzett. A betegek véleményén és szavazatain alapuló megmérettetésen valamivel jobb helyezést ért el a hatvani kórház, amelyet 2006 novembere óta irányít ez a cég. Kritikákból azonban Hatvan esetében sincs hiány. Az egyik beteget az háborította fel, hogy az új üzemeltető által kialakított, úgynevezett mátrixrendszer miatt ugyanazon a folyosón tolják az újszülötteket és a halottakat. Másikuk arról számol be: másfél hónapot várt, hogy előjegyzést kapjon egy ultrahangvizsgálatra, majd még a vetkőzőhelyiségben is negyven percet váratták.
Holchacker Péter: Sem a panaszok számában, sem típusában nincs észrevehető különbség.
Holchacker Péter, az Egészségbiztosítási Felügyelet elnökhelyettese ugyanakkor azt mondja, hasonló esetek ugyanúgy történnek állami vagy önkormányzati üzemeltetésű kórházakban is. „Sem a hozzánk érkezett panaszok számában, sem a panaszok típusában nincs észrevehető különbség aszerint, hogy gazdasági társaság működteti a kórházat vagy sem” – mondja.
Legutóbb az egri Markhot Ferenc Kórház működtetésére írt ki pályázatot az illetékes Heves megyei önkormányzat. A győztes ott is a Hospinvest Zrt. lett, amely jelenleg Magyarország legnagyobb, kórházakat működtető cége. Ezt az ügyletet is hatalmas tiltakozás kísérte – mint korábban szinte minden kórház átadását. A helyi dolgozókból alakult kórházvédő bizottság mindent megtett azért, hogy a cég ne tudja átvenni az irányítást. Sokan bojkottálták a munkaszerződés aláírását, de tartottak utcai demonstrációkat is. Persze a csetepaté a pártpolitikától sem volt mentes.
Kényszerű döntés
De miért adja át mégis egyre több önkormányzat kórháza működtetését magáncégeknek a tiltakozások és az idegenkedés ellenére? A válasz egyszerű. A kórházak az egészségbiztosítótól kapott finanszírozásból élnek (minden kezelésért, műtétért meghatározott összeg jár), a kapott pénz pedig egyre kevésbé fedezi a szükséges kiadásokat – magyarázza Varga Ferenc, a kórházszövetség elnöke.
Általában először jönnek a leépítések, ez a spórolás leghatékonyabb módja, hiszen egy kórház kiadásainak 60–65 százalékát a dolgozók bére jelenti. Szoktak még spórolni a gyógyszereken úgy, hogy a betegek otthonról hozzák az állandó orvosságaikat. Ha mindez nem javít a helyzeten, jön az eladósodás.
Egy kórház ugyanakkor nem mehet tönkre, nem csukhatja be a kapuit, hiszen az önkormányzatnak kötelező biztosítania az ellátást. Csakhogy az esetek többségében a településeknek sincs pénzük, sokszor ezért döntenek az üzemeltetés magánkézbe adása mellett. Ilyenkor az ingatlan tulajdonosa továbbra is az önkormányzat marad, az adósság rendezése, a gazdálkodás egyensúlyának helyreállítása viszont a magáncégre hárul, cserében 20–25 évig működtetheti az adott kórházat.
Varga Ferenc azt jósolja, egyre több önkormányzat kényszerül majd a működtetés privatizálására. Szerinte ugyanakkor a beteg számára teljesen közömbös, hogy egy magáncég vagy az önkormányzat az üzemeltető: nem ezen múlik az ellátás minősége.
Apró jelek
Sok vád és panasz igaztalan, ezt mondja a gyöngyösi és a hatvani kórház közös orvos-igazgatója, Assani Omár. Szerinte milyen változásokat érezhet a beteg a Hospinvest megjelenése óta, például Gyöngyösön? „Apró jelekből már az első pillanatban érezhető a változás – mondja. – Mivel a tájékoztatást különösen fontosnak tartjuk, esztétikusabbra és közérthetőbbre cseréltük a betegirányító-táblákat. Bevezettük az előjegyzést, hogy senkinek ne kelljen feleslegesen beutaznia a kórházba. A háziorvos segítségével vagy akár otthonról, telefonon is lehet időpontot kérni. Minél több beavatkozást próbálunk egynapos sebészet keretében megoldani. Ez a betegnek kényelmesebb – és persze a kórháznak is olcsóbb. A modern technikáknak köszönhetően pedig ma már nem kell nagy vágást ejteni és két hétre befeküdni egy epekőműtét miatt” – sorolja a pozitív változásokat.
Assani Omár állítja: az orvosok és a nővérek hozzáállása is változott, mivel mások az elvárások a vezetés részéről. Betegközpontúnak kell lenni, ez a legfontosabb – vallja az igazgató. Vezetői utasítás írja elő például, hogy a beteget minden esetben a nevén kell szólítani, tehát nem maminak, néninek vagy ketteskének.
Azt ugyanakkor Assani Omár is elismeri, hogy a hatvani kórházban külsőre nem sok minden változott. A vakolat továbbra is mállik, ám belül – hangsúlyozza – a tisztaság és a higiénia az uralkodó. A külső festés a közeljövő tervei közé tartozik.
Sok kritika éri a céget azért is, hogy mindkét kórházban megszüntették a hagyományos osztályokat, nincs külön belgyógyászat, ideggyógyászat vagy éppen nőgyógyászat. Ehelyett az alapján helyezik el a betegeket, hogy ki milyen típusú ápolásra szorul (így például külön részlegen fekszenek az operáción túlesett páciensek). Ezzel együtt arra mindig próbálnak figyelni, hogy például egy kisgyerek ne kerüljön egy terembe súlyos állapotú, idős betegekkel – mondja Assani Omár.
Miért éri meg?
Az tény, hogy több esetben drasztikus létszámleépítéssel járt a cég megjelenése.
A
gyöngyösi kórházból például a dolgozók 30–40 százalékát elküldték. Deák
Gábor, a cég alelnöke ezt a kórház rossz pénzügyi helyzetével
magyarázza. „Mielőtt átvettük Gyöngyöst, az utolsó két hónapban már a
bérek kifizetésére sem volt elég pénz – idézi fel. – A kérdés az volt,
hogy teljesen leépül a kórház, vagy kisebb létszámmal, de tovább
működik. Azóta javult a helyzet, és néhány új dolgozót is felvettünk.”
A
cég Heves megye térségében több kórházat is működtet, s ebben rejlik a
válasz arra a kérdésre is, hogy miért éri ez meg nekik. „Mivel nagyobb
tételben tudunk vásárolni, olcsóbban szerezzük be a gyógyszereket,
számos dolgot – a könyveléstől az étkeztetésig – központilag oldunk
meg, ami így szintén olcsóbb. Kiszűrjük a párhuzamosságokat: nem
történhet meg, hogy ugyanannak a betegnek a laborvizsgálatát több
rendelésen is elvégzik. Emellett modern gépeket szerzünk be, amelyekkel
nemcsak jobb minőségben, hanem hosszú távon olcsóbban is lehet
dolgozni.”
Az önkormányzati kórházakat működtető magáncégeknek
ugyanúgy az OEP-finanszírozásból kell gazdálkodniuk, mint a többieknek.
Persze saját zsebből kiegészíthetik ezt a pénzt. Deák Gábor azt mondja,
változó, hogy az átvett kórházakra mennyit költenek. Volt, ahol csak
egy-kétmilliárd forintot, míg például Egerben 6 milliárd értékű
beruházásra vállaltak kötelezettséget. A befektetések számításaik szerint leghamarabb tíz éven belül térülnek meg.
Ami igazán privát
A gyöngyösi és a többi, magáncégek által üzemeltetett intézmény nem privát kórház, hiszen az épület továbbra is az önkormányzaté, a kezeléseket pedig nem a beteg, hanem az egészségbiztosító fizeti. Ezért elmentünk megnézni egy olyan kórházat, amely igazán magántulajdonban van. Irány Telki!
Nincs sem várólista, sem hálapénz, sem kiszolgáltatott beteg. Van viszont hoszteszszolgálat, jól szervezett ellátás, á la carte menü és számos más egyéb, kényelmi szolgáltatás. És árlista… Az ország első magánkórháza, a százágyas Telki, tíz éve működik.
A háromhektáros parkban található épületben minden modernül csillog, rend és tisztaság uralkodik. A betegeket hoszteszek fogadják a bejáratnál, hogy elkísérjék őket a különböző rendelésekre. A vizsgálatokra nem kell várni, az előzőleg megbeszélt időponthoz képest legfeljebb öt perc csúszás képzelhető el. Azt, akinek több vizsgálatra is szüksége van, kész menetrenddel várják, hogy gördülékenyen mindent aznap el tudjon intézni. És persze az eredmény is megvan ugyanazon a napon, nem kell tehát heteket aggódva várni a diagnózisra.
Mit jelent a működtetés magánosítása?
■ A működtetés magánkézbe
adása nem egyenlő a kórház eladásával. Az épület és az ingatlan
továbbra is az önkormányzaté marad, de mindent a magáncég üzemeltet a
szerződésben meghatározott ideig. Ez általában 20–25 év. A cég
gyakorlatilag szabadon gazdálkodhat, de nem adhatja el a kórházat.
■
Nem lesz fizetős az ellátás. Attól, hogy egy magáncég veszi át a
működtetést, a kezeléseket továbbra is az egészségbiztosító
finanszírozza.
„Nálunk a beteg a legfontosabb, minden erről szól, mindent ennek rendelünk alá” – fogalmazza meg a Telki ars poeticáját Varga Judit ügyvezető igazgató. Itt aztán szó sem lehet futószalagszerű ellátásról, az orvosnak minimum fél órát kell foglalkoznia páciensével. Szemben a közkórházakkal, ahol akár 20 beteg is juthat egy-egy nővérre, a Telkiben maximum 5–6 pácienst felügyel egy ápoló.
Itt nem fordulhat elő, hogy az orvos türelmetlen vagy az ápoló nem segít. Ennek több oka is van: nyilván az átlagnál jobban meg vannak fizetve és kevésbé túlterheltek a magánkórházban dolgozó doktorok. Ugyanakkor, mint Varga Judittól megtudom, mindenki folyamatos visszajelzést kap a munkájáról. Ha a beteg valamivel nem elégedett, úgynevezett problémalapot tölt ki, s ha a doktor valóban hibázott, vagy nem megfelelő hangnemet ütött meg, az akár a fizetésén is meglátszódhat. Hálapénz elfogadásáért pedig azonnali elbocsátás jár.
Az átlag közkórházihoz képest nagyon is exkluzív ellátásnak persze megvan az ára. Bár az ügyvezető igazgató azt mondja, valójában sokkal megfizethetőbbek, mint azt sokan gondolják. Ez persze viszonylagos, ezért álljon itt néhány példa: a járóbeteg-rendeléseken egy vizsgálat 20–30 ezer forintba kerül, egy epekőműtét 250 ezer forint, a kilenc hónapig tartó terhesgondozás 180 ezer, míg egy szülés 600–700 ezer forint.
A Telkiben jóval többet fizetnek a betegek egy-egy beavatkozásért, mint amennyit ugyanolyan műtétekért az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) utal az állami kórházaknak. Ebből következik, hogy a Telki több pénzből gazdálkodhat, s így nyilván könnyebb jó körülményeket teremteni. Varga Judit szerint azonban nem minden a pénz, sok múlik a szemléleten és a költséghatékony gazdálkodáson.
Érdekes módon egyébként az utóbbi két évben – vagyis amióta elkezdődött az állami egészségügy reformja – jelentősen megnőtt a Telkiben kezelt magyar betegek száma. Sokan a közkórházakban kialakult több hónapos várólisták miatt döntöttek úgy, hogy magánúton oldják meg ellátásukat, míg másoknak megrendült a bizalmuk az egészségügyben a sokszor kaotikus helyzeteket teremtő reformok miatt. Varga Judit azt mondja, annyira megnőtt az igény a magánellátásra, hogy egy új szakrendelőt nyitnak Budapesten.
