Életveszélyes állattenyésztés

A FAO 2006-os jelentése szerint 2050-re a globális húsfogyasztás több mint a duplájára nő 2001-hez viszonyítva, a tejfogyasztás pedig hozzávetőlegesen megduplázódik. Az állattartásban a kisméretű, elsősorban kérődzőkre alapuló gazdaságokat felváltották az iparszerű telepek, amelyek az egybendőjű állatokat részesítik előnyben, köztük a sertést és a baromfit. Jelenleg a globális sertéshústermelés 50, és a csirketermelés több mint 70 százaléka ilyen nagyüzemi rendszerekből származik.

Növeli az üvegházhatást

Hasonlóan megváltozott az állatok takarmányozása. Az abrak helyett erőteljes függés alakult ki a gabonaneműek és a szója iránt. A FAO számítása alapján a világ kukoricatermelésének 33 százalékához – amely kizárólag a gazdasági állatok etetésére hivatott – szükséges nitrogén-műtrágya előállítása „éves szinten több mint 40 millió tonna CO2 kibocsátását vonja maga után”.

Nemcsak káros, kegyetlen is (forrás: Fauna Egyesület)

Kimutatták, hogy az állattartás jelentős mértékben hozzájárul a globális felmelegedést okozó gázok többségének kibocsátásához: a légkörbe jutó szén-dioxid 9, a metán 37, az ammónia 64 és a nitrogénoxidok 65 százalékáért felelős. Összességében az állattenyésztés a globális felmelegedést okozó gázkibocsátás 18 százalékát adja, amely arány magasabb, mint a közlekedési szektoré.

Étrendhez kapcsolható megbetegedések

Emellett a FAO azt is megállapítja, hogy az állattartó szektor első a vízszennyezés területén is, vagyis „hozzájárul az eutrofizációhoz (a vizek algásodása), a tengerpartok elsivárosodásához, a korallszigetek eltűnéséhez, humán egészségügyi problémák kialakulásához, és az antibiotikumoknak ellenálló baktériumtörzsek megjelenéséhez”. Becslések szerint 2025-re az emberiség 64%-a él majd vízhiányos területen. Az állattenyésztés ma globálisan az emberi fogyasztásra alkalmas ivóvíz 8 százalékát használja fel közvetlenül, valamint csak az állati takarmányként felhasznált kukorica termeléséhez még 7 százalékra van szüksége ebből a készletből.

Az étrendünkben szereplő hús, tej és tojás fontos fehérjeforrás az emberi szervezet számára, ám – különösen az alacsony tápértékű élelmiszerek – nagyarányú fogyasztása káros hatással lehet az emberi egészségre. A XX. században a többnyire növényekre alapozott emberi étrend átalakult a nagy energiabevitelű, zsírban és állati összetevőkben gazdag táplálkozássá. Ám ezzel egyenes arányban ugyancsak megnőtt a kifejezetten az étrendhez kötődő, és egyébként megelőzhető egészségügyi problémák és betegségek száma, mint az elhízás, a 2-es típusú cukorbetegség, többféle szív- és bizonyos rákbetegségek.

A fejlődő országokban ezeknek a betegségeknek az előfordulása meredeken növekszik, ahogyan a nyugati típusú étkezési szokások egyre inkább elterjednek. Emellett az Állategészségügyi Világszervezet (OIE) állítása szerint az emberi kórokozók 60 százaléka, és az újonnan megjelenő betegségek 75 százaléka zoonótikus eredetű, ami azt jelenti, hogy az állatokról az emberre átterjedő megbetegedés.

A paraszti termelés fenntartható

A világon számos paraszti és nomád módon termelő közösség megélhetése nagyban függ saját állatállományától. A globális trend azonban az intenzív, nagyüzemi gazdaságok felé mutat, mely különösen a baromfiiparban úgynevezett vertikális integrációt igyekszik kialakítani, ami azt jelenti, hogy minden folyamat (keltetés, hízlalás, levágás, értékesítés) felügyelete egyetlen cég kezében van. Így azonban a kisméretű, családi gazdaságok ellehetetlenülnek. A FAO egy másik jelentésében úgy fogalmaz, hogy „az állattartás intenzívvé alakítása ugyan bevételi lehetőségeket teremt, ám ez gyakran a saját magukat ellátó kistermelők rovására jön létre”.

Naponta körülbelül 160 ezer ember hagyja el a vidéket és költözik be a városokba. Bár ez a folyamat igen összetett okokra vezethető vissza, mégis kétségtelen, hogy a mezőgazdasági termelés intenzívvé tétele jelentős mértékben hozzájárul ehhez. Egy kistermelő ugyanis a piacon képtelen versenyezni a nagy hozamokat előállító szereplőkkel.

Életerős, egészséges szabadtartású tyúk (forrás: Fauna Egyesület)

Vezető nemzetközi állatvédő szervezetek hangsúlyozzák, hogy az intenzív állattenyésztés hosszú távon nem tartható fenn. Olyan gazdálkodási rendszer kialakítását sürgetik, amely odafigyel az állatok védelmére, biztosítja ezeknek az érző lényeknek a megfelelő állatjólléti és életkörülményeket, miközben minimálisra csökkenti az állattartás környezeti hatását.

Emellett tervszerűen csökkentenék a globális hús- és tejtermelést, valamint a fogyasztókat arra buzdítanák, hogy egyenek kevesebb húst és állati eredetű élelmiszereket. Ezek megvalósulásával a gazdasági állatok életkörülményei javulnának, a Föld környezeti terhelése csökkenne és végül, de nem utolsósorban, az emberiség egészségesebben élne.