A tizennyolcadik századi térképek, összeírások még beszámoltak az akkor álló épületről ezután azonban a falak egy részét elbontották, a területet pedig feltöltötték – mondta el a National Geographic Online-nak az immár harmadik éve folyó ásatás vezetője. „Ezért már korábban tudtuk, mit keressünk, ráadásul a földmunkák előtt geoelektromos mérésekkel kiderítettük, hol érdemes ásni” – tette hozzá Ringer István, a Sárospataki Rákóczi Múzeum régésze.
Ezzel együtt a feltárás jócskán okozott – s talán még a közeljövőben is okoz – meglepetéseket. Egyszerű bronzöntő műhelyre számítottak, azonban a többi között egy olyan olvasztókemence is előkerült, amely igazi csemegének számít.
De vajon hogyan jött létre, s ha már létrejött és szemlátomást virágzott, miért szűnt meg az ország egyik legkorábbi „hadiüzeme”?
Szerelem és ipar
Rákóczi György 1616 áprilisában vette nőül Lorántffy Zsuzsannát, akivel együtt kapta a sárospataki várat is. Ugyan az akkor borsodi főispán és ónodi kapitány birtokai valóban megszaporodtak a frigynek hála, a házasságot aligha lenne szabad pusztán gazdasági, üzleti kérdéssé silányítani: Rákóczi György és Lorántffy Zsuzsanna a korszak legendás szerelmes párja volt, és harminckét éven át tartottak ki hűen egymás mellett.
Forrás:www.sarospatak.hu
Ugyan a házaspár életét számos romantikus epizód színezi, ám Rákóczi mindemellett politikus is volt: 1630-ban Erdély fejedelmévé választották. A család ezután a fejedelemség területére költözött, azonban továbbra is gyakran látogattak vissza Sárospatakra – ahol a fejedelem hamarosan kora egyik leghaladóbb vállalkozásába kezdett.
„1631-től kezdett folyamatosan működni az ágyúöntő műhely” – mondja Ringer István. „Mivel a fejedelem udvarában a szakszerű dokumentálás dívott, nagyon sok adat maradt fenn. Így ismerjük mind a négy, egymást követő öntőmester nevét, és azt is tudjuk, hogy összesen nyolcvan ágyút, valamint tíz harangot készítettek.”
A műhelyt Rákóczi György 1648-ban bekövetkezett halála után megszüntette a Sárospatakra visszaköltöző Lorántffy Zsuzsanna. A „nagyasszony” azonban csak az öntésnek vetett véget, az épületeket – amelyeket akkor kőfal kerített a vár felőli oldalon – állni hagyta. Pusztulására csak több mint fél évszázaddal később került sor, ezután pedig a feltöltés miatt három évszázadig a feledésbe merült a fejedelem „gyára”.
A teljes cikk a National Geographic Online honlapján olvasható >>
