A Magyar Országos Levéltár (MOL) csak jogalkalmazó, nem tehetjük meg, hogy az adatvédelmi törvényt megszegve hozzájáruljunk a per teljes hanganyagának nyilvánosságra hozatalához – jelentette ki a Figyelőnetnek Gecsényi Lajos. A MOL főigazgatója történészként hozzátette: a parlamentnek kellene átgondolni, hogy miért mosódik össze a napi adatvédelem a történelmi adatokkal.
Jól dokumentált per
Az OSA Archivum és az 1956-os Intézet a Nagy Imre és társai elleni per ötvenedik évfordulóján rendhagyó, egyhetes megemlékezést kívánt szervezni. A „meggyilkolt, vagy súlyos börtönévekre ítélt vádlottak méltóságának helyreállítása érdekében” ötven év hallgatás és halogatás után teljes és tárgyilagos képet szeretett volna bemutatni a per történetéről és lefolyásáról.
Nagy Imre a halálos ítéletét követően az utolsó szó jogán beszél a bíróság előtt (fotó: mti)
Erre, úgy gondolták, minden lehetőség adott, hiszen az 1958. júniusi per során az első naptól a kegyelmi kérvények benyújtásáig folyamatosan, a tárgyalóteremben elhelyezett két készülékkel magnószalagra rögzítették a per teljes anyagát, minden elhangzott szót. 2008. június 9-e és 15-e között az OSA Archivum Centrális Galériájában az eredetivel megegyező időpontokban, nyilvános előadáson, teljes egészében akarták lejátszani a per egyetlen hiteles és vágatlan dokumentumának tekinthető hangfelvételt.
A tanukat is védi a törvény
A levéltár azonban – az adatvédelmi törvényre hivatkozva – nem járult hozzá a nyilvános bemutatóhoz. Az előírások szerint a személyes adatot tartalmazó levéltári anyag az érintett halálozási évét követő 30 év után, ha a halálozás éve nem ismert, a születéstől számított 90 év, ha a születés és a halálozás időpontja nem ismert, a levéltári anyag keletkezésétől számított 60 év után válik mindenki által kutathatóvá.
Gecsényi Lajos elmondta, hogy a Nagy Imre-per teljes anyaga tartalmaz személyes és ezen belül különleges adatokat, amelyek a törvény előírása szerint a védelmi időszak alatt nem hozzáférhetők mindenki számára. Mérlegelésre sem a levéltárnak, sem másnak nincs joga. A főigazgató hozzátette, hogy a perben nem csak az egykori vádlottak szólaltak meg, hanem számos tanú, akiknek szintén a törvény szabályozza a személyes adataik védelmét.
A koncepciós per szervezői elérték céljukat
Korábban a nyilvános bemutatót szervező két intézet vezetői, Rév István és Rainer M. János hosszú tárgyalássorozatot folytatott a levéltárral, amelyek szerintük nem egyszer abszurd fordulatokat vettek. A MOL a vonatkozó jogszabályokra hivatkozva azon az állásponton volt, hogy csak akkor járul hozzá a per hanganyagának egyszeri lejátszásához, ha a szervezők megszerzik minden, a perben érintett személy, illetve ma élő hozzátartozói írásos, közjegyző előtt tett Hozzájáruló Nyilatkozatát.
Ezzel a jogértelmezéssel azonban Rainerék nem értettek egyet. Nagy Imre és vádlott-társainak pere, Nagy Imrének a tárgyalás legelején elhangzott kifejezett kívánsága ellenére ugyanis, zárt tárgyalás volt. A tárgyalásról készült hangfelvétel nyilvános megismerésének útjába – paradox módon – a koncepciós per szervezői állítottak akadályt, amikor zárttá nyilvánították az eljárást, hogy a nyilvánosság és az utókor ne szerezhessen első kézből tudomást a vádlottak magatartásáról, illetve a per nyilvánvaló koncepciós jellegéről.
Nagy Imre 1956-ban (fotó:mti)
Az egykori vádlottak hozzátartozói aláírták
Ám a sikeres tárgyalások és elsősorban a hangfelvétel lejátszhatósága érdekében – mint az OSA és az 1956-os Intézet közleményében fogalmaz – keresték a levéltárat is kielégítő jogi megoldást. Hosszas tárgyalások után Gecsényi Lajos hozzájárult ahhoz, hogy amennyiben bemutatják a volt vádlottak hozzátartozóinak Hozzájáruló Nyilatkozatát, úgy megkaphatják a felvételeket, egyszeri nyilvános lejátszásra. Ezt a feltételt a felek elfogadták, be is szerezték a hozzájárulásokat Kopácsi Sándor budapesti rendőrfőkapitány Torontóban élő özvegyétől, Nagy Imre unokájától, Maléter Pál hadügyminiszter özvegyétől, Vásárhelyi Miklós lányától, Gimes Miklós Zürichben élő fiától, Jánosi Ferenc lányától és Tildy Zoltán köztársasági elnök unokájától egyaránt. Donáth Ferenc fiai egy ideig haboztak a nyilatkozat aláírásával, végül egy saját állásfoglalást írtak, amelyben szintén hozzájárultak a per hanganyagának nyilvánosságra hozatalához.
Ennek ellenére 2008. május 26-án a MOL részéről azt az értesítést kapták, hogy elutasították a kérésüket és a hangfelvételt nem adják ki. A FigyelőNet kérdésére Gecsényi Lajos elismerte, hogy egy május elején kelt levélben ezt a lehetőséget felvetette, de már akkor hozzátette, hogy további vizsgálatokra van szükség az ügyben. Később Majtényi János volt adatvédelmi biztos állásfoglalása alapján ezt a lehetőséget elvetette a MOL, és a hatályos törvények alapján tagadta meg a hangfelvételek lejátszásához az engedélyt.
Digitalizálták, de nem hozzáférhető
A főigazgató hangsúlyozta, hogy az adatvédelmi törvényt kellene újragondolnia a parlamentnek. Szerinte, ha nem keveredne a napi adatvédelem a történelmi adatok védelmével, akkor nem lenne semmi akadálya a per nyilvános lejátszásának, de akár az ügynökakták nyilvánosságra kerülésének sem.
Gecsényi Lajos emlékeztet rá, hogy a 2007-ben épp a MOL kezdeményezte a per rossz állapotban lévő papír-, hang- és képanyagának digitalizálását, hogy ezzel elősegítse a kutatást és biztosítsa a dokumentumok – mintegy 27 ezer oldalnyi vizsgálati és bírósági irat, valamint a per során rögzített közel 70 órányi hangzó anyag és egy 70 perces kádári propagandafilm – fennmaradását. A perrel kapcsolatos digitalizált adatbázis és forrásanyag szakmai sajtóbemutatóját június 6-án tartják a MOL-ban – tette hozzá Gecsényi Lajos. A bemutatón természetesen csak részletek hangzanak majd el a hanganyagból is, a teljes felvétel továbbra is csak a kutatók, történészek ismerhetik meg, a megfelelő engedélyek beszerzése után.
