A hazai lakosság átlagosan havonta alig több mint két órát fordít pénzügyei intézésére, a többség pedig a fodrásznál vagy a szervizben is több időt tölt el ennél. Honfitársaink csaknem 60 százaléka egyetlen fillért sem tesz félre időskori megélhetésére, s az előtakarékoskodók negyede mindössze jövedelme 1–5 százalékát hajlandó (vagy képes) nem elkölteni. Ez a Szonda Ipsos tavaly őszi, reprezentatív felméréséből derül ki, amely a Figyelő megbízásából készült.
Hasonló szintű tájékozatlanságra derített fényt a Magyarországi Volksbank és a Gazdaság- és Vállalkozáselemző Intézet (GVI) idén februárban nyilvánosságra hozott, „A lakosság nyugdíjjal kapcsolatos megtakarítási tudatossága és hajlandósága” című felmérése. A kutatók egyenesen drámainak nevezik a hazai lakosság nyugdíjjal kapcsolatos tájékozatlanságát és felkészületlenségét.
A vizsgálat szerint az ország 6,8 millió aktív korú állampolgárának kétharmada nincs tisztában azzal, hol húzódik jelenleg a nyugdíjkorhatár, és csak minden 12. ember tud válaszolni arra a kérdésre, hogy jövedelméből milyen összegű nyugdíjjárulékot kell fizetnie. A GVI ügyvezetője, Tóth István János szerint azonban a legnagyobb veszélyt – társadalmi szinten is – az jelenti, hogy azok, akik jövedelmüket számlára vagy éppen zsebbe kapják, ritkábban rendelkeznek nyugdíjcélú megtakarításokkal, mint azok, akik után fizetik a járulékokat. A kutatók megállapítása szerint szignifikáns a fordított irányú összefüggés a nem regisztrált jövedelemszerzés és a nyugdíjcélú megtakarítások között. Ennek a társadalmi csoportnak pedig elkerülhetetlenül az időskori szegénységgel kell szembenéznie.
Fütyülünk a pénzünkre?
Nem sokkal derűlátóbb végeredményre jutott a Magyar Nemzeti Bank (MNB) 2006 szeptemberében, amikor reprezentatív felmérést készített a fiatal, 14–17, illetve a 18–30 éves korosztály pénzügyi szokásairól és tájékozottságáról.
A kutatásból kiderült, hogy a fiatal korosztályok kifejezetten idegenkednek a pénzügyektől, bizalmatlanok és elutasítóak a reklámokban és hirdetésekben rájuk zúduló információáradattal szemben. A 14–17 éveseknek csak kevesebb, mint fele tájékozódik, mielőtt kiválaszt egy pénzügyi terméket. Habár az idősebb, 18–30 éves korosztály esetében némileg jobb a helyzet, de ott is kevesebb, mint 30 százalék tájékozódik alaposan egy-egy termékválasztás előtt.
„Az összes negatív tapasztalat közül talán a legsúlyosabb a pénzügyekkel kapcsolatos, rövid távú szemlélet” – állapítja meg Pap Judit, a Magyar Nemzeti Bank projektvezetője. A jelek szerint a hazai háztartások többségénél hiányzik a tudatos gazdálkodás és a pénzügyi tervezés. A lakosság többsége nincs tisztában azzal, hogy pénzügyeire úgy kell tekintenie, mint költségvetésre, ahol – akárcsak országos méretekben – egyik oldalon a bevételek, a másikon a kiadások szerepelnek, s a kettőnek egyensúlyban kell lennie.
A havi költségvetés megtervezése azonban csupán az első lépés. A tapasztalat az, hogy még ha megtörténik is, a hosszabb távú előtakarékoskodás többnyire hiányzik. Holott a háztartás költségv etésének része kellene, hogy legyen a karácsonyi bevásárlásra és a nyaralásra való előtakarékoskodás, de az is, hogy az előre nem látható költségekre a bevételek 10–20 százalékát félretegye a család.
Haszontalan tapasztalat
Az MNB szakembere szerint a háztartások gazdálkodási ismereteinek hiánya egyfelől a hiányzó családi mintából eredeztethető. Az elmúlt rendszerben felnőtt szülők nem tudták közvetíteni a piacgazdaság keretei közötti új magatartásformákat, megváltozott igényeket.
Paradox módon azonban a pénzügyi rendszer új, modern eszközeinek elterjedése is kapcsolatos lehet a lakosság tájékozatlanságával. Számlára érkezik a fizetés, és – jó esetben – átutalással vagy csoportos beszedéssel fizetjük ki a lakásrezsit, a vásárlásokat már növekvő mértékben, bankkártyával bonyolítjuk le. Eközben nem szánunk kellő időt arra, hogy nyomon kövessük, illetve megtervezzük pénzügyeink alakulását. Anyáink-nagyanyáink közül sokan meg tudták tenni, hogy hó elején befőttesüvegekbe, borítékba szortírozták a havi kiadásokat, külön a rezsire, külön a megélhetésre szánt összeget – és külön a tartalékot.
Ugyanakkor a pénzügyi termékek kínálatának oldaláról elképesztő nyomás nehezedik az emberekre. A legkülönfélébb és egyre bonyolultabb konstrukciókkal bombázzák őket, a televízió és a média csábítóan megfogalmazott befektetési és hitellehetőségek garmadáját ontja magából. Ez persze nem magyar specialitás: Európában ugyanúgy a pénzügyi intézmények integrálódásának lehetünk tanúi, ami egyre bonyolultabb termékek megjelenését hozza magával.
A bonyolult és egyre nehezebben megérthető termékekre a lakosság egyáltalán nincs felkészülve. Az alapösszefüggések ismeretének hiánya felértékeli a személyes tanácsadás, a bankfiókokban ülő tanácsadó és az ügynök szerepét, annak összes előnyével és hátrányával.
Elég, ha csak az utóbbi évek ügynökszervezeteinek sikerére gondolunk, amelyek azonban gyakran magas kockázatú befektetési ajánlatokkal és magas jutalékokkal jelentős ügyfélkockázatot és terhet is jelenthetnek. Másfelől viszont az igény a személyes tanácsadásra nemcsak a pénzügyi termékek élőmunka-igényét és így költségeit növeli meg, hanem gátjává válik az internetes bankolás terjedésének is.
Lép a bank
„Az olló egyre nyílik a lakosság pénzügyi ismeretei és a gyorsan változó, egyre bonyolultabbá váló pénzügyi termékek között; ez volt a hipotézisünk” – emlékszik vissza Pap Judit arra, miért is indította el a jegybank 2006 derekán a lakosság pénzügyi ismereteiről szóló felmérést. A vizsgálat eredménye nemcsak, hogy igazolta a feltevést, hanem még a feltételezettnél is nagyobb tájékozatlanságot mutatott – foglalja össze a tapasztalatokat a szakember.
Ez adta a végső lökést ahhoz, hogy a jegybank úgy döntött, sürgős lépésekre van szükség a lakosság pénzügyi kultúrájának emelése érdekében. Már részben az MNB ténykedésének köszönhetően a pénzügyi ismeretek oktatásának lehetősége bekerült a Nemzeti Alaptantervbe, megnyílt a jegybank látogatóközpontja, s elindult a középiskolásoknak szóló Monetary vetélkedő.
A szakemberek becslése szerint azonban az idősebb korosztályok esetében valószínűleg még több a tennivaló. Ezért az MNB más szervezetekkel együtt közös alapítványt hoz létre a pénzügyi ismeretek és az öngondoskodás szintjének emelésére, s tervbe vette a 30 évesnél idősebb korosztályok pénzügyi ismereteinek felmérését is.
