Vége szakad az aranykornak, a bankok nem tudják tovább növelni profitdinamikájukat – hangzott el évről évre minden tavasszal az akkor még HVB néven futó bank elnök-vezérigazgatója, Matthias Kunsch évértékelésein. Azután a bankszektor (s benne persze a bankelnök vezette hitelintézet is) töretlenül szárnyalt tovább.
A 2007. év előtt viszont sok minden változott. Az épp névváltás előtt álló HVB vezérét például már nem Matthias Kunschnak hívták, s bizony az évindító sajtótájékoztatókon a bankvezetők roppant óvatosan fogalmaztak a kilátásokról szólva. Egyöntetű volt a vélemény, hogy vége az „aranykornak”. A gazdasági megszorítások miatt a szakértők a bővülés dinamikájának látványos visszaesését prognosztizálták, s komoly aggodalmak hangzottak el a szektor nyereségességét illetően is.
Év közben ugyanakkor felerősödtek azok a hangok, amelyek szerint nem lesz itt dráma. A „kisimítás” működik, a lakosság (s a másik célszegmens, a kis- és középvállalatoké) az átmenetinek gondolt kellemetlen gazdasági környezetet épp a bankok segítségével, nagyobb hitelfelvételi hajlandósággal igyekszik majd átvészelni.
Kisimítás
Nos, az immár rendelkezésre álló adatok szerint az előzetes félelmek nem voltak alaptalanok, de az biztos, hogy túlzóak igen. A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének (PSZÁF) adatai szerint a bankszektor mérlegfőösszege 2007 végén 24 355,689 milliárd forintra rúgott – ez 17,3 százalékos növekedésnek felel meg. Miután a magyar gazdaság számottevően lassult, az elmúlt évben a bankszektor mérlegfőösszege immár a magyar bruttó nemzeti termék (GDP) 107,8 százalékát teszi ki, szemben a 2006 végén mért 99,2 százalékkal.
A kisimításra rímel az az adat, amely szerint a növekedés fő mozgatórugójának számító lakossági hitelezés növekedése 26,4 százalékos volt. A reálkeresetek a fenti időszakban a KSH szerint 4,8 százalékkal csökkentek. Ezt egybevetve nem kell prófétának lenni, hogy kijelentsük: a lakosság valóban hitelfelvétellel igyekezett úrrá lenni szorító pénzügyi gondjain.
Ezt jelzi az az adat is, amely szerint a tisztán lakáscélú hitelek állományának bővülése csak 16,5 százalékos volt, miközben például a fogyasztási hitelek slágertermékének számító szabad felhasználású jelzálogkölcsönök állománya 2007-ben 65 százalékkal növekedett (a hiteltípusról lásd keretes írásunkat). A vállalati hitelek állománya az elmúlt év során 12,6 százalékkal növekedett. Így a lakossági ág részesedése a hitelek terén immár meghaladta a 45,3 százalékot.
Forráshiány
Ami a megtakarítási oldalt illeti: év közben égetően fontos lett az ügyfélforrások allokálása a hitelfedezeti válság és a likviditásszűke miatt, de e téren a pénzintézetek nem sok eredménnyel dicsekedhetnek. A lakossági oldalon a 2006-os 4,2 százalék után tavaly ugyan 6,3 százalékkal tudták növelni betétállományukat a hitelintézetek, de a vállalati oldalon a 2006-os 23,2 százalék után tavaly már csak 1,5 százalék maradt.
Mindez ahhoz vezetett, hogy a hazai hitelintézeti szektor hitel–betét-mutatója már a 160 százalékot közelíti, a forrásoldalon az ügyfélbetétek aránya 48 százalékról 44 százalékra csökkent. Ez bizony forráshiá¬nyos időszakban nem jó jel – még akkor sem, ha a Nemzetközi Bankárképző kimutatásai szerint a forrásszerkezetben immár 40 százalékos súlyú külső források zöme, összesen 18 százalék még mindig az anyabankoktól érkezik.
Szabadon költhet – a háza terhére!
Néhány magyar hitelintézet lakossági hitelportfóliójában 50 százalék
feletti mértéket értek el a tavaly folyósított kölcsönök között a
szabad felhasználású jelzáloghitelek. Tény, hogy a magyar háztartások
bruttó pénzügyi vagyonának döntő része a saját tulajdonú ingatlanban
testesül meg. Ennek korlátozott forgalomképességén segítenek a
jelzálogalapú hitelek. A kérdés az, hogy a felhasználás módja milyen
kockázatokat hordoz magában. A banki szakértők jelentős része szerint a
szabad felhasználású jelzáloghitelek jelentős része valódi lakáscélú
kölcsön. Az ilyen célú felhasználás nem hordoz magasabb kockázatot,
mint a sima lakáshitelek. Ugyancsak nem jelent nagyobb kockázati
kitettséget az ügyfél számára, ha az új hitel segítségével régi,
drágább hiteleit vonja össze.
A szakértők szerint jelentős (egyes vélekedések szerint akár 20
százaléknál is magasabb mérvű) a szabad felhasználású jelzáloghitelek
állományán belül azoknak a kölcsönöknek az aránya, amelyeket üzleti
tevékenységük alapján (például rövid céges múlt miatt) nem hitelezhető
kis- és középvállalkozások vettek fel. Ennek ellenére az, hogy a
lakossági hitelállomány bővülése a lakosság jövedelembővülésénél és a
lakosság bruttó pénzügyi vagyonának becsült, 10 százalékos
növekedésénél is gyorsabb volt, azt jelzi, hogy a szabad felhasználású
jelzáloghitelek jelentős részét fogyasztási céllal vették fel.
Szigorítás
A hitelezési boom vártnál gyengébb csökkenése a bankok számára kedvező hír, de a kimutatások szerint a bankszektor 2007-ben az előzetes adatok szerint 316,5 milliárd forint adózott nyereséget ért el, ez pedig 11,3 százalékkal kevesebb az előző év 356,8 milliárd forintjánál.
Az okok elemzése során nem árt arra is figyelni, hogy a szektor teljesítménye az utolsó negyedévben romlott le. Az első három negyedév kumulált eredménye 2006 első három negyedévéhez viszonyítva még négyszázalékos többletet mutatott. Az utolsó három hónap adataiban eszerint visszaköszönhet az, hogy a forrásdrágulást nem vagy csak mérsékelten tudták még a bankok beárazni az ügyféloldalon, illetve az is, hogy a bankok a kihelyezett hitelek átértékelésével az eddigieknél jóval konzervatívabb céltartalékolásba kezdtek.
E téren elegendő talán a Raiffeisen gyakorlatára emlékeztetni. A 17 százalékos vállalati- és 54 százalékos lakosságihitel-bővülést felmutató bank a 2006-os 3,47 milliárd forint helyett 13,8 milliárd forintnyi céltartalékot képzett kintlévőségeire.
Félreértés ne essék: a bankszektort a szigorításra nem az állományok romlása vitte rá. Sőt, a kimutatások szerint még javult is a banki portfólió, hiszen a 2006-os 92,7 százalékról 94,6 százalékra nőtt a minősítési kötelezettség alá tartozó állományon belül a problémamentes hitelek aránya.
A jövő ugyanakkor még tartogathat bizonytalanságot. És azt sem szabad elfelejteni, hogy a 2008-as banki beszámolókat már a Bázel-II-es tőke- és kockázatszámítás alapján kell elkészíteniük a hitelintézeteknek.
