A régi jó határátkelős tankolások után immár a Felvidéken bejegyezett cégek és ugyanott nyilvántartott autók korát éljük. Kevéssé ismert azonban, hogy a nemzetközi tőke- és ingatlanpiacon is kinyíltak a hazai befektetők lehetőségei. És ehhez nem kell bankigazgatónak vagy milliárdos „ofsorozónak” lenni. Lássunk néhányat a kis- és közepes befektetők, vagy ha úgy jobban tetszik, a „mezei spekók” által is könnyen elérhető lehetőségek (és buktatók) közül!
A britek már a spájzban vannak
A magyar kis- és nagybefektetők kedvelt célországaiban (Románia, Horvátország) megvetette lábát az angol és az ír konkurencia, s jelentősen felhajtotta az árakat. Éliás István, a Transylvania Estate Ügynökség képviselője azt mondja, már Székelyföldön is megjelentek.
A romániai – és bulgáriai – áremelkedés persze nem most kezdődött, hanem már a két ország EU-csatlakozása előtti időszakban, amikor néhány hónap alatt 30 százalékkal ugrottak meg az ingatlanárak. Érdekes momentuma volt a britek kirajzásának, amikor Bulgáriában, a Balkán-hegységben valóságos „angol nyugdíjasfalvak” jöttek létre.
Horvátországban még korábban kezdődött az árrobbanás. Az euró bevezetésekor a korábbi márkaárak „egy az egyben” íródtak át euróra, majd a következő években újra megkétszereződött az ingatlanok ára.
A titokzatos Daytrade
A daytrade (DT, déjtréd) a napközbeni kereskedés a tőzsdén. Annyit
jelent, hogy egy adott részvényt ugyanaznap veszünk meg és adunk el –
ráadásul a sorrend felcserélhető, attól függően, hogy az árfolyam
emelkedésére vagy esésére számítunk. A daytrade esetében a brókercégek
kevesebb jutalékot szoktak levonni, mint normál esetben, így az
esetleges napi 1–1,5 százalékos emelkedés is jelentős bevételt
eredményezhet. Arra azonban vigyázni kell, hogy bár a déjtrédet nem
kötelező a nap végéig zárni, vagyis tőzsdezárásig eladni a napközben
vett részvényt, illetőleg visszavenni a napközben eladott részvényt, de
ilyen esetben a brókercég már normál jutalékot számol fel. Végül egy
mondatot érdemel a „messzire vezető” TDT (technikai daytrade), amikor
nem 100 százalékos fedezettel ad-vesz a spekuláns, s csupán a
különbözetet fizeti vagy kasszírozza… Kezdőknek erősen nem ajánljuk.
Egekben az árak: megéri?
Ennek ellenére töretlen a magyarok érdeklődése Románia és Horvátország iránt. Persze kérdés, hogy befektetési szempontból mennyire éri meg. Van-e még növekedési potenciál a horvát és a román ingatlanárakban? Horvátországban 20 millió forintért átlagosnak mondható, új építésű apartmant kínálnak, míg 12 millióért hasonló használt apartmant kaphatunk.
A Magyarországhoz legközelebb eső Isztrián 1700 eurós négyzetméteráron kínálják a városhoz közeli, de nem tengerparti ingatlanokat, Krk szigeten ugyanez már négyzetméterenként 2000 euró. Összehasonlításképpen: Székelyudvarhelyen 105 ezer euróért családi házat vehetünk, a kevésbé felkapott Sepsiszentgyörgyön ugyanez 80 ezer euró.
Persze sokan próbálkoznak Horvátországban a „fillérekért” megvehető, tengerre néző birkalegelőkkel és olajfaligetekkel, csak erősen kérdéses, hogy miként tudnak majd építkezni rajtuk. A horvát szabályozás egyre szigorúbb – ezt láthattuk a Vir szigeti botrány kapcsán is.
A forma szerint építmény csak építési telken állhat, és építési engedéllyel is rendelkeznie kell. Ennek utólagos megszerzése akár többmilliós többletköltséget is jelenthet, vagy sok esetben megvalósíthatatlan. Az efféle problémák kiküszöbölésére ajánlják a vásárlóknak az ingatlanosok, hogy ne sajnálják a Horvát Gazdasági Kamara által ajánlott közvetítőcégek 6 százalékos jutalékát.
Érdekes módon Romániában is igyekeznek kikerülni a közvetítőket a vásárlók – panaszkodik Éliás István. Pedig az adriaihoz hasonló gondok ott sem ismeretlenek, miután a román telekkönyvezés is el van maradva a birtoklevelektől.
Tiszta Amerika
Hónapok óta érkeznek a gyászos hírek a tengerentúli jelzáloghitel-válságról és az ingatlanpiac összeomlásáról. Ennek kapcsán aztán leggyakrabban a válság begyűrűzésének esélyeiről és a hazai ingatlanpia¬cot esetlegesen fenyegető kilátásokról beszélünk. Alig esik szó azonban arról a történelmi lehetőségről, amit a gyengélkedő dollár, a tengerentúli ingatlan-túlkínálat, a fizetésképtelenség miatt elszaporodott banki kényszerzárások és a magyarországihoz képest még mindig meglepően előnyös hitellehetőségek kínálnak az amerikai ingatlanpiacon történő bevásárlásra.
Az ingatlanpiaci túlkínálatot úgy jellemzi Laszlo Kovacs, a Florida Investment Marketing Inc tulajdonosa, hogy amíg korábban átlagosan 60–90 nap alatt el lehetett adni egy ingatlant, most ehhez 160–190 napra van szükség. A hitelezési lehetőségekről szólva pedig azt mondja, annyi szigorodás történt, hogy a bankok a korábbi 20 százalék helyett most 25–30 százalékos önrészt kérnek, de továbbra sem szükséges a magyarországihoz hasonló többszörös fedezet.
Különösen előnyös lehetőségeket kínálnak a kényszerzárások, ezek révén ugyanis a vevők közvetlenül a banktól vásárolhatnak.
Hogyan adózunk?
A külföldi tőzsdéken spekuláláshoz nem kell külön ügyfélszámla, vagyis
ebben a tekintetben nincs különbség a BÉT és, mondjuk, a dél-afrikai
tőzsde között – magyarázza Móró Tamás részvénystratéga. A Concorde
bármilyen devizában nyilvántartja az ügyfél befektetését, amit nem
korlátoznak a helyi szabályok, s bármilyen devizában elfogadnak
utalást. A külföldi kereskedés a brókerköltséget tekintve nem drágább,
mint a hazai. Vannak persze speciális helyi költségek, amit le kell
vonni: ilyen például, hogy a londoni helyi piacon vételnél fél százalék
a díj. Adózás szempontjából az OECD- és az EU-tagállamokban ugyanúgy
adózik a spekuláns, mint itthon, vagyis a nyereséget és a veszteséget
összevonhatja, s a különbözet 20 százalékát vonják le. Egyéb piacokon
az árfolyamnyereség 25 százaléka az adó – azaz a nyereségből nem
vonható le a veszteség. Talán a hongkongi az egyetlen komoly tőzsde,
ahol ez gondot okozhat, de ezt úgy lehet feloldani, ha az ügyfél adózás
előtt, mondjuk, Németországban eladja hongkongi részvényeit, s akkor
már nincs akadálya annak, hogy a nyereséget összevonja a veszteséggel.
A mostani gyakorlat szerint általában 30 százalékos diszkonttal lehet megvenni a bedöglött hitelek fedezeteként szolgáló házakat. Így, mondjuk, 70 ezer dollárért 100 ezer dolláros ingatlanhoz lehet jutni. Sőt, az sem kizárt, hogy néhány héttel később az új tulajdonos 30 százalékos önrésszel jelzáloghitelt vegyen fel frissen vásárolt házára. Más szóval: akinek ma készpénze van, az egy ingatlan áráért akár háromhoz is hozzájuthat.
„Hívom a New York-i brókerem”
Ma már az sem elképzelhetetlen, hogy az amerikai elektronikus NASDAQ- és a hagyományos NYSE-tőzsdéken úgynevezett napon belüli kereskedést folytasson a magyar befektető, és mindehhez nem kell repülőre ülni meg átesni a megalázó biztonsági procedúrákon. Az egyik pesti kis utcában a tengerentúli tőzsdék elektronikus rendszeréhez közvetlenül – pontosabban a New York-i Wall Streeten található Genesis-szerverekhez képest 120 ezredmásodperc késleltetéssel – kapcsolódó kereskedési termet működtet a NetDayTrade Befektetési Tanácsadócég.
Szoldán Péter cégvezető azt mondja, egyelőre több az érdeklődő, mint a tényleges trédelő. Sokan kipróbálják az ingyenes szimulátort, de aztán megriadnak a gyors döntések kényszerétől. Tény, hogy nem mindenki alkalmas a napon belüli kereskedésre. Szoldán Péter szerint nagyon fontos, hogy az erre vállalkozó spekuláns ne féljen a gyors döntésektől, jól tűrje a stresszt, legyen képes komoly koncentrációra.
„Mi nem brókercég vagyunk, hanem az amerikai SEC és a hazai PSZÁF engedélyével rendelkező befektetői tanácsadó” – magyarázza Szoldán Péter. Gyakorlatilag a kereskedési felülethez való kényelmes és azonnali kapcsolódást és a befektetési tanácsadást teszik lehetővé. „Az ügyfél nem nálunk nyit számlát – folytatja –, hanem a tengerentúli partner brókercégeknél.” De miután mind az ügyfél, mind a bróker az OECD-n belül van, ezért az adózás a nyereségek és a veszteségek összevonása után itthon történik, a szokásos 20 százalékos mértékben.
Az ügylet ugyanakkor nem veszélytelen, mert nyerni és bukni is gyorsan lehet. Az induló összeg 5 ezer dollár, az amerikai partnerek 4–10-szeres tőkeáttételig adnak hitellehetőséget. A budapesti iroda – az időeltolódás miatt – délután fél négytől este tízig áll nyitva a spekulánsok előtt.
Egy letölthető célszoftver segítségével, internetes kapcsolódással ugyan otthonról, pizsamában is lehet trédelni, de a kezdőknek ajánlatos előbb az iroda géptermében próbálkozniuk, mert ott folyamatos az információáramlás, a technikai gondokon azonnal tudnak segíteni, s nem utolsó szempont, hogy érdemes figyelni a gyakorlottabb déjtrédereket is. E roppant gyors és változékony piac természetét ugyanis csak menet közben lehet eltanulni; ha egyáltalán.
Londoni orosz cégek – Bukarest a sztárparkett
A déjtrédelő „megszállottaknál” nyugodtabb vérmérsékletű, de a BÉT-en elérhető kockázatnál többre vágyó spekulánsoknak is kínálnak pályát a honi brókercégek. A Concorde Értékpapír részvénystratégája, Móró Tamás elmondja: a világ összes olyan tőzsdéjét elérhetik az ügyfeleik, ahol megfelelő a piac mérete, és nem korlátozzák a külföldiek kereskedését. Más szóval az USA, Kanada, Nyugat-Európa, a Baltikum és a szűkebb régiónk: Szlovénia, Lengyelország, Románia, Horvátország. Ázsiában csak az indiai helyi piac és a sanghaji tőzsde nem, a többi azonban igen.
Az elérés technikailag úgy működik, hogy az ügyfél telefonon hívja a brókert, aki gyakorlatilag rögtön teljesít. Közép-európai idő szerint reggel 8-tól este 10-ig tart nyitva a Concorde, ez praktikusan azt jelenti, hogy az ázsiai piacokra érdemes előző nap megbízást adni, de tapasztalataik szerint nálunk még nem jellemző a japán déjtréd.
A magyar befektetők körében a tengerentúli piacok a legnépszerűbbek, de a német részvényeknek és a Londonban jegyzett orosz óriáscégeknek is van hazai „rajongótábora”. A szűkebb régióban Varsó, Bukarest és persze Bécs a sztár. Talán nem véletlen, hogy sokakat érdekelnek a hazai blue-chipek bécsi tőzsdén jegyzett „párjai”: a Raiffeisen, az Erste és az OMV.
Jobb ma egy alapkezelő, mint holnap…
A netes tőzsdézés lényege, hogy az ügyfél valamilyen prompt információ
alapján döntést hoz, s az annak megfelelő ügyletet azonnal megköti –
mondja Bozsik Balázs, a mintegy 15 ezer online hozzáférésű
értékpapírszámlával rendelkező ügyfelet kiszolgáló Erste Befektetési
Zrt. elektronikus értékesítési csatornákért felelős igazgatója.
Véleménye szerint a magyar befektetők külföldi tőzsdéken való online
kereskedését ma még nagyban akadályozza, hogy gyakran megszakítja a
hozzáférési láncot valahol valamilyen manualitás – például a bróker
vagy az ügyfél telefonál. Továbbá, a nem kellő informáltság miatt a
spekulánsnak sokszor nem tűnik fel, hogy nem részvényt vesz, hanem
valamilyen részvény közeli értékpapírt. Komoly akadály a nyelvi korlát
is, de ennél is súlyosabb gond a naprakész elemzések hiánya és a
real-time adatok magas ára. A BÉT-en ma bárki havi 2400 forintért valós
idejű adatokhoz juthat, s a brókercége naprakész elemzésekkel látja el.
A külföldi kereskedés esetén, ha valaki nem a „tömeggel mozdul” –
aminek sok haszna nincs, hiszen a BÉT papírjai is a nemzetközi
befektetői hangulattal tartanak –, akkor hihetetlenül megdrágul számára
az információ. Éppen ezért, amennyiben valaki befektetési sztorit keres
külföldön, jobban jár, ha alapkezelőt választ, s egy diverzifikált
portfólió hasznából részesedik. Ugyanakkor jogos elvárás lenne a magyar
befektetők részéről, hogy ha a Mol és az OTP papírjaival
kereskedhetnek, akkor azonos körülmények között adhassák-vehessék az
Erste és az OMV részvényeit is.