A piacok megnyugtatására törekvő hazai bankvezérek, közgazdászok, elemzők sokáig igyekeztek úgy láttatni a tavaly nyáron kirobbant amerikai subprime hitelezési válságot, hogy közvetlenül nem hat a magyar tőkepiacra. A megnyugtatásra szánt szöveg szerint a befektetők általánosan negatív hangulata átmeneti áreséseket ugyan okozhat, de nincs olyan fundamentális ok, ami miatt romlana itthon a gazdasági környezet. Nem így történt. Fél-egy évvel a válság kirobbanása után már tisztán látható, hogy a hatások nagyon is kézzelfoghatók.
Hitelpiac: drágulás
A legnyilvánvalóbb következmény, hogy világszerte jobban előtérbe kerültek a kockázatok, mindenki óvatosabban ad kölcsön. A bankok nagyobb kamattal hitelezik ügyfeleiket, de az államok többsége is drágábban kap hitelt, sőt a bankok egymásnak sem tudnak a régi kamatokkal kölcsönadni. Ahogy szaknyelven mondják, nőttek a kamatprémiumok, csökkent a kockázatvállalási hajlandóság.
Ha a magyar bankok, amelyeknek jellemzően már nagyobb a hitelállományuk, mint a betétállományuk, csak magasabb kamattal kapnak kölcsön, akkor ezt áthárítják majd az ügyfeleikre, ha tudják. Más megoldást is választhatnának persze, például kereshetnének kevesebbet (azaz beérhetnék alacsonyabb profittal), megpróbálhatnák ellentételezni a dráguló forrásokat hatékonyságnöveléssel, de valljuk be, a bankok nem arról híresek, hogy szeretnek rosszul járni, illetve a racionalizálások játéktere is véges.
Vannak persze olyan részpiacok, ahol jelenleg nagyon nagyok a kamatmarzsok, vagyis a bankok sokkal drágábban adnak kölcsön, mint amennyiért a pénzt szerzik. Az ilyeneken (elsősorban a lakossági személyi hiteleknél) ideig-óráig „le lehet nyelni” a szűkülő marzsokat, biztos azonban, hogy a vállalati, a lakossági hitelek egyaránt drágulnak.
Földi Balázs: a nemzetközi befektetők a kamatszintet felfelé tolják.
Többcsatornás hatás
Földi Balázs, a Commerzbank Zrt. treasury üzletágának vezetője szerint a subprime válság és a nyomában kibontakozó likviditási válság három csatornán keresztül is hat a magyarországi kamatokra. Egyrészt a kockázatkerülőbbé váló nemzetközi befektetők a kockázatosabbnak ítélt országok, így Magyarország adósságának kamatlábát és ezzel az általános kamatszintet felfelé tolják. Másrészt a kamatszint emelkedéséhez hozzájárulhat a megnövekedett inflációs kockázatokra adott monetáris politikai válaszreakció (vagyis elsősorban a kamatemelés), amit szintén megpróbál beárazni a piac, a makroökonómiai fundamentumok és a jegybanki kommunikáció függvényében.
Sebezhetőség
Új jellemzője a jelenlegi helyzetnek, hogy ez az első
olyan globális válság, amikor alaposan visszaüthet a pénzügyi
instrumentumok elmúlt évtizedekben tapasztalható, rendkívüli fejlődése.
Egyetlen ügyes és persze csalárd bróker – mint a francia Jerome Kerviel
– már nemzetgazdasági szinten is brutális veszteséget tud okozni. Most
vizsgáznak azok a bonyolult termékek is, amelyekben mindenféle
hitelkockázatot igyekeztek a bankok szétteríteni az ügyfelekre. Az
ilyen termékek bukása azután megint visszahat magukra a
hiteltermékekre. Ördögi körök még kialakulhatnak, a pénzügyi szektor
még nem lehet biztos abban, hogy túl van a nehezén.
Harmadrészt, mivel a válság következtében több nemzetközi pénzintézet eredményessége és likviditási helyzete jelentősen megroggyant, ennek hatására – a nagyobb bizonytalanság miatt – a bankok egymás közt is sokkal óvatosabban kezdtek el hitelezni. Jelentős hitelkockázati felárat számítanak fel egymásnak nyújtott kölcsöneik esetén. Ugyanakkor mivel a központi bankok likviditásélénkítő reakcióitól is tartanak (vagyis olyan esetleges kamatcsökkentésektől, mint amelyeket a dollárkamatoknál láthattunk), betéti oldalon igyekeznek erre a kockázatra is felkészülni, ezáltal a betéti és hitelkamatok jegyzési különbsége is jelentősen kitágult.
Ezek a hatások tetten érhetők a magyar bankok egymásnak jegyzett betéti és kölcsönügyleteinek árában is. Az már a bankok saját üzletpolitikai döntése, hogy így megnövekedett költségeiket mennyire hárítják tovább a vállalati vagy lakossági ügyfélkörre, vagy próbálnak a saját marzsuk rovására továbbra is versenyképes árakat nyújtani ügyfeleiknek.
Megtakarítások: félelem
Hogy hat a válság a másik oldalon, vagyis: mi változott, ha nem kölcsönkérünk, hanem a saját megtakarításainkat szeretnénk befektetni? A fundamentális tényezők mellett vagy talán azok előtt kapzsiság és félelem (greed and fear) mozgatja leginkább a tőkepiacokat – mondja Duronelly Péter, a Budapest Alapkezelő befektetési igazgatója.
Amikor a kapzsiság az úr, akkor minden befektető minden piacban, minden eszközben a magas hozam lehetőségét látja. Mindenki részt akar szerezni a nagy nyereségekből, bátran befektet, akár addig ismeretlen egzotikus termékekbe, piacokba is. A nagy vásárlási láz közben óhatatlanul túlértékeltté válnak bizonyos piacok. Később valahol esetleg már felismerik a befektetők a túlértékeltséget, a „lufit”, árzuhanás következik be. Hamarosan máshol is elkezdik beárazni a kockázatokat, a kapzsiságot szép lassan felváltja a félelem. Mindenki menekülne a kockázatoktól, a nemrég még népszerű piacokról, az eladók lesznek többen, bekövetkezik a bessz. Ha hiszünk ebben a ciklusban, 2008 március–áprilisában határozottan a félelem időszakát éljük.
Mitől kell félni? Gyakorlatilag mindentől. Ha egy piac veszélyes, mint jelenleg a bizonytalanabb fejlődő piacok, akkor ott a befektetők menekülnek, eladnak! Ha egy piac stabilabb, mint például egy olajexportőr ország, ott pedig azért fognak eladni a befektetők, mert valahol azért profitot is kell realizálni! Mindenhol az eladók az urak, talán egyedül a legbiztosabb amerikai, illetve német államkötvények piacán van jelenleg nagyobb kereslet, mint korábban.
Különbségtétel
Igen ám, de azért a befektetők árnyalnak is. Mindenhol csökkentik ugyan a kitettségüket, a kockázatot, de van, amitől jobban megrettennek.
Magyarország sajnos a legnegatívabban megítélt országcsoportba tartozik. Nincs olyan nyersanyagunk, amelynek az ára magas maradt, ellentétben például az olajexportáló országokkal (Közel-Kelet, Oroszország). Nincs hipermagas gazdasági növekedésünk (mint Kínának, illetve más délkelet-ázsiai államoknak vagy Latin-Amerikának). Duronelly Péter azt mondja: abba a legveszélyeztetettebb országcsoportba tartozunk, Romániával, a Baltikummal, Dél-Afrikával egyetemben, ahol magas a lakossági eladósodás, a folyó fizetési mérleg hiánya, és hiányoznak a belföldi megtakarítások.
Forráshiány
A megtakarítási piacon akár pozitívumként is lecsapódhat a hitelpiacon tapasztalható forráshiány. Ha drágulnak a források, a bankok jobban megbecsülik a lakossági ügyfelektől kölcsönkapott pénzt, azaz a betéti kamatok is feljebb léphetnek. Ez persze igaz, de a kamatok emelkedése idején a már megtakarításokkal rendelkezők veszteségeket szenvednek el. Semmiképpen sem pozitívum, hogy a nagy menekülés közepette szinte minden korábban birtokolt eszköz leértékelődik: részvények, kötvények, devizák egyaránt veszítenek értékükből.
Noha az elmúlt évtizedekben az amerikai recesszió mindig együtt járt a nyersanyagárak zuhanásával, meglepő módon most ezt nem tapasztalni. Az arany vagy éppen az olaj ára csúcsra jár. Ennek az lehet a magyarázata, hogy az elmúlt évek hatalmas nyersanyagár-robbanását már nem az amerikai felhasználás növekedése, hanem a Kína-szindróma, vagyis a gyorsan bővülő kínai gazdaság nyersanyagéhsége hajtotta. Ezért a nyersanyagár-emelkedés egyelőre fennmaradt, kínai recesszióról még nem hallani, ugyanakkor már hatalmas kockázatot is vállal, aki most vesz nyersanyagindexeket: a túlpörgetett árak bármikor összezuhanhatnak.
Duronelly Péter: magas a lakossági eladósodás, és hiányoznak a megtakarítások.
Itthon
Magyarország most a vesztesek között van. Sokkal rosszabb helyzetben volt a magyar gazdaság 2005–2006-ban, azóta mégis megemelkedett a hitelkockázati felárunk, ez a prémium 2004-ben 0,2 százalék volt, a 2006-os eladási hullám idején felment 0,6-ra, és most 1,2 százalék. Vagy¬is, amíg a régió egésze eddig megúszta a válságot, a lengyel, a cseh, a szlovák deviza alig sínylette meg a piaci turbulenciát, addig a magyar forint sokat gyengült, összességében jelentősen leértékelődött a szlovák koronához képest.
Talán éppen a múlt miatt bűnhődünk most, vagyis a befektetők nem felejtették el hibáinkat, költségvetési és monetáris hitelességünk csorbáit. A be nem tartott hiányszámokat, inflációs ígéreteket, az EU statisztikai rendszereinek kijátszását célzó kozmetikázásokat. Bizony, a be nem tartott ígéretekért is forintunkkal kell most megfizetnünk. Minél jobban elszállnak a forintárak, az államkötvénykamatok, annál drágább az államadósság finanszírozása.
Sáveltörlés, kamatemelés
Az MNB is azon dilemmázott korábban, miképpen tudná csökkenteni a jegybanki alapkamatot. Mára sajnos nem ez a kérdés, hanem az, miként lehetne a legkisebb áldozatok árán szigorítani a monetáris kondíciókat! A kamatemelés a legbiztosabb módszer, amely szűkíti a gazdaságot, erősíti a forintot, csak éppen senki sem kedveli, érthető módon, mert drágítja az adósság finanszírozását, és visszafogja a reálgazdaságot.
Egyszer sikerült eddig elkerülni, amikor az MNB a sáveltörlést választotta. Ennek pozitív volt az üzenete: a jövőben a forint akár a korábbinál többet is erősödhet. Csakhogy az átmeneti megnyugtatás után március közepére ismét elkerülhetetlennek látszik a kamatemelés. Megint drágul az adósságfinanszírozás; természetesen ezt is mi fizetjük meg.
