Török pofonok, török könnyek
Az egész azzal kezdődött, hogy 2005. november 22-én a Törökország–Svájc pótselejtező 4–2-re végződött Isztambulban, amivel a svájciak jutottak ki a németországi világbajnokságra. A törököknél – akik két évvel korábban Lettországgal szemben jutottak hasonló sorsra – elszakadt a cérna. A lefújás után tömegverekedést kezdeményeztek, amelybe még a török biztonsági szolgálat emberei is beszálltak, természetesen a hazaiak oldalán. A FIFA drákói döntést hozott a visszaesőnek számító törökökkel szemben: a válogatottnak a következő hat meccsét (azaz az összes Eb-selejtezőjét) Törökország határaitól 500 km-es távolságban kellett játszania.
A törökök azonban könnyezni kezdtek, égre-földre esküdöztek – néhány nappal a balhé után a Fenerbahce szurkolói virágokkal várták a repülőtéren a BL-meccsre érkező AC Milan különítményét. A gesztusok bejöttek, Törökország büntetését három meccsre mérsékelték.
Lépéselőnyből lépéshátrány
Ez azonban még mindig nem nyugtatta meg a törököket, hiszen az Eb-selejtezőkön Görögországgal és Norvégiával kellett megküzdeniük a két továbbjutó hely egyikéért – félig-meddig idegenben. A kezdés ennek ellenére álomszerűre sikerült: négy meccs, négy győzelem (Málta 2–0, Magyarország 1–0, Moldova 5–0, Görögország 4–1). Különösen az ősi rivális görögök athéni kiütése hozta lázba a török szurkolókat. „Nagy lépéselőnyhöz jutottunk a legnagyobb riválisunkkal szemben, így a jövőben már belefér néhány hiba is” – okoskodott a diadal után Fatih Terim.
Kérdéses a veterán támadó szereplése (AP)
A próféta szólt belőle, ugyanis a törökök innentől kezdve szinte csak hibáztak a csoportmeccsek során. A következő hat találkozójából Törökország csak egyet tudott megnyerni, de akkor is egy skót volt a meccs hőse – Stuart Dougalt bizonyára nem kell bemutatnunk a magyar futballdrukkereknek. A Várhidi-csapat elleni szerencsés 3–0 mellett a törökök idegenben óriási meglepetésre kikaptak a bosnyákoktól (2–3), ikszeltek Máltával (2–2) és Moldovával (1–1), a Frankfurtban játszott „hazai” meccsükön nem bírtak a norvégokkal (2–2), 2007 októberében pedig Isztambulban kikaptak a görögöktől is (0–1).
Mi lesz veled, Sükür?
A közvélemény már átkozta Fatih Terimet, úgy tűnt, a törökök elszórakozták az Eb-részvételüket. Az utolsó előtti fordulóban a törököknek mindenképpen győzniük kellett ahhoz, hogy esélyük maradjon a továbbjutásra – mégpedig Oslóban. A tavaly novemberi meccsen köd és egy Hagen-gól fogadta a törököket, érett a blama. A Félholdasok azonban Emre és Nihat találataival fordítottak, majd az utolsó körben a Villarreal csatára a bosnyákokat is elsüllyesztette, Törökország pedig 2000 után ismét kijutott az Európa-bajnokságra.
A törökök egyébként 1996-ban debütáltak az Eb-ken (csoportutolsóként kiestek), 2000-ben viszont bejutottak a legjobb nyolc közé (Portugália állította meg őket). A törökök Eb-csapata a BL-ben menetelő Fenerbahce játékosaira (Gönül, Boral, Aurélio, Sentürk) és a külföldön jó idényt futó sztárokra (Emre, Nihat és az Altintop-ikrek) épül, de már kopogtat az ajtón két tinédzser-sztár, Nuri Sahin és Arda Turan is.
Nagy kérdés, hogy mi lesz így Hakan Sükürrel. Minden idők legeredményesebb török csatára a selejtezőkben is a gárda házi gólkirálya volt hat találattal. Azonban a sorozat utolsó két győztes meccsén Terim kapitány már nem számolt a 35 éves játékossal…
