Ez a vélekedés némi módosításra szorul: a spanyolok igenis nyertek nagy tornát, 1964-ben ők lettek az Európa-bajnokok. A Suarez- és Gento-féle La Furia éppen Magyarországot verte az elődöntőben (hosszabbítás után 2-1-re, magyar gólszerző Bene), a fináléban pedig ugyancsak 2-1-re verték a szovjeteket (akiknek a kapuját Lev Jasin védte).
A sikert húsz évvel később ismételhették volna meg, de az 1984-es Európa-bajnokság döntőjében Platini szabadrúgása után a labda átcsúszott Arconada hasa alatt: minden idők egyik legnagyobb potyagólja megpecsételte a spanyolok sorsát azon a meccsen.
Éremközelbe se kerültek
Onnantól kezdve tart a böjt, sikereket csupán utánpótlás-szinten tudtak felmutatni: 1992-ben például aranyérmet szereztek a barcelonai olimpián. Azt a csapatot olyan kiváló játékosok alkották, mint Canizares, Ferrer, Luis Enrique, Abelardo, Amavisca, Guardiola, Kiko vagy Soler – a felnőtteknél azonban mindig csak a selejtezők során villogtak (lásd az osztrákok elleni 9-0-s győzelmet 1999-ben).
Torresből világsztár lett az Anfielden (Getty)
Az elmúlt húsz évben általában a negyeddöntők jelentették a végállomást a spanyolok számára: 1986-ban a világbajnokságon (Belgium, 1-1 után tizenegyesekkel), 1994-ben a világbajnokságon (Olaszország 1-2), 1996-ban az Európa-bajnokságon (Anglia, 1-1 után tizenegyesekkel), 2000-ben az Európa-bajnokságon (Franciaország 1-2) és 2002-ben a világbajnokságon (Dél-Korea, 0-0 után tizenegyesekkel) is a negyeddöntőben buktak el.
A 2008-as selejtezősorozat úgy indult, hogy az első három mérkőzés után kérdéses volt, Spanyolország kijut-e a kontinensviadalra: Belfastban ugyanis a Healy-üstökös lángcsóvája pörkölte meg őket (David Healy mesterhármasával Észak-Írország-Spanyolország 3-2), majd belefutottak egy sima svédországi vereségbe (0-2).
Másfél éve veretlen a válogatott
Sokan Luís Aragonés szövetségi kapitány fejét követelték, a 69 éves tréner azonban kitartott az elvei mellett – és jól tette. 2006 novemberétől ugyanis nem kapott ki a spanyol válogatott, selejtezőcsoportjában végül az első helyen végzett, s a 14 meccses veretlenségi szériát olyan pompás győzelmek ékesítik, mint az angolok elleni idegenbeli 1-0, vagy a legutóbbi világbajnokság döntőseinek legyőzése (Spanyolország – Franciaország 1-0, Spanyolország – Olaszország 1-0).
Aragonés nem túl népszerű a madridiak körében – kihagyta ugyanis a csapatból a válogatottban 102 meccsen 44 gólig jutó, s klubcsapatában idén remekül teljesítő Raúlt. Csatárposzton van kiből válogatnia Aragonésnak: a mallorcai Daniel Güiza pazar formában van, a valenciai David Villa továbbra is a fontos gólok szerzője a válogatottban, Fernando Torres nehéztüzérré képezte ki magát Liverpoolban, Bojan Krkic személyében pedig tizenöt évre előre ismert a spanyolok befejező csatára.
A középpályán a barcelonai Xavi-Iniesta kettős mellett a Liverpool szürke eminenciása, Xabi Alonso cirkál, illetve az a Cesc Fabregas, akiről ódát zengenek Angliában: még csak 20 éves, de már fazont ad az Arsenal játékának. A leginkább sebezhető pont a védelem: Carles Puyol talán még sosem játszott ennyire kiszámíthatatlanul, mint idén, így aztán Capdevilára (Villarreal) és Sergio Ramosra (Real Madrid) hárul a feladat, hogy megacélosítsa a hispán védőfalat. Ha ez sikerül, akkor nem lesznek esélytelenek az Eb-n.
