Németh Zsolt, az országgyűlés külügyi bizottságának elnöke felidézte, hogy Wass Albert – akit 1946-ban háborús bűnösként halálra ítélt a román népbíróság – azonosult az erdélyi magyarság helyzetével, és éppen az erdélyi magyarság kérdése az oka annak a meghurcoltatásnak, amellyel mind a mai napig az emléke együtt kényszerül élni. Hangsúlyozni kell, hogy az erdélyi magyarság sorsa nem magyar ügy, hanem a jogegyenlőségnek, Közép-Európa hosszú távú jólétének és stabilitásának kérdése.
Toró T. Tibor, a román országgyűlés erdélyi képviselője úgy vélekedett, Wass Albert méltó arra, hogy szobra legyen, és reményét fejezte ki, hogy hamarosan köztéren is helyet kaphat az emlékműve. A szoboravatási ünnepségen jelen volt Tarlós István, a Fidesz fővárosi frakcióvezetője és Kontúr Pál fideszes országgyűlési képviselő is.
Wass Albert 1908-ban született Válaszúton. Első verseskötetei az 1920-as évek végén jelentek meg, 1934-ben kiadott Farkasverem című, Baumgarten-díjjal jutalmazott regényének sikere után több, a korabeli Erdély jelenével és regényes múltjával foglalkozó könyve jelent meg. A második világháború végén nyugatra emigrált. 1952-ig Németországban, majd haláláig, 1998-ig az Egyesült Államokban élt. Hangadó szerepet töltött be a magyar szellemi emigráció életében. Halálos ítéletének felülvizsgálatát sikertelenül szorgalmazta a család Romániában. Az író személye és életműve megosztja a hazai irodalmi és politikai életet is.
