Baczakó Péter 1951. szeptember 27-én született Ercsiben. Egy évtizeden át, 1973 és 1982 között a legsikeresebb magyar emelő volt. Már 1976-ban, a montreali játékokon bronzérmet szerzett, világ- és Európa-bajnokságon összesen 23 alkalommal szólították a dobogóra, és négy ízben aranyérmet akasztottak a nyakába. Az 1980-as moszkvai vb-n három, az 1979-es Eb-n egy elsőséget gyűjtött, emellett kilencszeres magyar bajnok.
Moszkvában, az 1980-as „csonka” olimpián érkezett sportolói karrierje csúcsára, félnehézsúlyban lett bajnok. Pályafutása során egyetlen klub, a BKV Előre színeiben versenyzett, majd később, a visszavonulása után is itt edzősködött.
Pályafutása legnagyobb sikerét Moszkvában aratta (MTI)
Baczakó 2005 óta komoly fájdalmakkal élt, betegsége kisebb lábfájással, gyengeséggel kezdődött, nem is foglalkozott vele különösebben, de fájdalmai erősödtek – írja az Index.
2005 elején már nehezen járt, bő egy éve pedig tolószékbe kényszerült. Gerincét is megműtötték, ugyanakkor nem találták betegségének okát. Később izomsorvadást diagnosztizáltak nála, ami sokak szerint öröklött betegség, és a sportnak köszönhette, hogy nem jött korábban elő…
Baczakót a MOB, a Magyar Súlyemelő Szövetség és a BKV Előre saját halottjának tekinti. A temetéséről később intézkednek.
