Van egy apró zsákfalu Zala megyében. Túl sokan nem ismerik, pedig a határában történeti értékét tekintve jelentős régészeti lelőhely található: egy római kori halomsíros temető. A lelőhely védelmében mi is elhallgatjuk a település nevét. Vándor László régész – jelenleg a Zala megyei múzeumok igazgatója – 1974-ben végzett feltárásokat a területen – ám mint a napokban kiderült, nem ő volt az utolsó, aki azóta az erdős területen ásott.
„A lelőhely védésre volt előkészítve, ezért mentünk ki a helyszínre” – mondta el a National Geographic Online-nak a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal nyilvántartási irodavezetője. Jankovich Bésán Dénes azonban az említett falu melletti erdőben nem érintetlen lelőhelyet talált. Összesen öt helyen bolygatták meg az 1974-es feltárás óta a halomsírokat, ezek közül egy „maszek ásatás” nyoma alig néhány hónapos lehet az irodavezető-régész szerint.
„Amikor több mint harminc éve a helyszínen dolgoztunk, nem az volt a célunk, hogy valamennyi halomsírt feltárjuk” – mondta el portálunknak Vándor László. „Ezek ugyanis hamvasztásos temetkezések, amelyeknél ráadásul a maradványokat nem tárolóedényekben, hanem szétszórva temették el. A hamvak mellé elhelyeztek ugyan tárgyakat, de rendkívül szórványosan, ráadásul ezek nagy részét a temetés során összetörték. Olyan lelőhely ez tehát, ahol alig akad látványos leletanyag, így indokolatlan a teljes feltárás, vagyis a temető megsemmisítése. A halmok helyzetét kell ilyenkor dokumentálni és megőrizni az eljövendő koroknak” – tette hozzá a múzeumigazgató-régész. „Értelmetlen dolog, vétek ilyen helyen ásni, sőt, szándékos rombolás.”
Veszélyben a régészeti örökség?
Természetesen nem a Zala megyei falu melletti halomsíros temető az egyetlen, ahol illegális ásatások nyomaira bukkannak a szakemberek. Magyarország területén a becslések szerint mintegy százezer régészeti lelőhely lehet, ezek felét dokumentálták eddig. A szakemberek éves szinten átlagosan kétezer illegális feltárás nyomaira bukkannak, Jankovich Bésán Dénes ugyanakkor évente tízezres nagyságrendűre teszi a bolygatások számát.
A rejtéjes Seuso-kincs
„Csak becsülni tudjuk, mekkora károkat okoznak a fémkeresők, akik olykor egy-egy jelentéktelen, a piacon esetleg eladhatatlan lelet miatt az egész lelőhelyet tönkreteszik” – jelentette ki a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal irodavezetője.
A fémkeresés egyébként legális tevékenység a törvények szerint. Így szabadon lehet fémkereső készülékeket forgalmazni, vásárolni és használni is – abszurd módon csak a leletek megtalálása és kiásása tilos. A földben feltáratlanul lévő tárgyak, emlékek ugyanis az állam tulajdonában vannak – amennyiben ezek 1711 előttiek. Ám az ezután földbe került leletek sem kereshetők szabadon, hiszen ezek talált tárgynak minősülnek, amelyeket szintén nem tehet (elvileg) zsebre a megtaláló.
„Lehetetlen megbecsülni a Magyarországon kutató fémkeresők számát, azonban biztos, hogy külföldiek is akadnak köztük szép számmal” – tette hozzá Jankovich Bésán Dénes. „Erről árulkodik a megtalált bolygatások földrajzi elhelyezkedése is, hiszen a legtöbbre a nyugati határhoz közel lévő megyékben bukkanunk. Az uniós csatlakozással átjárhatóbbá váltak a határok, így a keresőknek a lebukástól sem kell túlságosan tartanai.”
Kincsek és töltényhüvelyek
Maguk a fémkeresők sem tudják, hogy Magyarországon hányan foglalkoznak illegális régészettel. Erről egy neve elhallgatását kérő fémkereső nyilatkozott a National Geographic Online-nak. A Vakond becenévre hallgató kereső elmondta: nemigen ismerik egymást a keresők, inkább kisebb csoportok vannak, amelyekben a tagok tanácsokat, ötleteket kérhetnek egymástól.
A teljes cikk a National Geographic Online honlapján olvasható >>
